"A MINDSZENTY NÉV KIRAGYOG A 20. SZÁZAD MÁRTÍRJAINAK SORÁBÓL"

Bécs érseke, Franz König méltatta e szavakkal Mindszenty József bíborost 2000. május 16-án, a hercegprímás halálának 25. évfordulója alkalmából Mariazellben celebrált emlékmisén.¹

König bíboros a vatikáni keleti politika keretein belül²¹ tizenegy alkalommal kereste fel Mindszenty bíborost a budapesti Amerikai Követségen. Első alkalommal 1963. április 18-án találkoztak, majd ezt követően 1965. június 11–12-én, 1966. március 6-án, 1967. május 7-én, 1967. június 23-án, 1967. október 5-én, 1967. október 17-én, 1969. február 2. és 4. között, 1969. szeptember 8-án, 1970. szeptember 7-én és 1971. június 23-án. Tanulmányomban a két bíboros találkozásait, kettejük kapcsolatát rekonstruálom elsősorban König érsek visszaemlékezései alapján. Ő hogyan élte meg magyarországi útjait, milyen impressziókkal távozott egy-egy alkalommal Budapestről, miről árulkodnak igen személyes hangvételű kommentjei.³ Az "érzelmi" szál persze Mindszenty bíboros esetében is fontos, örömteli, hogy kutatók, akik már hosszú évek óta foglalkoznak a prímás életútjával, felvetik a "lelki röntgenfelvételek" szükségességét. Hogyan éli meg valaki a tizenöt éves félrabságot magányában az Amerikai Követségen, a valós börtönévekről nem is szólva.

König kelet-európai misszióinak első stációja egy tragikus kimenetelű, 1960. február 13-án Varasdnál elszenvedett autóbaleset volt, amikor Zágrábba indult Alojzije Stepinač érsek temetésére. A bécsi érsek számára ez a baleset szimbolikusan az új keleti politika kezdetét jelentette. Mély benyomást tett rá, amit kórházi ágyából látott a falon: nem egy keresztet, hanem Tito képét. Ekkor fogalmazódott meg benne a kérdés, vajon a bécsi érseknek nem lenne-e feladata – küldetése – a vasfüggönyön túli keresztényekről gondoskodni, kapcsolatba lépni az addig hermetikusan elzárt világ egyházaival.

König számára tehát ez a baleset sok mindent átértékelt a vasfüggönyön túli egyház sorsával kapcsolatban. Amint fogalmazott: "Ez egy olyan világ, melynek most a peremén vagyok, amelyről szinte semmit nem tudok, ahol egészen más gondok vannak, mint nálunk. Keresztényekként mégsem mondhatjuk, hogy ehhez nekünk semmi közünk!"⁴ "Mindez arra indított, hogy komolyan átgondoljam: mit tehetek én? Ezekután elkezdtem felkeresni az ottani püspököket, vikáriusokat. Eleinte óvatos voltam, azután egyre bátrabb lettem."⁵ "E baleset után tudatosult bennem, hogy a vasfüggöny nemcsak geográfiai határt jelent, hanem az emberek lelkében és szívében lévő válaszfalat is. Ezáltal a »Stepinač« név számomra egy egészen új Kelet-Európa-értelmezés kezdetét jelentette."⁶ Ezt követően König rendszeresen utazott a kelet-európai országokba, így 1963-tól Budapestre is.⁷ A későbbiekben első magyar útjára így emlékezett: "Egy »másik világba« érkeztem, és mint kiderült, ez az út igen veszélyes vállalkozásnak bizonyult".⁸

 

Az Édesanya utolsó látogatása. Budapesti Amerikai Követség, 1959. karácsony

 

König tervei megvalósításában meghatározó természetesen az új pápa, XXIII. János személye és gondolkodása volt.⁹ Pontifikátusával új korszak kezdődött,¹⁰ mely hatással volt a Szentszék külpolitikai konstellációira is. Az aggiornamento szellemében a Vatikán szakított korábbi – XII. Pius pápa uralkodását egyértelműen meghatározó11 – antikommunista szemléletével, és kapcsolatot keresett a szatellitállamokkal. König bíboros missziói is ennek az új külpolitikai irányvonalnak a kontextusában értékelendőek. Hasonló mentalitásuk, bizalmas beszélgetések sora, a Vatikánnak az új politikai klímában való újrapozícionálásáról való hasonló gondolkodásuk tették lehetővé a König-utakat. Kettejük kapcsolatáról sokat elárul, hogy XXIII. János nevezte ki Königet bíborossá 1958. december 15-én, illetve egy gesztus a pápa részéről, hisz szimpátiája jeléül Könignek ajándékozta a mellkeresztjét. Bécs érseke 1998-ban a következő szavakkal emlékezett szeretett pápájára: "XXIII. Jánossal beköszöntött a tavasz a katolikus egyház életébe." XXIII. János népszerűségének, karizmájának okait König részben a pápa humorában vélte felfedezni, illetve abban a képességében, ahogyan a kis dolgok iránt is fogékony volt. Kiemelte, hogy a Szentatya nem félt "túl messzire menni és túl sokat mondani!"¹² Érdemes König XXIII. Jánosról 2000-ben megfogalmazott gondolatait is idézni, melyeket Stuttgartban a Roncalli Házban mondott: "XXIII. János volt az a pápa, aki a harmadik évezred beköszönte előtt meghatározó változást indított el az egyházban. Új lendületet adott az egyház fejlődésének, megteremtette az átmenetet az autoriterből az együttérző, elfogadó mentalitáshoz, aminek részeként a monológ helyébe a dialóguskeresés lépett. Általa, nem túlzás állítani, az egyház visszanyerte régi fényét még ellenfeleinek körében is."¹³

König előszeretettel beszélt ún. "Besuchspolitik"-ról keleti útjai kapcsán, amivel arra utalt, hogy hivatalos látogatást a Vatikáni Államtitkárság tagjai, illetve diplomaták tehetnek, ő egyik sem volt – mindig tiltakozott ellene, ha diplomataként tekintettek rá –, tehát misszióit legitimnek, de nem hivatalosnak titulálta. 1999-ben erről a következőket nyilatkozta: "A magyaroknak azt mondtam, hogy nem a Vatikán nevében jövök, hanem mint Bécs érseke. Ez ugyanis diplomáciailag könnyebben ment."¹⁴

 

Mise a követség munkatársainak

 

Achille Silvestrini bíboros Agostino Casaroli bíboros emlékiratainak bemutatóján a Vatikánban 2000-ben így emlékezett König bíboros keleti útjaira: "XXIII. János 1963-ban próbált párbeszédet kezdeményezni a kommunista vezetőkkel. E törekvéseinek megvalósításába Agostino Casaroli mellett, akit a konkrét targyalásokkal megbízott, bevonta Bécs akkori érsekét, Franz König bíborost is." Könignek a pápa óhaja szerint az volt a feladata, hogy "az Ausztriával történelmileg összefonódott keleti országok egyházainak főpapjaival a szolidaritás jegyében kapcsolatba lépjen".¹⁵

 

***

 

König és Mindszenty első budapesti találkozásának fő jelentősége abban állt, hogy – amint König fogalmazott – a Szentszék így akarta kifejezésre juttatni, hogy nem feledkezett meg a prímásról. A bécsi bíboros 1963-as budapesti útja fordulópontot jelentett a Vatikán addigi magyarországi politikájában, a Szentszék ily módon első alkalommal "közvetlen kapcsolatot" keresett Mindszenty bíboroshoz. XXIII. János szándéka szerint König útjai a "csend egyházával" való szolidaritás megnyilvánulásaként is értelmezendők.

Bécs érseke első budapesti útjakor továbbította a prímásnak XXIII. János üdvözletét, illetve meghívását a II. Vatikáni Zsinatra. Már az első találkozásnál is, és ezt követően minden alkalommal az volt König útjainak fő célja, hogy Mindszentyt meggyőzzék Magyarország elhagyásáról. A prímás ezt az "ajánlatot" minden alkalommal kategorikusan elutasította.¹⁶ Hangsúlyozta, nem óhajt kegyelmet – ha egyszer elhagyná Magyarországot, csakis prímásként tenné. Erről König később így vélekedett: "Már 1963-ban is hangsúlyozta Mindszenty, hogy minden körülmények között népéhez közel akar maradni."¹⁷

A két bíboros mintegy négy órán át beszélgetett – ahogy mindketten kiemelték: "szigorú biztonsági intézkedések" mellett. Amint König később megjegyezte: "Első budapesti utamra a magyar titkosszolgálat nyilvánvaló kontrollja mellett került sor".¹⁸

 

A Pázmáneum kápolnájában

 

Mindszenty bíboros Emlékirataiban így írt Königgel való találkozásairól: "König bécsi bíboros-érsek – 1963 után – többször felkeresett, előbb XXIII. János, majd VI. Pál pápa kérésére. XXIII. János pápa minden presszió nélkül – szabad elhatározásomat tiszteletben tartva – érdeklődött: Mennék-e Rómába kúriai állásra, ha ennek fejében a jogilag és tényleg megüresedett püspökségeket szabadon betölthetné. Azt válaszoltam: Ha az Egyház szabadságát biztosítani tudja, nem leszek akadálya terveinek."¹⁹

König 1991 áprilisában Mindszenty földi maradványainak hazahozatala apropóján e szavakkal emlékezett a prímásnál tett első látogatására: "Annyira megrázott a találkozás, hogy még utána, az Osztrák Követségen adott fogadáson is remegett a kezem."²⁰

A Szentszék azon törekvéseiben, hogy kapcsolatát a kommunista államokkal a lehetőségek keretein belül rendezze, Bécs érseke tehát kiemelt szerepet kapott. König ezeket a missziókat következőképpen értelmezte: "Mindig tiltakoztam az ellen a téves megítélés ellen, hogy a Vatikán »keleti diplomatája« (Ostdiplomat) lennék, megjegyzem, hiába. Ugyanis kormányokkal hivatalos tárgyalásokat csak a vatikáni államtitkárság tagjai, vagy diplomatái folytathatnak. Az én útjaimra jóllehet a Vatikán tudomásával került sor, de nem hivatalos küldetésként. Az egész lényegesen egyszerűbb volt. A Bécsi Érsekségnek sokrétű geográfiai, kulturális és történelmi kapcsolata van Kelet-Európa országaival. Ebben láttam én a legitimációmat. Jelenlétemmel megmutatni ezekben az országokban, hogy a Szentszék nem írta le őket, nem feledkezett meg róluk."²¹

A második találkozáskor, 1965. június 12-én König a pápa ajándékával érkezett, amit a Szentatya a prímás pappá szentelésének 50. évfordulója alkalmából küldött.²² Az Emlékiratokban Mindszenty így ír erről: "König bíboros pappászentelésem 50. évfordulóján, 1965. június 12-én újra meglátogatott. A Szentatyától meleghangú levelet és egy arany kelyhet hozott számomra."²² Következő útján, 1966. március 6-án a bécsi érsek a zsinati dokumentumokat is magával hozta Budapestre.²⁴

 

Titkárával, Mészáros Tiborral

 

Az amerikai iratokból kiderül, hogy Mindszenty 1965 őszén azt szerette volna, ha König ismét felkeresi.²⁵ Jóllehet a találkozóra csak 1966 márciusában került sor, de a magyar prímás kérése felvet néhány izgalmas kérdést kettejük kapcsolatáról. Az első látogatás előtt Mindszenty bizalmatlan volt, hiszen a sajtóból értesült a bécsi érsek közelgő útjáról. Úgy tűnik azonban, hogy idővel – főleg az Édesanyja 1960. februári halálát követően – kapcsolatuk egyre mélyül, hiszen a prímásnak nem volt egyetlen bizalmasa sem. Valentiny Géza prelátus úr arról tájékoztatott, hogy Mindszenty kételkedett abban, hogy König mennyit értett a magyar egyház helyzetéből és az ő sorsából.²⁶ Izgalmas kérdés ez, de ha mérlegeljük a König-utak jellemző koreográfiáját – megérkezik Bécsből Budapestre, eltölt néhány órát az Amerikai Követségen, esetleg ellátogat az osztrák külképviseletre –, talán érthető, hogy hosszú időre volt szüksége a tényleges magyar viszonyok megismeréséhez, megértéséhez.

König budapesti útjait idővel a sajtó rutinlátogatásként kommentálta,²⁷ a bécsi érsek 1971-ig minden alkalommal csupán arról tudott beszámolni, hogy nincs változás Mindszenty bíboros állásfoglalását illetően. Ennek több oka is volt. Mindszenty bíboros legnagyobb félelme az volt, hogy távozását – a kommunisták mindenképpen – menekülésként fogják értékelni. Amint folyamatosan hangoztatta: "Jelenlétem azt szimbolizálja, hogy Magyarországon él az egyház!"²⁸

Mindszenty aggályairól König 1969 decemberében a Figarónak adott interjúban a következőket mondta: "A kardinálisnak, akit rendszeresen látogatok, a Szentszék felajánlotta, hogy Rómában töltse hátralévő napjait [...] Mindszenty mindig visszautasított egy olyan megoldást, amely látszólag tudomásul venné elítéltetését az 1956-os magyarországi eseményeket követően, és amelyet alaptalannak minősít. "Ilyen körülmények között elhagyni Magyarország területét – szokta mondani – összeférhetetlen a becsülettel." Ehhez a felfogáshoz mereven ragaszkodik, és feltehető, hogy ettől nem is fog eltérni."²⁹

Ami a dátumoknál feltűnik: 1967 igen mozgalmas év volt, négy König-úttal. Ennek fő oka a magyar kormány és az amerikaiak közötti megegyezés volt, melynek eredményeként a budapesti Amerikai Követség nagykövetségi rangra emelkedett. Ebben a paktumban Mindszenty bíborosnak is közvetett szerepe volt, hisz Kádárék a prímás Amerikai Követségen való tartózkodásával érveltek. A magyar bíborost ez oly mértékben felháborította, hogy el akarta hagyni a követség épületét – viszonylagos szabadságát veszélyeztetve ezzel. König tehát azért jött Budapestre több alkalommal, hogy erről lebeszélje. Amint az Osztrák Katolikus Hírügynökségnek (Kathpress) fogalmazott: "Ez egy igazi tűzoltás volt részemről."³⁰

 

VI. Pál pápával, Róma, 1971.

 

König bíboros útjai egy idő után olyannyira zavarták a magyar pártvezetést, hogy külön előterjesztést is készítettek 1967. szeptember 7-i keltezéssel.³¹ Az anyag szerint ezek – a Vatikán által magánjellegűnek ítélt utak – "zavart keltenek a magyar katolikus egyház vezetői, papjai és a hívő tömegek között." Ráadásul König bíboros általában csak Mindszentyt látogatta meg, más magyar püspököt nem. Ez pedig a dokumentum szerint sértette a főpapokat. Mivel pedig König bíboros legutóbbi útja után "a Kathpress hírügynökség közölte, hogy a jövőben gyakrabban fogja meglátogatni Mindszentyt", az apparátus javaslattal élt: "osztrák részről kérjék meg König bíborost, mellőzze Mindszenty meglátogatását", vagy ha "e látogatás más, alapos indokok alapján szükségessé válna, azt olyan körülmények között és oly módon tegye, hogy az ne legyen zavart keltő a nemzetközi közvéleményben, és ne nehezítse a két ország kapcsolatának fejlődését." Az MSZMP KB PB végül – némi megfontolás után – mégsem tűzte napirendre ezt az előterjesztést.³²

Ezek után érthető, hogy amikor König 1968 márciusában, a Bécsbe akkreditált külföldi sajtótudósítók meghívására a Sacher Hotelben részt vett egy díszvacsorán, mely után az újságírók kérdéseire is válaszolt, magyarországi útjairól már óvatosan fogalmazott. Hangsúlyozta, hogy a Mindszenty-üggyel kapcsolatos tájékoztatást bizalmasnak tekinti, és kérte az újságírókat, hogy beszámolójukban ne hivatkozzanak rá, mivel a jövőben is szüksége lesz vízumra...³³ Köztudomású, hogy a magyar állambiztonsági szervek élénk érdeklődést tanúsítottak König budapesti útjai iránt.

Érdemes a leírtakkal kapcsolatban ismét utalni a König bíboros által 1999-ben Litván Györgyéknek elmondottakra: "A Mindszenty-ügy kétségkívül sok fejtörést okozott a kommunistáknak, nehéz eset volt tekintélyük szempontjából. Sokszor feltettem magamnak a kérdést: vajon miért adtak nekem a kommunisták beutazási engedélyt? A magyarázatom az volt, és ma is az, hogy ez presztízskérdés volt. A magyarok úgy gondolkoztak: így is, úgy is az egész világ megtudja, ha én Budapestre utazom, s ha ők beengednek, ez annak a jele lesz, hogy a kommunisták toleránsabbak lettek. Gyakran tapasztalhattam, mennyire fontos volt nekik a nemzetközi tekintély. Ezért aztán mindent megengedtek, ami a kommunizmust kissé ártatlanabb színben tüntette fel. Márpedig azt tudták, hogy én semmivel sem tudok ártani a kommunizmusnak."³⁴

 

Püspöki Szinódus, Róma, 1971.

 

1969. február 3-án arról adott hírt a Kathpress, hogy König érsek budapesti útja előtt a bécsi Westbahnhofon arról tájékoztatta az újságírókat, hogy a prímásnál tett látogatásai privát természetűek. Nyilatkozatában kiemelte, hogy ezúttal az új magyar püspökök kinevezése ad okot magyarországi útjára, amit egyébként már régebben tervez.³⁵

1969. szeptember 10-én arról tudósított a Kathpress, hogy König bíboros véleménye szerint Mindszenty bíboros helyzetében belátható időn belül nem várható változás. Találkozásukkor jó egészségi állapotban találta a magyar bíborost, aki kiválóan informált a világban és az egyházban zajló folyamatokról. König ez alkalommal találkozott magyar püspökökkel is, illetve hazafelé ellátogatott a Pannonhalmi Bencés Apátságba.³⁶

Izgalmas kérdés az is, hogy az amerikai diplomácia mit érzékelt a magyar prímás helyzetéből, dilemmáiból. Alfred Puhan – 1969. június 16. és 1973. július 9. között az Egyesült Államok budapesti nagykövete – véleménye szerint: "Nyilvánvalóan az volt a gond, hogy túl sok időt hagytunk a döntése meghozatala és tényleges távozása között, s neki túl sok ideje volt újragondolni a döntését, mellyel most már egyáltalán nem volt elégedett."³⁷

A "megoldást"(?!) Mindszenty helyzetében az 1971-es év hozta, amikor hosszas tárgyalásokat követően elérték, hogy Rómába menjen. König június 23-án kereste fel utolsó alkalommal Budapesten, amikor arról tájékoztatta, hogy másnap két prelátus érkezik a Vatikánból, hogy Magyarország elhagyásáról tárgyaljanak vele. Mindszenty néhány hónapos mérlegelését és az érintett felek közötti egyeztetéseket követően Ausztria Apostoli Nunciusa, Opilio Rossi és Mons. Zágon József König bíboros június 23-i közvetítését követően 1971. szeptember 28-án Bécsbe kísérték a prímást, ahonnan Rómába folytatta útját. Amint Alfred Puhan megjegyezte: "Így ért véget a huszadik század egyik legkülönösebb eseménye, melynek során egy Amerikai Nagykövetség menedéket nyújtott a római katolikus egyház egyik bíborosának."³⁸ König megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy nem neki kell Rómába kísérni Mindszentyt, mivel jól tudta, hogy a prímás nem szeretné elhagyni hazáját. Erről VI. Pál pápával is több alkalommal beszélt: "Azt mondtam a pápának: én nem akarom Mindszentyt Rómába hozni, mert tudom, hogy ő nem akar ide jönni. Ekkor egy magyar prelátust³⁹ küldtek Rómából Budapestre, az Amerikai Követségre, ő vitte magával a prímást Rómába. Hogy milyen érvekkel vette rá az utazásra, nem tudom..."⁴⁰

 

König bíboros köszönti Mindszenty Józsefet 80. születésnapján

 

Végső döntése meghozatala előtt Mindszenty József még júniusban két levelet írt a pápának és egyet Richard Nixon elnöknek, melyekben állásfoglalásukat kérte. Nixon július 14-i válasza mély csalódást okozott Mindszentynek, ezt követően többször hangoztatta, hogy már nem vendégnek, hanem rabnak érzi magát az Amerikai Nagykövetségen. De a döntő természetesen VI. Pál válasza volt, Magyarország elhagyásával az ő akaratának engedelmeskedett. Mindszenty VI. Pálnak írt levelében hangsúlyozta, az lenne a kívánsága, hogy élete hátralévő éveit Magyarországon tölthesse. Amennyiben ez nem lehetséges, úgy felkészült arra, hogy élete talán legnehezebb keresztjét magára vegye.⁴¹ A pápa álláspontját König így kommentálta: "VI. Pál úgy vélte, talán könnyebb lenne a magyar egyházzal kapcsolatba kerülni, és a tervezett Ostpolitik szempontjából is előnyös lenne, ha Mindszenty bíboros nem maradna az országban."⁴²

1971. szeptember 29-én arról adott hírt a Kathpress, hogy "Esztergom érseke és Magyarország prímása szeptember 28-án közel 23 év rabság és a budapesti Amerikai Követség nyújtotta menedék után kedd óta szabadnak érezheti magát."

Egy vatikáni kommüniké értelmében a prímás kiutazását a Vatikán és a Magyar Népköztársaság közötti egyezmény tette lehetővé.⁴³ König bíboros 1998. december 28-án Budapesten a Mindszenty bíboros letartóztatásának 50. évfordulója alkalmából celebrált emlékmisén kitért a prímásnál tett látogatásaira is. Kiemelte, hogy találkozásai Mindszenty bíborossal fontos felismerésekhez juttatták: "Tudatosult bennem, hogy mekkora jelentőséggel bír mind az egyház, de sok tekintetben az egész világ számára ennek a magányos embernek az Amerikai Követségen való tartózkodása."⁴⁴

A Vatikánban október 23-ig tartózkodott; ha figyelmesen megnézzük azt a fotót, amely a prímást a római repülőtéren mutatja megérkezésekor, akkor egy szorongásokkal teli arc tekint ránk. Minden bizonnyal tartott attól, hogy a Szentatya esetleg azt kéri tőle, maradjon a Vatikánban. Október 23-án megkönnyebbüléssel érkezett Bécsbe, ahol 1975-ig – amint hangsúlyozta, hazájához közel – a Pázmáneumban élt.⁴⁵ Bécsbe való érkezése sem volt azonban problémamentes: nem kerülte el a sajtó figyelmét, hogy sem a Bécsi Érsekségről, sem az Apostoli Nunciatúráról nem várta senki. Amint König elmondta, ennek az volt az oka, hogy még tartott Rómában a Püspöki Szinódus, amin Mindszenty is részt vett, és jóllehet König javasolta neki, hogy várják meg a végét, és akkor együtt utazhatnak Bécsbe, Mindszenty 23-án úgy döntött, távozik Rómából Zágon József prelátus kíséretében. König próbálta telefonon elérni helyettesét, koadjutor Franz Jachymot, de mikorra ez sikerült, Mindszenty már megérkezett Schwechatra. A következő napon Jachym a Pázmáneumban felkereste a prímást, és hivatalosan is köszöntette Bécsben az érsekség nevében.⁴⁶ Ausztria Apostoli Nunciusa, Opilio Rossi ekkor nem tartózkodott az osztrák fővárosban, Olaszországban vett részt egy püspökszentelésen. Tehát a történteknek nem politikai oka volt, mindössze időhiánnyal magyarázható, amint erről König tájékoztatta a sajtó képviselőit.⁴⁷

Bécs reményei szerint talán a szabadságot jelentette volna számára, de hamar be kellett látnia, hogy nem maradéktalanul, hiszen itt is bizonyos fokú "kontroll" alatt élt: "Azt beszélik, hogy a Vatikán vagy az osztrák kormány vagy König bíboros kötelessége, hogy Mindszentyt hallgatásra bírja. Meg kell akadályozniuk, hogy a prímás interjúkat adjon, és el kell érniük, hogy semmit ne írjon, illetve mondjon. [...] Mindszenty Ausztriában szívesen látott vendég" – írta a Kathpress 1971. október 25-én.⁴⁸

Az Osztrák Katolikus Hírügynökség egy hosszabb írást is szentelt a prímás személyének, amelyben jövőjét is mérlegelték: "Mindszenty bíboros nagy áldozatot hozott azzal, hogy Bécsbe jött, de így népéhez közel maradhat, és megmutathatja a világnak, hogy emberi nagysága abban rejlik, ahogyan képes volt feláldozni magát, és elfogadni sorsát. Ez teszi őt Magyarország prímásává."⁴⁹

 

Bécsben Königgel és Kirchschläger osztrák államelnökkel

 

A komoly bonyodalmak Bécsben Mindszenty adventi körlevelével kezdődtek, melyben igen szerencsétlenül fogalmazott az osztrák–magyar határral kapcsolatban: "Hittel, Istenbe vetett reménnyel léptük át a börtön küszöbét és az ideiglenes, de életirtó országhatárt."⁵⁰ Ezt, a provizóriumnak titulált határt Bruno Kreisky kancellárék érthetően számon kérték, illetve figyelmeztették a prímást, hogy magánszemélyként tartózkodik Ausztriában, és óvták attól, hogy kijelentéseivel a jövőben esetlegesen megzavarja az idő- közben normalizálódott osztrák–magyar viszonyt. Mindszenty így írt a történtekről Emlékirataiban: "Ezért támadták meg többek között 1971-ben kiadott ádventi körlevelemet, melyben említést tettem börtönömről és a börtön-országot körülvevő falról, a »Vasfüggönyről.« Felbőszítettek ellenem néhány közszereplőt Burgenlandból, valamint a baloldali katolikusok egy csoportját, akikkel elhitették, hogy én körlevelemben kétségbe vontam az osztrák–magyar határ »érvényességét«."⁵¹ Mindszenty korrigálta a körlevélben megfogalmazottakat, írását tikára, Vecsey József tette közzé.⁵²

Bruno Kreisky kancellár is reagált az Osztrák Parlamentben a korrekcióra, hangsúlyozta, hogy a bíboros helyreigazítását követően a kormány a történteket lezártnak tekinti.⁵³

Érdekes kérdés a bécsi évek alatt az ottani magyar egyházi emigrációval való viszonya. Titkárai, Mészáros Tibor, az említett Vecsey József "régi ismerősök", a többiek – igen heterogén csoport – ugyanakkor eleinte nem igazán tudtak mit kezdeni Mindszenty Pázmáneumbeli tartózkodásával, egyértelműbb volt számukra az elmúlt tizenöt év, az Amerikai Követségen eltöltött idő.

Jóllehet bécsi évekről beszélünk, de ez a néhány év a gyakori pasztorális utak időszaka volt a prímás életében. Több mint nyolcvan éves, embert próbáló életút áll mögötte, mégis, hihetetlen lelki – kevésbé fizikai – erővel keresi fel a világban szétszórtan élő magyar közösségeket. Ezekben az utakban elsősorban lehetőséget látott, hogy mind személyes sorsáról, mind a magyar helyzetről hitelesen tájékoztassa az emigrációban élő magyarokat. Az Emlékiratok publikálását is ezért tartotta különösen fontosnak, erre is ekkor, 1974-ben kerülhetett sor az Egyesült Államokban.

A két főpap kapcsolata Bécsben nem igazán intenzív, ennek részben az volt az oka, hogy a prímás viszonylag sok időt töltött Ausztrián kívül. És az sem mellékes, hogy a kellemetlen híreket – adventi körlevél körüli bonyodalmak, széküresedés – is Könignek kellett közölnie a magyar prímással. 1973 végén és 1974 elején több alkalommal fel kellett keresnie Mindszentyt a Vatikán megbízásából, hogy meggyőzze, mondjon le. Belátható, hogy nem volt ez hálás feladat. Amint König elmondta, Róma kérésére Mindszenty minden alkalommal megfontoltan reagált: "Erről hallani sem akarok. Lemondásom a kommunisták diadalát jelentené."⁵⁴

A két bíboros néhány közös "fellépésének" egyike volt Mindszenty bíboros bécsi bemutatása 1971. november 21-én a Stephansdomban.

 

A ravatal a bécsi Stephansdomban, 1975.

 

A Kathpress is beszámolt az eseményről: "A magyar prímást, Mindszenty József bíborost szombaton a Stephansdomban König, Bécs érseke hivatalosan is bemutatta a bécsi katolikusoknak."⁵⁵

Az osztrák államrendőrség is részletes jelentést készített erről az alkalomról. Az iratokból megtudjuk, hogy Mindszenty bíboros latin nyelven celebrálta a misét mintegy 1000 hívő körében, a szertartás után közös ebédre került sor az Érseki Palotában. Megjegyzik a beszámolóban, hogy a magyar hívek a tizedik sorban felfedezték a Magyar Nagykövetség három munkatársát, akik a beszédeket magnóra vették. Amikor azonban Mindszenty bíboros latinul kezdett beszélni, kikapcsolták a magnót. A három személyt – akik közül az egyik nő volt – nem sikerült azonosítani.⁵⁶ November 19-én Mindszenty bíboros már találkozhatott a bécsi magyar emigráció tagjaival, amikor a Kapucinusok Templomában mintegy ötszáz hívő előtt celebrált magyar nyelven misét a Szent István Egylet fennállásának 50 éves jubileuma alkalmából.⁵⁷ Az osztrák államrendőrség jelentéséből az is kiderül, hogy a szertartás után a Stephansplatz 3. szám – Curhaus épülete – alatt ünnepi összejövetelre került sor, melyen megjelent Stefan László burgenlandi püspök is. A jelentést író figyelmét az sem kerülte el, hogy Mindszenty a W 140 jelzésű személygépkocsival érkezett a Stephansplatzra, ahol 19.45-től 21 óráig tartott az ünnepi rendezvény kb. kétszáz vendég jelenlétében. König 1972-ben természetesen felköszöntötte Mindszentyt nyolcvanadik születésnapja alkalmából, közös mise celebrálására is sor került a Stephansdomban.

Mindszenty bíboros 1975 áprilisában már igen legyengülten érkezett vissza Bécsbe dél-amerikai útjáról, hamarosan az Irgalmasrendiek Kórházába került, ahol egy operációt követően május 6-án szívelégtelenségben elhunyt.

1975. május 10-én König celebrálta a Requiemet a Stephansdomban,⁵⁸ május 15-én pedig a prímás testamentumának megfelelően a búcsúztató szertartást Mariazellben, ahol Mindszenty 1991. május eleji hazahozataláig nyugodott.⁵⁹ A mariazelli gyászszertartáson mintegy hétezren vettek részt, az egész világból érkezett magyar katolikusok és közel háromszáz osztrák és idegenbeli pap.

 

Hazahozatal – Miklóshalma (Nickelsdorf), 1991. május

 

Peter Musyl a Kathpressbe írt nekrológjában e gondolatokkal méltatta a prímást: "Egészen rendkívüli volt a bíborosban hazájával, egyházával, hivatalával és önmagával szembeni megingathatatlan hűsége és emberi tartása. [...] Mindszenty bíboros életében elvesztette szabadságát, hazáját és végül hivatalát is. Soha nem veszítette el azonban híveinek megbecsülését és szeretetét."⁶⁰ A grazi püspök, Johann Weber pedig "elmélyült imaként" élte meg Mindszenty bíboros búcsúztatását.⁶¹

Sajnálatos módon a bíboros földi maradványainak 1991-es hazahozatala alkalmával incidensek is történtek, Mészáros Tibor, Mindszenty titkára ugyanis úgy vélte, hogy ezzel megsértették a prímás végakaratát. Tiltakozásul a Bazilika Szent László-kápolnájához láncolta magát, mely tettében jó néhány demonstráló támogatta.⁶²

1991. április 23-án König érsek a következő gondolatokkal búcsúztatta Mindszenty bíborost: "A Mindszenty bíboros földi maradványainak hazatérése tiszteletére celebrált szertartás szimbolikus nyitányát jelenti a magyar katolicizmus újjászületésének, mely az üldöztetést követően a még sokféle problémával terhelt jelen után egy olyan jövő felé nyit utat, melyben megvalósul a "szabad egyház a szabad társadalomban" eszméje."⁶³

1996 novemberében az 1956-os forradalom 40. évfordulóján pedig a bécsi érsek így emlékezett Mindszenty bíborosra: "Számomra Mindszenty bíboros budapesti útjaim és a prímás bécsi tartózkodása miatt nemcsak a magyar egyháztörténethez kötődik, hanem az osztrákhoz is."⁶⁴

1999 novemberében Franz Königet a Parlamentben kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével. 2003 februárjában pedig szimbolikus köszönetként az erdélyi püspök, Márton Áron érdekében 1967-ben tett közbenjárásáért a Bethlen Gábor Alapítvány Márton Áron Emlékérmet adományozott az osztrák érseknek, akit ez alkalomból Tempfli József püspök laudált.

 

***

 

Amint fentebb említettük, König kelet-európai útjaira az ún. vatikáni keleti politika keretein belül került sor. Az Ostpolitik megítélése ma sem egyértelmű, a tárgyilagos feldolgozás még várat magára, jelenleg is szembesülhetünk igen szélsőséges véleményekkel, a kép folyamatosan árnyalódik. A klasszikus definíció szerint a keleti politika abba a sokrétű dialógushálózatba illeszthető, amelyet XXIII. János után VI. Pál és II. János Pál bontakoztatott ki. Az Ostpolitik alapgondolata az volt, hogy életteret biztosítsanak a vasfüggöny mögötti egyházak számára, legalább a hitélet minimumfeltételeinek megteremtésével. Agostino Casaroli, az Ostpolitik főszereplőjének definíciója szerint az Ostpolitik "csupán" pasztorális, egyházi tevékenység, ami tehát nem azonosítható a klasszikus értelemben vett politikával. Casaroli meghatározásában természetesen utalt XXIII. János pápa új kurzusára, a vasfüggöny mögötti egyház miatti aggodalmára és fáradozásaira, hogy a Szentszék utat találhasson a szatellitállamokhoz, ami által könnyíteni lehetett volna az ottani egyház helyzetén.⁶⁵ Casaroli Mindszentynél is több alkalommal járt Budapesten 1963 és 1965 között, érdemes összevetni két megnyilvánulását a keleti politikával kapcsolatban a hatvanas és a hetvenes évekből. 1963 májusában, amikor Königet követve Budapestre érkezett, úgy nyilatkozott egy amerikai diplomatának, hogy az Ostpolitik lényege az, hogy a kommunista rendszerek belső gyengeségét kihasználva a nyílt konfrontálódás helyett a párbeszédet kell keresni. 1974-ben pedig a következőket hangsúlyozta: "Az Ostpolitik a Szentszék kötelessége, amit azonban semmi esetre sem szabad egyszerű kompromisszumként értékelni." A Vatikán ily módon próbálta a kommunista országok egyházait a lehető legelőnyösebben pozícionálni, a kommunizmus utáni időkre is gondolva. Érdemes lesz összevetni az érintettek különböző időszakokból származó helyzetértékeléseit – igaz ez úgy Casarolira, mint Königre is, mert az már most látható, hogy az évek múlásával a közreműködők megítélése is változott. Casaroli véleményét minden bizonnyal hosszú évek tapasztalatai, csalódásai is finomították.

 

König és Casaroli

 

Kiemelnénk egy hiteles álláspontot egy közelmúltban megjelent publikáció kapcsán is: Szabó Ferenc kortanú, a Vatikáni Rádió munkatársa 1967–1992 között, személyesen jelen volt jó néhány, a Vatikán és a magyar állam képviselői közötti bizalmas beszélgetésen. A Vatikán keleti politikája közelről – Az Ostpolitik színe és visszája című könyvében egy nagyon lényeges mozzanatot emel ki: "A kommunista rendszer idején a »diplomácia egyháza« mellett létezett a »vértanúk egyháza«, amelyet egy idő után mintha feledtek volna az Ostpolitik egyházi képviselői." És nagyon fontos, ami e gondolat előtt áll: "ideiglenes mérlegem". Szabó is óvatosan fogalmaz tehát, jelen helyzetben nem is tehet másként, de üzenete is van a történészek számára: "Az objektív történetírás ezt a kettősséget nem hagyhatja figyelmen kívül".⁶⁶

Hogyan vélekedett König bíboros és Mindszenty bíboros a keleti politikáról? Néhány hónappal a rendszerváltás után, P. András Imre S. J., a Bécsi Magyar Egyházszociológiai Intézet vezetője interjút készített König bíborossal arról, miként látja az egyházpolitika és kollaboráció határait a "szocialista" országokban, a vatikáni "keleti politika" kompromisszumait és a "bizalmi válság" megoldásának feladatait.⁶⁷ Az akkor 85 éves bíboros megítélése szerint "természetesen az elmúlt időszakban történtek közül sok mindenről lehet azt állítani, hogy az állammal való kollaboráció volt. De mi mást csinálhattak volna a felelősök? Tették volna ölbe a kezüket, és nézték volna tétlenül az egyház tönkretételét? Mindig ez a kérdés foglalkoztatta őket: mi a kisebb rossz? Mit tehetnénk még, anélkül, hogy feladjuk magunkat?"

König kitért a vatikáni "keleti politika" értékelésére is: véleménye szerint VI. Pál pápa álláspontja az volt, hogy a kommunista országokban mindent el kell követni az egyház lelkipásztori alapszükségleteinek biztosításáért. Ehhez a vatikáni szemlélet szerint mindenekelőtt püspökre volt szükség. Püspököt azonban nem lehetett kinevezni ezekben az országokban az állammal való tárgyalás nélkül. Ennek érdekében pedig kompromiszszumokat kellett kötni. "Természetesen erre is lehet mondani, hogy nem kellett volna megtenni. De akkor az volt a meggyőződése a pápának, hogy ez a helyes út. Véleményem szerint mai szemmel nézve is helyes volt erre az útra lépni. A kommunista államnak ez a vatikáni irányzat nagyon megfelelt, azonnal felmérték, hogy presztízsnyereséget jelent, ha a Vatikánnal kapcsolatot építenek ki, és püspökök kinevezését teszik lehetővé. A kormány természetesen nagyon kemény vonalat képviselt a püspökök kiválasztásában és jóváhagyásában. Mint mondják, az egyháznak kompromisszumokat kellett kötnie. És ezt mai szemmel könnyű bírálni."

1991 áprilisában, Mindszenty bíboros földi maradványainak hazahozatala kapcsán pedig a következőket mondta: "Mindkét oldalt láttam. Megértettem Mindszenty bíboros és a Vatikán pozícióját is. Egyrészt együtt éreztem Mindszentyvel, akinek hűsége megkérdőjelezhetetlen volt, másrészt megértettem VI. Pál koncepcióját is, aki akkor még azzal számolt, hogy a kommunizmus még generációkon át fog tartani. VI. Pál tehát azon az állásponton volt, hogy az egyházi struktúra fennmaradása érdekében kompromisszumok árán is ki kell nevezni püspököket a kommunista országokban. Aki a 60-as vagy a 70-es években az 1989-ben bekövetkezett »fordulatban« hitt volna, azt fantasztának stigmatizálták volna."⁶⁸

A hercegprímás magát a keleti politika áldozatának tartotta, nagy csalódást okozott számára, hogy a Szentszék magas szintű hivatalos tárgyalásokba bocsátkozott a Magyar Népköztársaság képviselőivel, anélkül, hogy a magyar egyház valós helyzetéről kellőképpen tájékozott lett volna. "Amikor Mons. Agostino Casaroli a Vatikán részéről a Kádár-rendszerrel tárgyalásokat kezdett, az békepapjaival és Állami Egyházügyi Hivatalával a magyar egyházat már teljesen elnémította" – írta később Emlékirataiban. "Ezért nem juthatott el a vatikáni diplomata fülébe a magyar katolicizmus hiteles szava. S ezért történhetett – a helyzet ismeretének alapos hiányában –, hogy a Vatikán belement olyan tárgyalásokba, amelyek a kommunistáknak előnyt jelentettek, a magyar egyháznak pedig súlyos hátrányára voltak."⁶⁹ Az idő bebizonyította, hogy Mindszenty bíborosnak sok mindenben igaza volt.

 

Emlékszoba a Pázmáneumban

 

Alberto Ceppi A XX. század keresztjeire feszített Mindszenty című térplasztikája ma már Budapesten csodálható meg – korábban Mariazellben volt kiállítva, 1982-ben természetesen nem lehetett Magyarországra hozni. Az alkotás szimbólumaival rendkívül kifejező, elgondolkodtató, hogy hányféle keresztet cipelt a magyar prímás élete során. 80. születésnapja alkalmából a BBC magyar adása készített vele interjút Bécsben, melyben elmondta, hogy négy rendszer foglya volt. Ezek azonban csupán a szó szoros értelmében vett rabságok. Élete legnehezebb keresztje – amint ő is megfogalmazta – a haza elhagyása volt, meglátásunk szerint azonban emellett a széküresedés,⁷⁰ és mindenekelőtt Édesanyja 1960-ban bekövetkezett halála jelentette számára az igazi próbatételt.⁷¹

Szinte döbbenetes, ahogyan Márai Sándor a prímás halálakor néhány mondattal összegezte Mindszenty József sorstragédiáját. 1975. május 6-án következőket írta Naplójába: "Exit Mindszenty József. Személyes tragédiája többrétegű volt: a kommunisták börtönében elszenvedett, minden elképzelést meghaladó kínzások és gyalázatosságok után arra kényszerült, hogy tizenöt éven át hívatlan vendég legyen az Egyesült Államok budapesti követségének épületében. Ez a helyzet önérzetes ember számára, amilyen volt a bíboros, nagyobb emberi megpróbáltatás lehetett, mint a bolsevista kínzások – és ebben az állapotban, ilyen kényszerű belső emigrációban megélte azt, amit mások külországi emigrációban kénytelenek megélni: megtudta, hogy mindenkire inkább számíthat, mint vélt szövetségeseire."⁷²

   

JEGYZETEK

1	Katholische Presseagentur Österreich (Kathpress), 2000. május 16. Mindszenty war "Bekenner des Glaubens" und "Verteidiger der Heimat". A Kathpress szerkesztőségében Bécsben 2013 júniusában kutathattam. Szeretnék e helyen köszönetet mondani Dr. Henning Klingen úrnak, aki lehetővé tette számomra a vonatkozó dokumentumok áttekintését, és Gertrude Kaufmannak kedves segítségéért. Köszönet illeti továbbá Prof. Erich Leitenberger urat, aki hosszú éveken át a Kathpress főszerkesztője volt. Bécsi kutatásaimat a Magyar Ösztöndíj Bizottság, az Osztrák–Magyar Akció Alapítvány és a Mindszenty Társaság támogatta, amit ezúton is köszönök.
2	König érsek több alkalommal kifejtette különböző fórumokon, mit ért ő "Ostpolitik" alatt. "Mit is jelent valójában a vatikáni keleti politika? Véleményem szerint ez az oly gyakran akarva-akaratlanul félreértelmezett kifejezés nem mást takar, mint a Vatikán azon fáradozásait, hogy a kommunista rezsimekkel folytatott tárgyalások útján a vasfüggöny mögötti egyház számára életteret biztosítsanak a működésükhöz szükséges minimumfeltételek megteremtésével." König a kezdetektől illúziók nélkül látta ezen vatikáni törekvések lehetőségeit és határait.
3	Mindszenty bíboros és König bíboros kapcsolatáról ld. PALLAGI Mária: "Ein unerwünschter Gast" – Kardinal Mindszenty in der Amerikanischen Botschaft und die Besuche von Kardinal König (1956–1971) – Die Ostpolitik des Vatikans gegenüber Ungarn und der Fall Mindszenty. In: Österreich und Ungarn im Kalten Krieg, Hrsg. von Oliver Rathkolb, Majoros István und Maruzsa Zoltán, Wien 2010, 373–405. old.
4	In: Die Furche (Spezial), Nr. 23/5. Juni 2003.
5	Kathpress, 2003. 06. 11. "Christus muss Europa beseelen". Auszüge aus den Botschaften von Papst Johannes Paul II., Kardinal Schönborn und Kardinal König bei der Europa-Friedensvesper am 10. Juni im Wiener Stephansdom. Ezen az ünnepen e tanulmány szerzője is jelen volt.
6	Kathpress, 2006. 10. 20. "König war bis zuletzt ein Architekt kirchlicher Ostpolitik".
7	Kathpress, "König war bis zuletzt ein Architekt kirchlicher Ostpolitik". Vö: FENZL, Annemarie: Kardinal König und Kardinal Mindszenty – Die Ostpolitik des Vatikans. In: József Kardinal Mindszenty in Wien (1971–1975). Hrsg. von Csaba Szabó, Publikationen der Ungarischen Geschichtsforschung in Wien, Wien 2012, 60–62. old.
8	Kathpress, 1998. 04. 01. Kardinal König erinnert an "fehlende Angst" Johannes XXIII.
9	Később VI. Pál pápa is támogatta a König-utakat: "Tennünk kell valamit, nem állhatunk meg a vasfüggöny előtt. Kapcsolatot kell keresnünk a kommunista világgal, amely ideológiailag oly távol, geográfiai értelemben azonban oly közel van hozzánk." In: Die Furche (Spezial), Nr. 23/5. Juni 2003. Vö. LUKÁCS László: A Vigilia beszélgetése Franz König bécsi bíborossal. Vigilia, 1992/11, 849–854. old.
10	1958. október 28. – 1963. június 3.
11	XII. Piusz antikommunista szemléletét 1956-os karácsonyi üzenetében is egyértelműen kifejezésre juttatta: "Semmi értelme egymással párbeszédet folytatni, ha egyszer nem létezik közöttünk közös nyelv." Ausztria szentszéki nagykövete, Joseph Kripp Dr. Leopold Figlnek 1958. január 20-án, Zl. 6-Pol/58. "Private vatikanische Stimmen zu den Äusserungen Gromykos über eine Kontaktaufnahme mit dem Heiligen Stuhl in der Frage des Weltfriedens". Österreichisches Staatsarchiv (ÖStA), Archiv der Republik (AdR), BMfAA, Sektion II-pol., Berichte Vatikan 1958. König 1998-ban minderről így vélekedett: "XII. Piusz még azt a nézetet képviselte, hogy a kommunistákkal nem tárgyalunk. XXIII. János széleslátókörűségével, higgadtságával és toleranciájával már úgy vélte, hogy a kommunistákat sem szabad egyszerűen leírni." Kathpress, 1998. 04. 01. Kardinal König erinnert an „fehlende Angst” Johannes XXIII.
12	Kathpress, 1998. 04. 01. Kardinal König erinnert an "fehlende Angst" Johannes XXIII.
13	Franz Kardinal König, Unterwegs mit den Menschen. Vom Wissen zum Glauben. Hrsg. von Annemarie FENZL und Reginald FÖLDY. Wien, 2004, 149–150, 172. old.
14	"Egyház a vasfüggöny másik oldalán". Dr. Franz König bíborossal Litván György és Csicskó Mária beszélget. http://beszelo.c3.hu/cikkek/egyhaz-a-vasfuggony-masik-oldalan. A letöltés dátuma: 2015. augusztus 12. Vö: "Keleti útjaimban én semmi szenzációt nem látok – a sajtóval ellentétben. Mindig is küldetésemnek tekintettem Bécs érsekeként, hogy a szomszédos egyházmegyék püspökeivel – függetlenül attól, mely határok választanak el bennünket pillanatnyilag – kapcsolatot ápoljak. De minden alkalommal hangsúlyoztam, hogy nincs speciális megbízásom a velük való tárgyalásokra." HU OSA 300-40-5, Box 125: Vienna, 7. 10. 1966. RFE Special: König Interview in Analyse, x/13/9 – e/w. Ugyanakkor világos volt, hogy a térségbe a "Vatikán követeként" látogatott: "Ezt a megállapítást az a tény is igazolja, hogy König érsek magyarországi útjáról részletesen beszámolt Ausztria Apostoli Nunciusának, Opilio Rossinak." Amint ezt a Süddeutsche Zeitung kommentálta: "König bíboros, úgy tűnik, egyre több diplomáciai megbízatást kap a Vatikántól az Ostblock országaival való tárgyalásokra. Bécsben jelenleg is hallani lehet két tervezett útról Lengyelországba és Csehszlovákiába." Vö. Süddeutsche Zeitung, 20. 4. 1963: Schweigen um Kardinal Königs Reise, HU OSA 300-40-5, Box 125. Érdemes ezzel összevetni a Die Presse 1963. március 11-i írását: "König érsek szombaton elutazása előtt megerősítette az ANSA-nak, hogy útjaira természetesen a pápa jóváhagyásával kerül sor, de senki nem kérte arra, hogy Mindszentyvel tárgyaljon." A Corriere della Sera pedig arról tudósított, hogy König bíboros nyilatkozata diplomáciai visszafogottsága ellenére sem hagy kétséget missziója valós tartalmát illetően. In: Die Presse, 11. 3. 1963: Mindszenty nicht mehr in Budapest? Der Primas von Ungarn soll die US-Gesandtschaft verlassen haben; Tel.-Bericht des Korrespondenten Hans Bauer; "Kardinal Mindszenty; angebliches Verlassen der US-Gesandtschaft in Budapest". ÖStA, AdR, BMfAA, Sektion IIpol., 1963; Zahl: 23891-6/63. A Kurier-ban pedig ez olvasható: "König bíboros XXIII. János pápa pontifikátusa alatt tárgyalt Mindszenty bíborossal, és a Szentatya több alkalommal bízott rá kockázatos missziókat Kelet-Európában." In: Kurier, am 4. 7. 1963. Vatikanstadt/Belgrad: Paul VI. packt den Fall Mindszenty an. (Wiens Kardinal und ungarischer Bischof empfangen). Vö. "...A bécsi érsek kulcsszerepet kapott a Vatikán és a kelet-európai országok kormányai és egyházai közötti kapcsolatok építésében...". Vienna. 8. 7. 1963: König has no plans for H. Trip now. RFE Special by Telex, HU OSA 300-40-5, Box 125. König missziói VI. Pál pontifikátusa alatt is folytatódtak. A Szentatya Ausztria szentszéki nagykövetével folytatott beszélgetése alkalmával is kitért erre. "VI. Pál ismét elismerően szólt König bíborosról, aki kelet-európai különleges miszsziói miatt különösen kötődik a Kúriához. A pápa kiemelte a Mindszentynél tett látogatásokat, és hozzáfűzte, hogy sajnos König utolsó budapesti útja is eredménytelenül végződött." Johannes Coreth an Dr. Lujo Toncic-Sorinj am 13. 5. 1966. Zl. 13-Pol/66. "Abschiedsaudienz beim Heiligen Vater; österreichisch-vatikanische Beziehungen". ÖStA, AdR, BMfAA, Sektion II-pol. "Egyház a vasfüggöny másik oldalán".
15	Kathpress, 2000. 06. 21. Gorbatschow beim Papst.
16	Amint König ezzel kapcsolatban 1963 májusában megjegyezte: "...nem hiszem, hogy a Mindszenty-ügyben »gyors változás« következne be. A magyar prímás mindenesetre még Budapesten van. Az ügy megoldása a továbbiakban a magyar kormányra és a Vatikánra vár." In: Süddeutsche Zeitung, 1963. május 18.: König: Fall Mindszenty ungelöst. HU OSA 300-40-5, Box 125.
17	Kathpress, 1991. 04. 23. "Ich war so erschüttert, dass mir die Hände zitterten."
18	Kathpress, 1999. 04. 20. Budapest: Kardinal König betont gemeinsame Verantwortung Europas.
19	MINDSZENTY József: Emlékirataim. Budapest, 1989. 451. old. Az Emlékiratok első teljes kiadása Erdő Péter bíboros ajánlásával, Kovács Attila Zoltán és Soós Viktor Attila szerkesztésében, Mészáros István szakmai közreműködésével, Kovács Gergely képszerkesztésével a közelmúltban jelent meg: MINDSZENTY József: Emlékirataim, Helikon Kiadó, 2015. 474–475. old.
20	Kathpress, 1991. 04. 23., "Ich war so erschüttert, dass mir die Hände zitterten."
21	In: FENZL, Annemarie, 2012, 77. old.
22	Kathpress, 1965. 06. 11. Nr. 133, S. 1. Ein Geschenk des Papstes für Mindszenty. A látogatásról ld. még: SOMORJAI Ádám: Trilogia. "Sancta Sedes et Mindszenty, 1956–1975". Sancta Sedes Apostolica et Cardinalis Ioseph Mindszenty III/1. Documenta 1963–1966. – Az Apostoli Szentszék és Mindszenty József kapcsolattartása III/1. Tanulmányok és szövegközlések, METEM, Budapest 2010. 208–213. old.
23	MINDSZENTY József: Emlékirataim. Budapest, 1989. 452. old.; 2015. 475. old.
24	Kathpress, 1966. 03. 07., Nr. 54, S. 1. Kardinal König wieder nach Wien zurückgekehrt. Vö: SOMORJAI Ádám: Trilogia. "Sancta Sedes et Mindszenty, 1956–1975". Sancta Sedes Apostolica et Cardinalis Ioseph Mindszenty, III/1. Documenta 1963–1966. – Az Apostoli Szentszék és Mindszenty József kapcsolattartása III/1. Tanulmányok és szövegközlések, METEM, Budapest 2010. 282–295. old., valamint: A Szabad Európa Rádió jelentette a márciusi látogatásról, hogy a két bíboros mintegy öt órát beszélgetett egymással. König ezúttal is beszámolt a pápának útjáról, illetve előzőleg tájékoztatta Cicognani bíboros-államtitkárt és Mons. Casarolit is. HU OSA 300-40-6, Box 22: Agencies-6-3-66, illetve RFE Spec. 15-3-66/CN-61
25	König érsek több alkalommal hangsúlyozta csalódottságát újságíróknak amiatt, hogy ismét Mindszenty bíboros nélkül kell távoznia Budapestről. Azt is kiemelte, ha a prímás bármikor beszélni szeretne vele, örömmel áll rendelkezésére. Kathpress, 1967. 10. 19. Nr. 243, S. 1. Kardinal König spricht von Möglichkeit weiterer Besuche bei Mindszenty.
26	Valentiny Géza prelátus úrral a bécsi Pázmáneumban találkoztam 2006-ban.
27	Kathpress, 1971. 06. 23. Nr. 142, S. 3. "Routinebesuch" Kardinal Königs bei Mindszenty.
28	http://www.spiegel.de/spiegel/print/d-46175476.html. A letöltés dátuma: 2015. augusztus 12.
29	HU OSA 300-40-6, Box 22: RFE 18-12-69
30	Kathpress, 1991. 04. 23. "Ich war so erschüttert, dass mir die Hände zitterten."
31	MNL OL M-KS 288. f. 32. cs. 1967. In: SOMORJAI Ádám OSB – ZINNER Tibor: Majd' halálra ítélve. Dokumentumok Mindszenty József élettörténetéhez. Budapest, 2008, 986. old.
32	SOMORJAI–ZINNER: 2008, 986. old.
33	HU OSA 300-40-5, Box 125, IX-1445-3-68
34	"Egyház a vasfüggöny másik oldalán". Dr. Franz König bíborossal Litván György és Csicskó Mária beszélget. http://beszelo.c3.hu/cikkek/egyhaz-a-vasfuggony-masik-oldalan. A letöltés dátuma: 2015. augusztus 12.
35	Kathpress, 1969. 02. 03. Nr. 27, S. 2. Kardinal König nach Budapest abgereist, ill. Kathpress, 1969. 02. 05. Nr. 29, S. 1. Mindszenty bei bester Gesundheit.
36	Kathpress, 1969. 09. 10. Nr. 209, S. 1. Kardinal König aus Ungarn zurückgekehrt.
37	PUHAN, Alfred: The Cardinal in the Chancery and Other Recollections, New York, 1990. Idézi: SOMORJAI–ZINNER: 2008, 1176. old.
38	PUHAN, Alfred: The Cardinal in the Chancery and Other Recollections, New York, 1990. Idézi: SOMORJAI–ZINNER: 2008, 1181. old.
39	Mons. Zágon Józsefet
40	"Egyház a vasfüggöny másik oldalán". Dr. Franz König bíborossal Litván György és Csicskó Mária beszélget. http://beszelo.c3.hu/cikkek/egyhaz-a-vasfuggony-masik-oldalan. A letöltés dátuma: 2015. augusztus 12.
41	Kathpress, 1975. 05. 07. Nr. 105/Beilage 2, Kardinal József Mindszenty.
42	Kathpress, 1996. 11. 06. König: Europas Gesellschaft durch kirchliche Grundsätze erneuern.
43	FENZL, Annemarie, 2012, 69–70. old.
44	Kathpress, 1998. 12. 28. Kardinal König: Westeuropa darf Osteuropäer nicht enttäuschen!
45	Kathpress, 1971. október 25. Kardinal Mindszenty wird seinen Wohnsitz auf Dauer in Wien nehmen. Vö. P. SZŐKE János: Öt év száműzetés. Mindszenty József bíboros a bécsi Pázmáneumban. Budapest, 2010, ill. Árpád von KLIMÓ: Kardinal Mindszentys Reisen (1971–1975). In: József Kardinal Mindszenty in Wien (1971–1975). Hrsg. von Csaba Szabó, Publikationen der Ungarischen Geschichtsforschung in Wien, Wien 2012, 133–143. old.
46	Kathpress, 1971. 10. 25. Kardinal Mindszenty wird seinen Wohnsitz auf Dauer in Wien nehmen.
47	Kathpress, 1971. 10. 27. König wolle Mindszenty nach Synodenschluss nach Wien begleiten.
48	Kathpress, 1971. 10. 25. Nr. 248/Beilage, Der Primas.
49	Kathpress, 1971. 10. 25. Nr. 248, S. 1. Kardinal Mindszenty wird seinen Wohnsitz auf Dauer in Wien nehmen.
50	Kathpress, 1971. 12. 03. Nr. 280, S. 1. Hirtenschreiben Mindszentys an die Ungarn in der Emigration. Vö. MINDSZENTY József: Emlékirataim. Budapest, 1989. 486–487. old.; 2015. 513. old. Mindszenty bíboros természetesen a vasfüggönyt tekintette ideiglenes határnak.
51	MINDSZENTY József: Emlékirataim. Budapest, 1989. 486–487. old.; 2015. 512. old.
52	Kathpress, 1971. 12. 06. Nr. 282, S. 1. Kardinal Mindszenty klärt Mißverständnis. Österreichisch–ungarische Grenze war nicht gemeint.
53	Kathpress, 1971. 12. 09. Kontroverse um Mindszenty-Hirtenbrief beigelegt.
54	Vö. MINDSZENTY József: Emlékirataim. Budapest, 1989. 493–497. old.; 2015. 517–520. old. Amiért nem mondhattam le című fejezet, valamint a Kathpress jelentése 1991. április 10-én. Absetzung Mindszentys: "Casaroli raufte sich die Haare".
55	Kathpress, 1971. 11. 22. Nr. 270, S. 2. Kardinal Mindszenty den Wienern vorgestellt.
56	Bundesministerium für Inneres, Generaldirektion für die öffentliche Sicherheit, Geschäftszahl: 40542-16/71, Gegenstand: Kardinal Josef Mindszenty; Aufenthalt in Österreich im Jahre 1971. Bundespolizeidirektion Wien, Abteilung I. Wien, am 21. 11. 1971. Betreff: Wiener Stephansdom; Zelebrierung eines Gottesdienstes unter Mitwirkung des ung. Kardinals Mindszenty.
57	Bundesministerium für Inneres, Generaldirektion für die öffentliche Sicherheit, Geschäftszahl: 40542-16/71, Gegenstand: Kardinal Josef Mindszenty; Aufenthalt in Österreich im Jahre 1971. Bundespolizeidirektion Wien, Abteilung I. Wien, den 17. 11. 1971, valamint Wien, den 19. 11. 1971. Betreff: Pontifikalamt in der Kapuzinerkirche und Festakt im Curhaus. Vö. a Kathpress 1971. 11. 22-i jelentésével, Nr. 270, S. 2. Kardinal Mindszenty den Wienern vorgestellt. "Bereits am Freitag hatte Mindszenty für seine ungarischen Landsleute in der Kapuzinerkirche anläßlich des 50 jährigen Bestehens des ungarischen St. Stephan-Vereines in Wien einen festlichen Gottesdienst gefeiert."
58	Ekkor hangzottak el König érsek azóta is sokat idézett szavai: "Holtában is beszél hozzánk": "Obwohl er gestorben ist, spricht er noch zu uns. [...] Sein Mund ist stumm, aber weiter klingen die Worte des mit reissenden Redners, der – aus der Geschichte seiner Heimat schöpfend – die Massen Seiner Zuhörer in seinem Heimatland begeisterte." Kathpress, 1975. 05. 12. Nr. 108, Wortlaut der Ansprache Kardinal Königs beim Requiem für Kardinal Mindszenty im Wiener Stephansdom.
59	Kathpress, 1975. 05. 07. Nr. 105, S. 1. Kardinal Mindszenty wird in Mariazell beigesetzt.
60	Kathpress, 1975. 05. 07. Nr. 105, Beilage, "Respekt vor einem großen Toten".
61	Kathpress, 1975. 05. 15. Nr. 111, S. 1. Kardinal Mindszenty in Mariazell beigesetzt.
62	Kathpress, 1975. 05. 02. Mindszenty verliess den "Ort der Gastfreundschaft".
63	Kathpress, 1991. 04. 23. "Ich war so erschüttert, dass mir die Hände zitterten."
64	Kathpress, 1996. 11. 06. König: Europas Gesellschaft durch kirchliche Grundsätze erneuern.
65	Vö. "A pápa (XXIII. János, P. M.) közvetlen ellenőrzése alatt a rendkívüli ügyek titkársága egy dokumentumot készít elő, amelynek célja megállapítani a szocialista országokkal történő együttműködés alapjait. Ennek a dokumentumnak az is a célja, hogy megfogalmazza a katolikus egyház semlegességének alapját, amely nem kell, hogy foglalkozzon politikával, hiszen a politika a kormányok hatáskörébe tartozik. Arról van szó, hogy az aktív politikába való beavatkozás rontja az egyház helyzetét, ugyanakkor az egyház hajlíthatatlan kell, hogy legyen az állam beavatkozásával szemben." ÁBTL 3.1.5. O-14963/5. "Canale", Osztály: III/III-1/a. 1963. Titkos! A Vatikán és a szocialista országok.
66	SZABÓ Ferenc S. J.: A Vatikán keleti politikája közelről – Az Ostpolitik színe és visszája. L'Harmattan Kiadó, Budapest, 2012.
67	ANDRÁS Imre: König bíboros a "keleti politikáról". Távlatok, 1995, 25. sz. 688–695. old.
68	Kathpress, 1991. 04. 23. "Ich war so erschüttert, dass mir die Hände zitterten".
69	MINDSZENTY József: Emlékirataim. Budapest, 1989. 463. old.; 2015. 487. old.
70	MINDSZENTY József: Emlékirataim. Budapest, 1989. 493–497. old.; 2015. 517–520. old. Amiért nem mondhattam le című fejezet.
71	MINDSZENTY József: Emlékirataim. Budapest, 1989. 464–469. old.; 2015. 487–495. old. "Édesanyám meghalt. [...] Nagyon, nagyon szegény – s annál is szegényebb lettem. Nemcsak ünnepeimből, egész életemből hiányozni fog most már: leesett a mi családunk koronája. [...] Nemcsak szegény vagyok, de örök tartozásomat is érzem azzal a sírral szemben, amelynél nem voltam, és amelyet talán soha nem is láthatok."
72	MÁRAI Sándor: Napló 1968–1975, Budapest, 1992, 282. old.