MINDSZENTY JÓZSEF EMLÉKIRATAI

Több mint 40 éve, 1974-ben jelent meg Mindszenty József: Emlékirataim című könyve. Az első magyar nyelvű kiadás a torontói székhelyű, Vörösváry István igazgatása alatt működő Weller Publishing Co. Ltd. gondozásában látott napvilágot.¹ A mártír sorsú főpap írása – emlékei, az átélt történelmi események megörökítése – talán az egyik legismertebb munkája, de a főpap életútjával foglalkozó történészek kutatásainak bizonyosan egyik leginkább reflektorfényben lévő témája.² Az Emlékirataim keletkezéstörténete, szerzősége, a magyar történelmet bemutató "Különös sorsú nemzet" című kézirathoz való viszonyulása, tartalma, hitelessége foglalkoztatja a leginkább a kutatókat. Nyilván a szerző történelmi szerepe, az Emlékirataim fogadtatása, a megjelenés időszakában a Vatikán és a kommunista blokk országainak viszonyára való hatása mind-mind olyan tényező, ami miatt már a megjelenése előtt, amikor felmerült emlékiratai megjelenésének lehetősége, rögtön nagy érdeklődést, félelmet, aggódást váltott ki. Mind a mai napig a történészek próbálják rekonstruálni Mindszenty Emlékirataimmal kapcsolatos elképzeléseit, szerepét, és ennek feltérképezése, bemutatása komoly vitákat, szakmai ellentéteket generál.

Érdekes, hogy más történelmi személyek visszaemlékezése, emlékeinek papírra vetése nem inspirálta a kutatókat, hogy tüzetesen áttekintsék, hogy valóban úgy történt-e egy-egy esemény, ahogy azt az adott személy leírta. Nem fektettek a kutatók energiát sem Nagy Ferenc miniszterelnök³, sem Kertész István⁴, sem Rákosi Mátyás⁵, sem Sík Endre⁶ – hogy csak néhány példát ragadjunk ki a XX. század második feléből – emlékező írásai keletkezéstörténetének feltárására, tartalmának vizsgálatára. Mintha egyes kutatók mindenbe bele kívánnának kötni Mindszenty Józseffel kapcsolatban.

Tudjuk, hogy az emlékiratok, visszaemlékezések sajátos műfajt jelentenek. Szerzőjüket ismerjük. Elfogadhatjuk, hogy egy ilyen írás szubjektív; nem precíz, pontos, történészi alapossággal megírt mű létrehozása a szerző célja, hanem személyes emlékeinek, élményeinek, benyomásainak papírra vetése. Ezért is nagy érték minden egyes viszszaemlékezés.

 

Tanulmányom apropója – túl az idei hármas évfordulón – a Helikon kiadó gondozásában 2015-ben napvilágot látott kiadás,⁷ melynek összeállítása során számos új szempont került elő Mindszenty József Emlékirataim című munkájával kapcsolatban. Ezeket igyekszem jelen írásban közreadni. Számos, az Emlékirataimmal kapcsolatos levéltári dokumentum vált kutathatóvá az elmúlt időszakban; ezeket felhasználva igyekszem bemutatni az MSZMP, a Belügyminisztérium, a Külügyminisztérium és az Állami Egyházügyi Hivatal reakcióit és intézkedéseit a mű keletkezése körüli időben.

 

AZ EMLÉKIRATAIM

Az Emlékirataim címmel megjelent, közel ötszáz oldalas visszaemlékezéshez kapcsolódó kéziratok a Magyarországi Mindszenty Alapítvány Levéltárában különböző rend szerint letéve, harmincegy dobozban találhatók meg. Ebből húsz levéltári doboz tartalmazza az első magyar nyelvű kiadást előkészítő iratanyagot: a bíboros autográf jegyzeteit, ennek különböző gépelt változatait, kiegészítéseket, másolatokat, korrektúrákat, az erre felkért személyek által átnézett szövegváltozatokat. Hét levéltári dobozban az angol és német nyelvű fordításokat őrizték meg. Négy dobozban a különféle kiadások előkészületeivel kapcsolatos levelezések, a megjelent recenziók és egyéb jegyzetek találhatók.⁸

Ezt a harmincegy dobozt kutatva, áttanulmányozva megállapítható, hogy az Emlékirataim szerzője minden kétséget kizáróan Mindszenty József. Ezek ugyanannak a visszaemlékezésnek, ugyanannak az emlékiratnak, ugyanannak az egy műnek a különböző szövegváltozatai. Látható, hogyan változott, csiszolódott, alakult a szöveg, de nincs többféle ’emlékiratok’. Maga a szerző, Mindszenty József sokat alakította, javította, pontosította az írást. A felkért lektorok, munkatársak olvasták, véleményezték, javították, rövidítették a kéziratot. Hogy pontosan ki, mikor, mit javított, azt nem lehet átlátni, feltérképezni, de azt gondolom, hogy ez nem is lehet cél, hiszen a szerző a bíboros, akinek jóváhagyása nélkül semmi sem kerülhetett be a kötetbe. Ezt a szempontot vettük figyelembe a Helikon Kiadó által megjelentetett 2015-ös kiadványnál is. Először azt gondoltuk, hogy az egyes javításokat lehet egy-egy személyhez, lektorhoz kötni, és azt különböző nyomdatechnikai jelekkel, megjelenítési formákkal jelölni lehet. De a kéziratokat látva, a kiadvány olvashatóságát, a tartalmi jelentőségét szem előtt tartva, technikailag nem tartottuk megvalósíthatónak és szakmailag indokoltnak, hogy az egyes javításoknál megpróbáljuk „kinyomozni”, hogy pontosan ki végezte az adott javítást. Meg kellett azonban állapítanunk azt is, hogy ez semmit nem adna hozzá az Emlékirataim keletkezéstörténetéhez, hiszen a végső szót minden egyes fejezet esetében a bíboros mondta ki. Így meggyőződésünk, ahogy minden más kötet – akár szépirodalmi, akár szaktudományos alkotás – esetében is, hogy azt tekinthetjük teljes jogú szerzőnek, azé a felelősség, aki a kötet egészének szerzőjeként szerepel.

Szakmailag nem indokolt arról vitát folytatni, hogy a mű pontosan milyen mértékben Mindszenty József legszemélyesebb írása, hiszen ő a kötet egészének felelős közreadója, szerzője, és azokban az esetekben, amikor valaki lektorként hozzáírt, vagy munkatársként segítette a bíboros munkáját, azt az ő jóváhagyásával tette, és ennek megfelelően ő teljesen azonosult is a kiegészítések tartalmával.

 

AZ EMLÉKIRATAIM MEGJELENÉSE

Az Emlékirataim kiadásának évében – 1974 –, február 2-án nevezte ki VI. Pál pápa Lékai László veszprémi apostoli kormányzót esztergomi apostoli kormányzóvá, Bánk József győri püspököt egri érsekké, Kisberk Imre székesfehérvári apostoli kormányzót megyéspüspökké, Kádár László veszprémi segédpüspököt apostoli kormányzóvá.

Március 15-én elhunyt Kovács Vince, akit 1940-ben szenteltek püspökké, segédpüspök volt Vácott, 1942-ben káptalani helynök, általános püspöki helynök 1953. január 2. és 1959 között. Váci apostoli kormányzó 1959. július 25. és 1969. január 10. között.

Ebben az évben négy alkalommal⁹ találkozott a Vatikán és az Állami Egyházügyi Hivatal küldöttsége, hogy az 1963-ban megindult tárgyalások újabb fordulóiban egyeztessenek aktuális egyházpolitikai kérdésekről, személyi kinevezésekről, aminek eredménye volt pl. az új főpapok február 2-i kinevezése.

VI. Pál pápa a római Szent Péter-bazilika jubileumi kapujának kibontásával megnyitotta a szentévet.

Ebben az évben tartóztatták le Moszkvában Alekszandr Szolzsenyicin írót, akit kiutasítottak a Szovjetunióból; a Minisztertanács határozatot hozott a bős–nagymarosi vízlépcső megépítéséről; az MSZMP KB márciusi ülésén folytatódott a reform felszámolása, a reformok kidolgozóit és támogatóit leváltották, a minisztertanácsot átalakították, Borbándi János és Aczél György miniszterelnök-helyettes lett.¹⁰ Aczél kinevezése előtt négy hónappal, 1973. december 4-i ülésén az MSZMP KB Politikai Bizottsága fontos döntést hozott az Állami Egyházügyi Hivatal felügyeletével kapcsolatban, ugyanis a kormányfelügyeletet a területért felelős miniszterelnök-helyettesre, azaz Aczél Györgyre bízták.¹¹

Augusztus 8-án Richard Nixon amerikai elnök televíziós beszédében bejelentette lemondását, miután egyértelművé vált, hogy tudomással bírt a Watergate-ügyről. Brezsnyev és Ford megállapodtak az új SALT egyezmény alapelveiről.

 

Nagyon fontos, történelmileg meghatározó események, de számunkra kiemelkedik a frankfurti könyvvásár nagy szenzációja, a kommunisták által 1948 karácsonyán letartóztatott, majd az Andrássy út 60-ban, az Államvédelmi Hatóság székhelyén erőszakos módszerekkel vallatott, 1949. február 8-án életfogytiglani rabságra ítélt bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek Emlékirataim címmel megjelent írása. A bebörtönzött, hallgatásra ítélt, az Amerikai Egyesült Államok követségén félrabságban élő Mindszenty már 1956 előtt megkezdte emlékeinek, élményeinek papírra vetését. Többször utal Emlékirataimban jegyzeteire, hogy ezt vitte magával, és hogy mennyire érdekelte fogvatartóit ennek tartalma. Ez teljesen érthető, hiszen nem mindennapi dolgokat kellett elszenvednie részükről. Nem véletlen az sem, hogy az Emlékirataim publikálása egyik fontos kérdése lett annak a tárgyalássorozatnak is, amely Mindszenty bíborosnak az Amerikai Egyesült Államok követségéről való megnyugtató távozásának körülményeit igyekezett rendezni. Ez a tárgyalássorozat 1971-re jutott olyan pontra, hogy Mindszenty beleegyezett, hogy az ő aktív részvétele nélkül tárgyaló magyar–vatikáni–amerikai politikusok és diplomaták egyezségre jussanak távozásával kapcsolatban.

1971 nyarán a magyar és a vatikáni tárgyalófél négy tételt fogalmazott meg Mindszenty távozásával kapcsolatban, amiből az utolsó ez volt: "Emlékiratait Eminenciád tartsa titokban, azokat ne publikálja, és intézkedjék, hogy halála esetén a Szentszék birtokába jussanak, amely alkalmas időben gondoskodni fog kiadásukról."¹² A bíboros nem tett ígéretet arra, hogy nem publikálja emlékiratait. Az motiválta az idős főpapot, hogy emlékiratai megjelenhessenek, hiszen tudta, hogy ha Magyarországon marad, itt semmi esélye nincs arra, hogy a kézirat nyomdába kerüljön, de tisztában volt azzal is, hogy ha marad, és esetleg meghal, akkor semmi garancia nincs arra, hogy írásai napvilágra kerülnek, vagy csak olyan szemelvényezések árán, amiket ő maga nem szeretett volna.

1971 ősze nagyon mozgalmas volt Mindszenty József életében. 1971. szeptember 28-án hagyta el a budapesti amerikai nagykövetséget, Hegyeshalom-Nickelsdorfnál lépte át a határt. Nem állt meg sehol útközben, nem búcsúzhatott el szülőfalujától, nem láthatta szülei, szerettei sírját, és a megpróbáltatásai sem értek véget. Rómában VI. Pál pápa nagy tisztelettel fogadta, egy hónapos római tartózkodást követően a mindenkori esztergomi érsek fennhatósága alá tartozó bécsi Pázmáneumban telepedett le. Mindszenty 1971 utáni tevékenységét természetesen a magyar állambiztonsági szervek ugyanúgy nyomon követték, mint korábban, 1946-tól.¹³

A hercegprímás azt tekintette küldetésének, hogy a világon szétszóródott magyarok lelkipásztora legyen, vigaszt adjon azoknak, akik a történelmi hazától távol voltak kénytelenek élni. Bejárta az európai, észak- és dél-amerikai, afrikai és ausztráliai magyar közösségeket, szentmisét mutatott be, szentbeszédet mondott, de a nagyon fontos lelkipásztori feladatok mellett a találkozásokra, személyes kapcsolatokra helyezte a fő hangsúlyt. Emellett azt tartotta az egyik legfontosabb feladatának, hogy még életében megjelenhessen az Emlékirataim. Ehhez a nagy feladathoz olyan szerzetesnővéreket keresett, akik a kézirat gépelésében, javításában a segítségére lehettek. A Szociális Testvérek Társaságának tagja, Palágyi Andrea – Slachta Margit közvetítésével – került a Pázmáneumba, ő volt az egyik szerzetesnővér, aki segítette Mindszenty bíboros munkáját, gépelte a kéziratokat. Munkatársa volt az Isteni Megváltó Leányai rend korábbi provinciálisa, Galavits Geraldine nővér. A prímás munkatársa volt még Makra Leila, a Délvidékről származó Maryknoll nővér is. Leila nővér évtizedekig Kínában működött mint missziós nővér. Magas műveltségű, két nyelven (angol, magyar) beszélő szerzetesnővér volt, aki vállalkozott Mindszenty emlékiratainak angolra fordítására, mivel kitűnően tudott angolul. A prímás háztartásához tartozott Pankotai Laura és Ádám Kolumba szociális testvér. Mindketten Amerikából érkeztek. Ők a bíboros testi egészségéről gondoskodtak. Mindszenty körül tevékenykedett Harangozó Ferenc, Ikvay László, Vecsey József és Mészáros Tibor. Az Emlékirataim szerkesztésére létrehoztak egy háromfős szerkesztőbizottságot, ami a bíboros felügyelete alatt működött, tagjai Bíró Béla,¹⁴ Bogyay Tamás¹⁵ és Vecsey József¹⁶ voltak.

 

1973-ban Mindszenty József bíboros Torontóban, egy sajtókonferencián az emlékkönyv megjelenésével kapcsolatos kérdésre a következőket válaszolta: "– Mikorra remélhető emlékiratai, történelmi munkái megjelenése? Igaz-e, hogy a kommunista kormány a Vatikánon keresztül igyekszik ezek kiadását megakadályozni?

– Munkáimon dolgozom, készülök kiadásukra. A kommunista kormány véleménye nem érdekel. Sem szóban, sem írásban nem politizálok, csak erkölcsi elveket, örök emberi jogokat védek és hirdetek! Ez szent hivatásom! A kommunista kormány felfogásával, amely minden megnyilatkozásomban politikát lát – nem törődöm."¹⁷

A Vatikánban és a budapesti Pártközpontban aggodalommal, félelemmel hallgatták a híreket, hogy Mindszenty meg kívánja jelentetni emlékírását. A két fél egymásnak tett ígérete, elvárása miatt is lehetett ijedtség, hiszen az MSZMP elvárta a Vatikántól, hogy ne engedjék megjelentetni Mindszenty írását, a Vatikán pedig tudta, hogy erre úgy tett ígéretet, hogy a legfontosabb személlyel, a szerzővel erről nem állapodott meg, tőle nem kapott erre ígéretet. Mindszenty lelkipásztori útjai, kiterjedt kapcsolattartása és levelezése mellett a legfontosabb feladatának memoárjának befejezését, kiadásra előkészítését tartotta.

Több csatornán igyekeztek a magyar állami szervek fellépni a frankfurti könyvvásáron bemutatni tervezett könyvvel kapcsolatban. Az állambiztonság hírszerző szerve a BM III/I. Csoportfőnökség 4. osztálya¹⁸ részéről Zsigmond Ferenc rendőr alezredes osztályvezető 1972. január 26-án javaslatot tett Mindszenty József tevékenységének, politikai megnyilvánulásainak és terveinek operatív és legális eszközökkel való figyelemmel kísérésére, így „Vecchio” fedőnévvel rendkívüli ügydossziét nyitottak a Pázmáneumban élő bíboros nyomon követésére.¹⁹ A "Vecchio" dossziéban megtalálható az a rejtjel távirat, amelyet 1974. június 11-én küldtek Kölnbe, és az alábbiakat fogalmazták meg: "Mindszenty: »Életem« című könyvének megjelentetésével az Ullstein Propylaen nyugatberlini kiadó foglalkozik.

A frankfurti nemzetközi könyvkiállítás és vásár igazgatóságának a kiadásban szerepe nincs, az a kiadó magánkezdeményezése. Garamvölgyi²⁰ elvtárs, művelődésügyi miniszterhelyettes és Kornis²¹ elvtárssal a Kultúra²² igazgatójával folytatott személyes konzultáció alapján az alábbiakat javaslom:

A könyvvásár megnyitása előtt a Kultúra levélben hozza a vásár igazgatóságának tudomására, hogy Mindszenty könyvével kapcsolatos bárminemű hivatalos rendezvényt, sajtófogadást a Magyar Népköztársaság elleni lépésnek tekintünk s ez befolyásolni fogja részvételünket a vásáron. Más, állami szinten teendő nyomósabb intézkedést – éppen a könyv jelentőségének általunk történő túlértékelése elkerülésére – nem javaslok."²³ Ez a rejtjel távirat nemcsak az ÁBTL-ben lévő "Vecchio" dossziéban található meg, hanem a Külügyminisztérium visszaminősített TÜK²⁴ iratok állagában, a Vatikánnal kapcsolatos dokumentumok között is.²⁵ Kornis Pál, a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat igazgatója igyekezett Mindszenty megjelenő munkájának a sajtó általi fogadtatását akadályozni: Bakó Józsefet Frankfurtba küldték, aki tájékoztatta Kornist, aki ez alapján levelet küldött Siegfried Taubertnek, a Frankfurti Könyvvásár igazgatójának. Bakó József az alábbi feljegyzést küldte Kornis Pál részére a Siegfried Taubert úrral, a Frankfurti Könyvvásár igazgatójával Mindszenty: Életem című (sic!) könyv megjelenésével kapcsolatban meghirdetett sajtófogadásról folytatott megbeszélésről:

"Taubert úrral egy alkalommal személyesen, egy alkalommal telefonon beszéltem. Taubert úr kijelentette, hogy a Kiadóval beszélt és meg tudja akadályozni, hogy a »Könyvvásár« területén sajtófogadás a könyv megjelenésével kapcsolatban ne legyen.

Javasolta, hogy ha azt akarjuk, hogy a sajtófogadással kapcsolatban különös ügy ne legyen, akkor ne vigyük a témát külügyi vonalra, mert az egyértelműen problémát és még az érdektelenek felfigyelését is eredményezné.

Második alkalommal Taubert úr hívott telefonon és közölte, hogy találkozott a Propyläen Verlag vezetőjével és ígéretének megfelelően beszélt a meghirdetett sajtófogadásról. A Kiadó vezetője közölte, hogy a sajtófogadást nem a könyvvásáron tartják, mégcsak nem is Frankfurtban, hanem a Frankfurttól 30 km-re a Taunus hegységben lévő egyik szállodában. A meghívottak számát minimálisra csökkentik, a sajtófogadás célja a jelenleg gyártás alatt levő könyv eladásának elősegítése.

Taubert úr kihangsúlyozta, hogy mondjam meg Kornis elvtársnak, hogy a könyv sajtófogadásának kereskedelmi jellege lesz, a könyv megjelenését megakadályozni nem lehet, és ő is kérte a Kiadót, hogy kerüljenek el minden olyan megnyilvánulást, ami esetleg a Könyvvásár légkörét zavarná."²⁶

A feljegyzés alapján Kornis Pál levelet írt Sigfried Taubernek, melyben Mindszenty könyvével kapcsolatban az alábbiak szerint igyekezett nyomást gyakorolni a Könyvvásár igazgatójára: "Miután legnagyobb sajnálatomra nem volt szerencsém Önnel személyesen találkozhatni és így csak frankfurti kiküldöttünk, Bakó József úr közvetítésével volt alkalmam Önnel a Propyläen Verlag sajtófogadásával kapcsolatos problémákat tisztázni, szeretném megköszönni Önnek azt a Bakó úron keresztül kapott tájékoztatást, hogy a sajtófogadás szűk körben és nem Frankfurt területén kerül megrendezésre, és a »Frankfurti Könyvvásár« igazgatója az Ön által képviselt hagyományokhoz híven nem ad lehetőséget arra, hogy a Propyläen Kiadó sajtófogadást Mindszenty József könyvének megjelenésével kapcsolatban a »Frankfurti Könyvvásár« hivatalos aktusaival összefüggésbe lehessen hozni.

Ön természetesen megérti igen tisztelt Tauber úr, hogy a Magyar Népköztársasággal szembeni ilyen barátságtalan akciók – amennyiben hivatalos színezetet kapna – ronthatják azt a hosszú éveken át kialakult korrekt viszonyt, amely közöttünk fennáll, és ezért tartottam szükségesnek, hogy az Ön véleményét időben kikérjem.

Ismeretségünk és az Ön sokéves munkásságának ismerete alapján meg voltam győződve arról, hogy a » Frankfurti Könyvvásár« az Ön vezetése alatt elhatárolja magát az ilyen jellegű akcióktól, mert célja az együttműködés erősítése, amelyet a magunk részéről is támogatunk és támogatni fogunk.

Megköszönve fáradozását, engedje meg, hogy ezt az alkalmat használjam fel arra, hogy külön is minden jót kívánjak közelgő születésnapja alkalmából és remélem, hogy még sok évet fogunk gyümölcsözően együttműködni."²⁷

Ezzel párhuzamosan a BM III/I. 4. Osztály 1974. június 22-én feljegyzést készített Mindszenty József Emlékirataim című írásáról. Az összefoglaló viszonylag terjedelmes, és sok pontatlanságot, téves információt tartalmaz, teljes idézését azonban indokolja, hogy rekonstruálni tudjuk: mik voltak azok az információk, amelyek a hírszerző szervek birtokában voltak Mindszenty: Emlékirataim előkészítésével kapcsolatban:

 

"Mindszenty József még magyarországi – USA nagykövetségen való – tartózkodása alatt hozzáfogott egy nagyobb terjedelmű egyháztörténeti mű és egy ťEmlékiratokŤ címen kiadásra kerülő sorozat megírásához. Az 1971-es Magyarországról történő eltávozása után a nyugati sajtó cikkeket jelentetett meg a készülő Emlékiratokról, amelyben a bíboros "leleplező visszaemlékezéseit" fogja megírni.

1971 novemberétől kezdve Mindszenty készülő könyvéről az alábbi információkat gyűjtöttük össze:

1971. november: Vecsey József Mindszenty egyik titkára kijelentette, hogy a bíboros az Emlékiratok c. könyvének minden fejezetében hitet kíván tenni konzervativizmusa mellett mind az egyház belső megújulását, mind a Vatikán és a szocialista országok viszonyát illetően.

1971. november: Sümegh Lothár bencés szerzetes a Pázmáneumban olyan kijelentést tett, hogy Mindszenty könyve az egyházon belül is nagy botrányt fog okozni.

1971. november: POFOSZ és MSZHVSZ közgyűlésén szóbakerült Mindszenty könyvkiadási terve. Az ott elhangzottak szerint először Magyarország egyháztörténetét jelentetik meg és csak ezt követően az Emlékiratait.

1971. november 19-én Moretti érsek a bécsi nunciatúra tanácsosa egy magyar diplomatának kijelentette, hogy Mindszenty írja memoárjait, de abban nem aktuális politikával, hanem Magyarország történelmével foglalkozik. Mindszenty a pápától szigorú utasítást kapott, hogy Magyarország ellen semmiféle politikai tevékenységet nem folytathat.

1972 januárban Mindszenty nyilatkozatot adott az amerikai NC News Service hírügynökségnek. Több téma között készülő könyveiről is beszélt: »az igazságot könyvemben fogom elmondani és azt is, amit meg szeretnék ismertetni. A könyv még nem készült el, de igyekszem az utolsó kézvonást is megejteni, hogy legrövidebb időn belül publikálni lehessen.«

1972. február 20. a Bildpost című osztrák lap is foglalkozott az emlékiratokkal: arról ír, hogy hazánk római nagykövete nyomást gyakorol a Vatikánra, hogy ne jelenjenek meg a visszaemlékezések, ebben azonban téved a magyar kormány, mert Mindszenty nem engedi, hogy szájkosarat kössenek rá.

1972 májusi információnk szerint az Európai Szabad Magyar Kongresszus vezetősége, miután úgy értesült, hogy Mindszenty elkészült könyvével, s kiadását egyházi pénzügyi támogatással a Nemzetőr című emigráns lap szerkesztője K. Tollas Tibor szervezi, nyomást szeretne gyakorolni a bíborosra, hogy az emlékirat jellegű rész az egyháztörténeti vonatkozásoktól külön, a szervezet gondozásában jelenhessen meg. Így az ESZMK részesedne a bevételből. Mindszenty azonban az együttes kiadás mellett van, mivel szerinte külön magyar egyháztörténeti munka iránt nem lenne kereslet.

1972. október 15-én Szabó János – USA Sout bend-i püspöki helynök, aki jelentős anyagi támogatásban részesítette Mindszentyt az USA budapesti nagykövetségen töltött évei alatt – elmondta, hogy vállalkozott Mindszenty összes műveinek 6 kötetben való kiadására, amely legújabb könyveit, emlékiratait és a magyar egyház történetét is magába foglalta volna. A bíboros visszautasította Szabó ajánlatát azzal, hogy sok rossz tapasztalata után, saját kiadásában akarja műveit megjelentetni.

1972. november 19.: az Il Borghese című római fasiszta hetilap riportot közölt Mindszentyről: azt írja Mindszenty nem járul hozzá ahhoz, hogy művét előzetesen újságban tegyék közzé. Ezt azzal indokolja: »nem akarok publikálni semmit, amely kompromittálhatja a teljes mű megjelenését.« A cikk szerint sok kiadó próbálkozott megszerezni a kiadás jogát, de több ajánlatot azért utasítottak el, hogy megakadályozzák a könyv megjelenésének elszabotálását.

1973. február 7.: Mindszenty az ausztriai emigráció vezetői előtt könyvével kapcsolatban közölte, hogy az már a megjelenés stádiumában van, reméli hogy még amerikai útja előtt készen lesz. Könyveit magyarul, németül és angolul kívánja kiadatni. Az, hogy melyik nyelven jelenik meg előbb, az attól függ, hogy melyik kiadóval tud megállapodni. Jelenleg több ajánlata is van, még az USA-ból is. Amelyik kiadó feltétele a legelőnyösebb lesz, azt fogadja el.

1973. március 15.: olasz újságíró körökben elterjedt, hogy Mindszenty befejezte emlékiratait és ki akarja adni. Ugyanakkor fél attól, hogy a kiadók nem azért veszik meg a könyvet, hogy kiadják, hanem mert így akarják megakadályozni a kiadását. Az Emlékiratok kiadása után különböző francia kiadók, így pl. a Paris-Match kiadója egymással versenyeznek, hogy megszerezzék az Emlékiratok kiadási jogát.

1973 elején szerzett információink szerint az Emlékiratok kivonatait Ausztriában arisztokrata körökben betekintés céljából terjesztették. Az Emlékiratok ezen részeiről Lanjus Wellenburg grófnő, prof. Gaisbauerer a bécsi Östereich Haus főtitkára és Dr. Hugo Portisch újságíró a következőképpen nyilatkoztak:

A kivonatokban sajátos módon nincsen szó Mindszenty élettörténetéről, amelyet mint vádlott, elítélt, fogoly és a budapesti Amerikai Nagykövetség vendégeként töltött el. Elsősorban római tartózkodásáról és Bécsben való letelepedéséről szólnak ezek a részek. A kézirat több fejezete kevésbé politikai, inkább egyház-hierarchiai és vallási kérdésekkel foglalkozik.

1973. március 20.: az alábbi információkat kaptuk az Emlékiratokkal kapcsolatban: máris kész állapotban vannak, azonban csak kézirat formájában léteznek. A Molden kiadónak, aki ilyen jellegű szenzációs írások kiadásával foglalkozik, az ügyben az alábbi megfontolásokat kell figyelembe vennie:

a., nyilvánvaló, hogy az Emlékiratok politikai kérdéseket is érintenek;

b., a könyv kiadása nem szolgálja az osztrák állam érdekeit, ezért a Moldennek nincs kedve az Emlékiratokat kiadni akkor sem, ha hasznos lenne az európai konzervatív politika számára;

c., Molden nem akar viszályba kerülni a svájci Walter kiadó barátjával, aki ugyancsak érdeklődik a kéziratok iránt.

 

A Walter kiadót illetően Svájc nincs olyan kényes helyzetben mint Ausztria, nem kerülhetne államközi konfliktusba Magyarországgal, azon kívül a konzervatív erők sokkal erősebbek Svájcban mint Ausztriában. Bár a Walter katolikus kiadó irodalmi vezetése a katolikus baloldal oldalán áll, ami azt jelenti, hogy nem sokra becsülik a Mindszenty által képviselt orthodox katolicizmust. A Walter részére a legnagyobb akadályt a Vatikán okozza. A Vatikán természetesen tud az Emlékiratoknak a létezéséről, azonban tény, hogy nyilvánosságra hozatalát a Vatikán nem kívánja.

... Az NSZK-ban, Münchenben az a terv merült fel, hogy az Emlékiratokat nem könyv formájában hozzák nyilvánosságra, hanem képes folyóiratban közlik le folytatásos formában, mint szenzáció-sorozatot. Felmerült, hogy a nyugatnémet Burda kiadó a Bunte Illustrierte képes folyóiratban jelenteti meg az Emlékiratokat, folytatásokban...

1973. április 3.: Lanjus Wellenburg grófnő egy beszélgetés során elmondta, hogy részben ismeri az Emlékiratok tartalmát, és szerinte nem új könyvet írt Mindszenty, hanem egy évekkel korábban megjelent könyvét akarja új kiegészítésekkel kiadatni. E korábbi könyv Mindszenty sorsáról, évekkel ezelőtt a bécsi Gabriel kiadónál jelent meg. Miután Mindszenty áttelepült Bécsbe, a könyvet az osztrák Külügyminisztérium utasítására ki kell vonni a forgalomból.

Az említett kiegészítő szöveg kb. 60 gépelt oldalt tesz ki. Ennek tartalma: Mindszenty elutazása Budapestről Rómába, majd Bécsbe érkezése; a Fehér Ház és a Szentszék közötti Mindszenty személyével kapcsolatos titkos tárgyalások; USA álláspont a Mindszenty ügyben; az egyház reálpolitikája a kelet-nyugati kapcsolatokban; az állam és a vallásszabadság viszonya; Mindszenty megbeszélései a pápával és a Vatikán magas állású funkcionáriusaival. A befejező részben beszámol Ausztriába történt áttelepülése utáni időszakról, foglalkozik az egyházi élettel, amelyben tevékenyen részt vesz.

Dr. Portischtól származó értesülések szerint a Vatikán, a bécsi nunciatúra és a bécsi hercegprímási hivatal írásban Mindszenty tudomására hozta, hogy az egyház részéről nem kívánatos az Emlékiratok nyilvánosságra hozatala, nem is beszélve az osztrák Külügyminisztérium állásfoglalásáról. Kirschläger minden áron meg akarja akadályozni, hogy egy ilyen című könyv Ausztriában megjelenjen.

1973. április 14.: a Torontóban megjelenő Kanadai Magyarság című emigráns lap ezt írta: Mindszenty első könyve németül és magyarul hamarosan megjelenik. Egyben történelmi tanulmány és memoár, a "nagy sztorira" a II. kötetben kerül sor.

1973. május 3.: Karl Bayer prelátus kijelentette, hogy az I-D Európa korábbi közleményével ellentétben Mindszenty az Emlékiratokat három okból nem adhatta ki:

A Vatikán szigorúan megtiltotta azok kiadását.

Az Emlékiratok még nincsenek befejezve, a munka egyelőre a török időknél tart.

A kiadók elsősorban az utolsó fejezet iránt érdeklődnek, amely egy kb. 18 kötetes nagy mű csekély része, de Mindszenty nem akarja azt külön kiadni, mert tudja, hogy akkor a többi senkit sem érdekel.

1973. május 25.: J. F. Bálványi a Schwizerische Politische Korrespondenz /Bern/ bécsi tudósítója, az I-D Európa Informationen szerkesztője /Habsburg Ottó lapja/ elmondta, hogy csupán arról van tudomása, hogy Mindszenty szerette volna emlékiratait minél előbb kiadatni. Ez viszont összefüggésben van az osztrák-magyar viszonyok alakulásával. Bálványi szerint Kreisky kormánya a Vatikánban lépéseket tett annak érdekében, hogy Mindszenty iratainak kiadására vonatkozóan a Szentszék is lépjen közbe a bíborosnál. Valószínűsíti, hogy ennek eredménye az, hogy eddig még nem jelentek meg az emlékiratok, csupán egy könyv, amely Mindszentyről szól, /múlt évi kiadás, Kardinal Mindszenty – Das Gewissen der Welt/ amely Würzburgban készült.

1973. június 22.: A Tel-Avivban megjelenő Új Kelet cionosta lap dr. Léderer Lajosra, az Observer című lap főmunkatársára hivatkozva hírül adja, hogy az említett angol lap rövidesen megkezdi Mindszenty emlékiratainak közlését.

1973 július: Csaszkóczy Emil a POFOSZ elnöke elmondta, hogy Mindszenty úgy nyilatkozott, hogy nem csupán memoárt, hanem a magyar nép történetét írja, amelyben saját szerepe, tevékenysége és kora csak egy töredéke lesz az alkotásnak.

A Spiegel 1973. október 22-i száma közli: »Mindszenty József kardinális elkészült az emlékirataival, amely három kötetből áll és kb. 600 oldalnyi terjedelmű. A kiadási jogért a Nemzetközi Világjog Kiadó és a Berliner Verlag Ullstein/Propylen kiadó folytatott nagy konkurencia harcot, és a szóbeszéd szerint ez utóbbi 300 ezer márkát ajánlott fel. A közismert antikommunista főpap az 1956-os felkelés után az USA budapesti nagykövetségén kért menedékjogot. 1971-ben Bécsben a Magyar Papi Szemináriumban telepedett le, miután az állam és a Vatikán közötti megegyezés alapján elhagyta az országot. Azt beszélik, hogy a könyv a Vatikán ellenzése ellenére fog megjelenni 1974 augusztusában. A kiadói jogot az amerikai Macmillian kiadó 100 ezer dollárért megvásárolta és ugyan ennyiért az előnyomási jogot a londoni Daily Telegraphnak eladta.«

/A kiadóval kapcsolatos hírt a Kathpress bécsi hírügynökség és az Il Messaggero c. olasz lap későbbi tudósításai megerősítik./

1973. december 28.: Valentiny Géza az Europäischer Hilsfonds magyar ügyintézője szerint, aki olvasta az emlékiratok első részének a kéziratát, Mindszenty 5 kötetre tervezi az emlékiratait. A stilizálást és a szerkesztést Vecsey József végzi. Az első rész a magyar katolikus egyháztörténelem, a kezdettől Könyves Kálmánig bezárólag. Valentiny szerint a kézirat annyira aprólékos és körülményes megfogalmazású, hogy alig érthető meg. Szerinte amikorra a tulajdonképpeni emlékiratok az 5. kötetben megjelennek mi már nem is fogunk élni. Hasonlóan szólt erről a kérdésről dr. Richard Bartha a Kathpress főszerkesztője.

1974. január 15.: Mindszenty egy beszélgetés során elmondta, hogy emlékiratai a nyugatnémet kiadónál még 1974-ben megjelennek. Az angol kiadáson még dolgoznak, de ennek megjelenése is ez évben várható. A könyv magyar változata készen van, de még kiadót nem találtak.

1974. január 15.: Dr. Bíró Béla, aki az Emlékiratok angol előfordítását végzi, elmondta: biztosra veszi, hogy ebben az évben a német, angol és a magyar kiadás kikerül és úgy van informálva, hogy a magyar katolikus egyház története külön jön, lehet, hogy egyelőre csak magyar nyelven. Ennek oka az, hogy a kiadók elsősorban csak az életrajzot forszírozzák, és Mindszenty is elvetette azt a tervet, hogy emlékiratait a magyar katolikus egyház történetével együtt adja ki.

1974. március 29.: Makra Zoltán, Kecskés Tollas Tibor emigráns újságszerkesztők és Kalnitzki Tibor SZER alkalmazottól származó információk szerint a svájci St. Gallen-i katolikus nyomdában szedés alatt van Mindszenty emlékiratának a magyar nyelvű kiadása. A könyv megjelenése 1974 őszére várható.

1974 május: információnk szerint a pápa azzal a kéréssel fordult a bíboroshoz, hogy álljon el a napló publikálásától. Mindszenty ellenvetéssel élt és kijelentette: szükségét érzi annak, hogy az egész világ elé tárja az igazságot, az egyház üldöztetéséről Magyarországon, továbbá, szüksége van pénzre a magyar politikai emigránsok megsegítéséhez. Egyébként pedig tette hozzá, már eladta a szerzői jogot a nyugatnémet Ullstein/Propylen kiadónak, amelytől ezért 300 ezer dollárt kapott. A naplót már kinyomtatták, először ez év októberében a frankfurti könyvvásáron fog megjelenni. Mindszenty nem egyezett bele, hogy a napló szövegét bemutassák a Vatikánnak.

Az információk értékelése alapján összefoglalóan Mindszenty József készülő könyvéről a következőket állapíthatjuk meg:

A Vatikán és az osztrák kormány lépéseket tett különböző csatornákon keresztül az "Emlékiratok" megjelenésének megakadályozására, de ennek ellenére Mindszenty hosszas előkészületek után befejezte könyvét, és azt a sajtónak kinyomtatásra átadta.

Megállapítható, hogy egy több, 3–6 kötetes kb. 600 oldal terjedelmű könyvről van szó, amely tartalmilag két részre osztható:

Az első rész a magyar katolikus egyház történetével foglalkozik a megalapítástól 1945-ig, a második rész az előző folytatása, amibe Mindszenty beillesztette saját történetét, tevékenységét, perét, az egyház »üldöztetését« Magyarországon.

A kiadók, újságok elsősorban a második rész kiadását szorgalmazzák. »A magyar katolikus egyház története« vagy az »Emlékiratok« című kiadásra kerülő könyv német nyelvű kiadási jogát a Nyugat-berlini Berliner Verlag Ullstein/Propylen kiadó 300 ezer márkáért vásárolta meg és a már elkészült német kiadás valószínűleg ez év októberében a frankfurti könyvvásáron fog megjelenni.

A svájci St. Gallen-i kiadó – amely az emigráció irányítása alatt az ellenséges sajtó, illetve könyvkiadással foglalkozik – a magyar változaton már dolgozik, és várhatóan a kiadás is még ez évben megjelenik az üzletekben.

Az angol nyelvű kiadás előkészületi munkái is folyamatban vannak, és valószínűleg az amerikai Macmillian kiadó gondozásában – még nem ismert időpontban – fog megjelenni.

A nyugati sajtóorgánumok az »Emlékiratok«-nak azt a részét, amelyek Mindszenty peréről, illetve fogságáról szól, valószínűleg folytatásokban fogják közölni."²⁸

 

A magyar pártállami szervek egyik fontos feladata volt, hogy minél kisebb publicitást kapjon Mindszenty Emlékirataim című műve, és ezért mindent meg is tettek. A Belügyminisztérium III/I. Csoportfőnökség szervei együttműködve a Külügyminisztériummal igyekeztek információkat szerezni a kiadásra kerülő könyvről, és minden csatornán igyekeztek a kötet iránti és a megjelenéssel járó érdeklődést csökkenteni. A BM III/I. Csoportfőnökség 2-es Osztályának²⁹ vezetője, Dobróka János rendőr ezredes 1974. július 18-án tájékoztatta a 4-es Osztály vezetőjét, Zsigmond Ferenc rendőr alezredest, hogy Nyugat-Németországban az 1974-es évben kiadják Mindszenty "Életem" című könyvét. Kornis Pál levele folytán a frankfurti könyvvásáron tervezett sajtókonferenciával kapcsolatban a könyvvásár igazgatója kijelentette: "intézkedik, hogy a sajtókonferenciát a vásár területén kívül tartsák meg".³⁰ Összehangolt volt a Belügyminisztérium különböző Csoportfőnökségeinek munkája és az egymás közötti információáramlás. Ennek példája egy 1974. július 30-án kelt jelentés, amelyet a BM III/III. 1/a. alosztály³¹ készített Győri Zoltán rendőr alezredes, osztályvezető és dr. Balázs Tibor rendőr alezredes, alosztályvezető aláírásával. Valószínűleg egy ügynöki jelentésből származó információt osztottak meg a BM III/I. 4. Osztály vezetőjével. A jelentés Mindszenty megjelenő könyvének bécsi reklámjáról számolt be: "A wieni Stefanplatzon³² járva a Stefansdom³³ mögött lévő Domverlag könyvkereskedés belső ajtajának üvegfalára ragasztva felhívás található Mindszenty önéletrajzára való előfizetésre. A felhívás mellett látható a készülő könyv borítólapja Mindszenty arcképével a háttérben Esztergom sziluettje. A címlap felirata: József Kardinal Mindszenty: Mein Leben. Propyläen verlag. Mönchen.

Az ismertető közli, hogy a könyv 400 oldalas 44 képoldallal, több mint 100 eddig nem publikált fényképpel, hozzá 20 oldal kronológia. Ára vászonkötésben 38.- DM.

Megjelenik 1974 szeptemberében egyszerre majd minden európai nyelven. A felhívás mellett az üvegre ragasztva olvasható a müncheni Ullstein Verlag és a Propyläen Verlag³⁴ direktóriumának a bécsi Domverlaghoz intézett gépírásos levele. Ebben a következők foglaltatnak:

Az őszi frankfurti könyvvásár és bemutató középpontjában egy kelet-európai egyházfejedelem könyve fog állni. Mindszenty bíboros megírta önéletrajzát, mely világszenzációt fog aratni. A könyv kiadásának híre egyaránt izgalomba hozta Moszkvát és a Vatikánt, akik mindent elkövettek, hogy megakadályozzák a könyv megjelenését. Mikor ez nem sikerült, közös bosszú-lépést tettek Mindszenty ellen. Ez kiderül abból, hogy a könyv kéziratának átadása után néhány héttel mentették fel hivatalától Mindszenty bíborost.

Hogy milyen hatalmas az érdeklődés a könyv iránt mutatja, hogy a londoni Sunday Telegraf 300.000 /háromszázezer/ márkáért vásárolta meg az angol nyelvű kiadás jogát. És hasonlóan a többi nagy kiadóvállalatok is.

Az első kiadás 50 ezer példányban jelenik meg. Minthogy minden valószínűség szerint az I. kiadás már megjelenésekor elfogy és további kiadások lesznek szükségesek, már most óriási papírtartalékokról gondoskodott a kiadó.

A könyvről elmondja a levél, hogy tartalmazza az ú. n. Mindszenty per titkairól szóló beszámolót. A kardinális elmondja, hogy milyen eszközökkel, gyógyszerekkel, drogokkal és bódítószerekkel kezelték beismerő vallomása előtt. Idézi a Deutsche Tagespost c. lapot, mely szerint Mindszenty könyvének olyan hatása lesz mint a múlt évben Szolzsenyicin Gulag Szigetcsoport c. könyvének."³⁵

Mindszenty számára az 1974-es esztendő hozta meg, hogy a nagyon régóta vágyott álma teljesülhetett, sor került az Emlékirataim kiadására.

Feltehetjük a kérdést: miért fogott hozzá Mindszenty annak idején emlékiratai megírásához? Mi volt ezzel a célja? Saját életrajzot akart írni? Azt gondolom, hogy nem, hiszen látszik az Emlékirataim fejezetein, felosztásán, hogy az 1945 előtti időszak, különösen a negyedszázados zalaegerszegi plébánosi évek, illetve az 1956 utáni esztendők nem kerültek részletesen bemutatásra. Mindszentyt az vezérelte, hogy egyrészt a perében ellene felhozott vádakat megcáfolja; másrészt hogy ráirányítsa a figyelmet a Kommunista Párt ideológiájának embertelenségére, emberellenességére, a kommunista pártfunkcionáriusok tevékenységének és intézményeik működésének káros voltára, ami a vallásos hit, s a magyarságtudat érdekeire nézve hatalmas veszélyt és kárt jelentett. Ebből a célból kívánta közreadni az Emlékirataimat 1974-ben, kihasználva, hogy koncepciós elítélése világérdeklődést keltett annak idején, és neve így széles körben ismertté vált. Ez lett volna eredetileg Mindszenty célja az Emlékirataim könyv megjelentetésével. Az 1974-re elkészült és közreadott Emlékirataimban a perbefogás és elítélése mégis csak egyetlen fejezet-csoport a többi között, amelynek végén lényegében csupán röviden megemlíti az elzártságban és magányban töltött konkrét hosszú időszakot.

Az "első Emlékirataim"-ban, azaz 1973 végén befejezett kéziratban viszont ez központi anyag. Az ebben közreadott szövegből kiderül: nyolc teljes éven át tartott folyamatos megnyomorítása, naponta próbálták személyiségét befolyásolni, és szünet nélkül testi-lelki-szellemi erőszakos negatív ráhatás alatt állt. Az 1974-ben megjelent Emlékirataimban egyáltalán nem emelkedik ki ennek jelentősége, belemosódik az életfolyamatba. Viszont az első szövegváltozatban ez a központi fejezet, ez a leglényegesebb mondanivaló, a legrészletesebben, minden oldalról kifejtett és bemutatott központi mag, és legfőbb hangsúly e nyolc év története. Az életfolyam többi része inkább kiegészítés, egyrészt az 1948. december 26-ig tartó bevezetés, másrészt az 1956. november 4-e utáni befejezés. Nem lehet véletlen, hogy éppen ezt a központi részt nehezményezte a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, élén Kádár Jánossal.

Az Emlékirataimnak ez az első változata rávilágít Mindszenty személyiségalakulásának egy nagyon lényeges pontjára. Jól ismert, hogy 1948. december 26-a előtt is erős akaratú, határozott, vezetői-irányítói hajlamú energikus ember volt. De a nyolc éven át tartó, erőszak által fenntartott elzártságban, kínzó egyedüllétben és teljes kiszolgáltatottságban ezek a személyiségjegyek teljesen széttörtek, ellehetetlenedtek. Viszont e nyolc év alatt maximális fokig felerősödött benne az ellenfél, azaz a Sátán, a bibliai gonosz lélek e földi világban való működésének konkrét megtapasztalása a saját bőrén a nap huszonnégy órájában, reggeltől estig, estétől reggelig. Nyolc éven át tűrnie kellett a gonosz cselvetéseit saját testén-lelkén-tudatán.

Ennek következménye lett, hogy e nyolc év alatt sziklakeménységűvé szilárdult benne annak a biztos tudata, hogy helyes és vitathatatlan az álláspontja a kommunizmussal szemben, és minden lehetséges fórumon a legnagyobb erővel és félreérthetetlen–félremagyarázhatatlan tudatossággal kell küzdeni ellene, mindenütt a világon, ahol megjelenik. A nyolc év mindennapjai Mindszentyben a legmagasabb fokra fejlesztették azt a meggyőződést, hogy teljes erővel küzdeni kell a kommunizmus ellen, mert az – hatalomra kerülve – tönkreteszi, elpusztítja egyrészt az egyházat, másrészt a hazát, illetve veszélyes az egész emberiségre.

S ez a nyolcévi szellemi-lelki dresszúra végletessé formálta Mindszentyben azt a tudatot, hogy e tekintetben másokkal szemben megingathatatlanul igaza van. Tehát neki van igaza, nem pedig azoknak, akik ezt a nyolc esztendős szívbe-vérbe-húsba vágó "élményt" nem élték át, ebben nem részesültek. Neki van igaza az erről másképpen gondolkodókkal szemben, legyenek akár püspökök és bíborosok, akár a Vatikán, vagy akár maga a pápa. Hiszen ő, Mindszenty – és a hozzá hasonló tapasztalatokat szerzett ember – tudja igazán, aki ezt nyolc éven át a saját bőrén megtanulta. Elfelejthetetlenül.

Az e nyolc éven át szünet nélkül tartó "börtön-tréning" alighanem alapvetően befolyásolta Mindszenty 1956 utáni, s főként 1971 utáni magatartását.

 

A Magyarországi Mindszenty Alapítvány Levéltárában 31 levéltári doboznyi anyagban több olyan, az Emlékirataim írásának különböző fázisaiban készült vázlat, fejezetrész található, mely az Emlékirataim végleges, 1974-ben megjelent szövegéből kimaradt. Ennek oka, hogy ezek a nyugati célközönség számára nem lettek volna érdekesek, de a mai magyar olvasók számára annál inkább, vagy terjedelmi korlátok miatt maradhattak ki a korábban megjelent kötetekből. Visszaemlékezése egyre gyarapodott, terjedelmesebb lett, számos olyan tanulmányt készített egy-egy témáról, amelyet külön, részletesebben ki akart dolgozni. Ezeket a szövegváltozatokat, önálló fejezeteket később megszűrte, szerkesztette, bizonyos részeket elhagyott, változtatott elképzelésén, máshova helyezte a hangsúlyt, a megjelentetésre szánt szöveget feszesebbre, pontosabbra szabta. A kimaradt szövegek túlnyomó része Mindszenty bíboros életének 1945 és 1956 közötti időszakára vonatkozik. Figyelemre méltóak a szerzőnek azok a jellemrajzai is, amikben a vele szemben elkövetett cselekedetekért felelősnek tartott párt- és állami funkcionáriusok, pártvezetők, legfelsőbb bírók, ügyészek, fegyőrök, pártvezetők életútját, jellemét mutatja be.

 

A kutatási eredmények alapján, összehasonlítva az 1974. év húsvétján lezárt és októberben megjelent Emlékirataim szövegét az 1973-ban befejezett Emlékirataim azonos szövegeivel, megállapíthatjuk, hogy semmi olyan nem jelent meg, amihez Mindszenty ne adta volna hozzájárulását, vagy ne az ő elképzelése szerint került volna bele az Emlékirataimba. A javítások, módosítások elsősorban nyelvi, stilisztikai finomítások voltak. A rövidítő szövegkihagyásokon túl simítottak, gyomláltak Mindszenty szövegein, azt tudományosabbá, egyben szürkébbé tették. Ugyanakkor a 2015-ös kiadásból látható, hogy komoly és jelentős részek maradtak ki a korábban megjelent szövegváltozatból. Véleményünk szerint a kimaradásnak lehet olyan oka, hogy a célközönség, a nyugati világ számára kevésbé érdekes, vagy nem érthető részeket kivettek, illetve próbálták finomítani Mindszenty szókimondó kijelentéseinek az élét. Tény, hogy a megjelent és az egyes korábbi szövegváltozatok fő témája és Mindszenty írásának célja, hogy elmondja, mi történt vele és a Katolikus Egyházzal 1945–1956 között, milyen megpróbáltatásokon, nehézségeken kellett átesnie az egyházaknak, vezetőiknek, tagjainak az egyházüldöző kommunista diktatúra árnyékában. Mindszenty személyes sorsán, példáján keresztül kívánta ezt bemutatni a nyugati embereknek. Ez volt élete talán legkeményebb, legmegrázóbb, fizikai, lelki és szellemi nehézséget jelentő időszaka, amiről egyháza és hazája iránti felelősségérzettől vezérelve tanúságot kívánt tenni. Írása teljesen az övé; világos, nem kozmetikázott, érthető, sajtóbeli közszöveg, ugyanakkor változatos, néhol lírai, tréfás, népi, anekdotázó. Néha ironikus, gunyoros, sőt olykor-olykor a „szent harag”, a "szent düh" hangjait is megszólaltatja.

 

AZ EMLÉKIRATAIM FOGADTATÁSA

Mindszenty Emlékirataim című könyvét 1974. október 11-én mutatták be a frankfurti nemzetközi könyvvásáron. Nagy várakozás, érdeklődés és aggódás előzte meg a megjelenést. Egy nagyon szubjektív, személyes beszámoló, jelentés áll a rendelkezésünkre, hogy felidézhessük a könyvvásáron tartott sajtótájékoztatót. Dr. Boros Róbert, a Kulturális Minisztérium főosztályvezetője 1974. október 28-án tájékoztatásul megküldte Esztergályos Ferencnek, a Külügyminisztérium csoportfőnökének Mindszenty József sajtótájékoztatón elhangzott beszédét, valamint Ungvári Tamás jelentését.³⁶ A dokumentum nemcsak a Külügyminisztérium iratai között maradt fenn, hanem több másolatban a "Vecchio" dosszié 3. kötetében is, különböző fejléccel ellátott papírokon.

BM III/I. Csoportfőnökség 4 Osztály Jelentés, Budapest, 1974. november 13.

Mellékelten felterjesztem Mindszenty József frankfurti sajtónyilatkozatát és az általa tartott sajtó értekezletről készített feljegyzést.

Ez utóbbit Ungvári Tamás készítette, aki nem hivatalos emberként résztvett a nagyon zártkörű rendezvényen.

Szabó József rendőr százados³⁷

 

BM III/I. 7. Osztály átirata a BM III/I. 4. Osztály vezetőjének 1974. november 15.

Mellékelten megküldöm, további felhasználásra, a III/III. Csfségtől Mindszenty József ügyében kapott átiratot.

Zsiga Árpád rendőr alezredes, osztályvezető³⁸

 

BM III/I. 11. Osztály "AKADÉMIA FŐREZIDENTÚRA" 1974. november 27.

Tájékoztatásul megküldjük Dr. Ungvári Tamás jelentését, aki Frankfurtban részt vett Mindszenty József könyvének megjelenése alkalmából rendezett sajtókonferencián.

Benedek

Lehel³⁹

 

Az útijelentést teljes terjedelmében idézem, még úgy is, hogy elég negatív fényben tünteti fel Mindszenty bíborost és a sajtófogadást, de teszem ezt azért, hogy lássuk, miként viszonyultak a '70-es évek közepén Mindszentyhez a magyar pártállam apparátusában tevékenykedő személyek, jelesül most Dr. Ungvári Tamás:

 

"Kedves Molnár elvtárs,

A frankfurti könyvvásárra immár hetedik esztendeje utazom a vásár igazgatójának és sajtóirodájának a meghívására. Ez a különleges helyzet olyan lehetőséget ad, hogy e nagy nemzetközi találkozó minden eseményéről informálnak. Magyar szempontból érdekesnek látszott a vásár egyik provokációjának szánt »megmozdulása« Mindszenty József volt hercegprímás emlékiratainak közreadása körül. Úgy éreztem, helyes, ha elmegyek Mindszenty József sajtófogadására s ott szemtanúként tájékozódom, milyen visszhangot vert a nemzetközi sajtóban a volt hercegprímás körül folytatott propaganda-hadjárat.

Az ügy fontosságára való tekintettel engedelmével Önnek számolok be; bizonyos részletességet talán elnéz nekem.

A volt hercegprímás sajtóértekezletén eredetileg nagyobb és már a vásár első napján, azaz október 10.-én akarta megrendezni a Propyläen Könyvkiadó. Kevesen tudják, hogy ez a könyvkiadó Axel Springer jobboldali sajtócézár tulajdonába ment át. Mi még úgy emlékszünk rá, mint gyönyörű művészeti könyvek kiadójára; de a Springer nyomás nyilvánvalóan arra kényszeríti a kiadó vezetőségét, hogy olyan kétséges műveket adjon közre, mint Mindszenty József könyve.

A 10.-ére meghirdetett sajtókonferenciát elhalasztották Springer közvetlen kérésére. Amikor ugyanis már látszott, hogy a nyugati sajtó erőteljesen firtatni fogja a volt hercegprímás és a Vatikán kapcsolatát. Axel Springer személyesen érkezett meg a Frankfurttól húsz kilométerre fekvő Kronberg Hotelba; magától a sajtóértekezlettől már távol tartotta magát. Az értekezletre csak válogatott újságíróhad juthatott be; én a vásár igazgatóságától szereztem meghívót, természetesen nem a saját nevemre, hiszen magyar állampolgárt, aligha engedtek volna be. A sajtóértekezleten a világlapok tudósítói vettek részt kb. tizenhatan, valamint négy rádió és televízió-állomás. A magyar emigráns sajtóorgánumokat, legjobb tudomásom szerint senki sem képviselte.

Az ülést a kiadó igazgatója nyitotta meg, majd utána Mindszenty József nyilatkozatot tett. Ennek a nyilatkozatnak angol nyelvű átírását megszereztem a Times tudósítójától és ezt jelentésemhez mellékelem. A volt hercegprímás magyarul beszélt, sőt a hozzá intézett kérdéseket is először titkára, Zakar úr⁴⁰ fordította le a számára. Az értekezlet legfurcsább jeleneteinek lehettem így tanúja. Zakar úr ugyanis mind Mindszenty József nyilatkozatát, mind pedig a kérdéseire adott válaszát vaskosan meghamisította és erről a volt hercegprímás nem látszott tudomást venni. Szóbeli nyilatkozata, ismétlem magyarul hangzott el, szabadbeszéd formájában, míg a sajtó nyilvánosságra adott »nyilatkozat« előre elkészített, írásos anyag volt, mely meglehetősen különbözött az élő beszédben elmondottaktól.

Az élőbeszédben Mindszenty József a következő, hajmeresztő állításokat tette. 1./ Kádár János kormánya ugyanannyi élő lelket ölt meg, mint ahányat huszonkét szultán a török hódoltság korában. Magzatirtásnak nevezte kormányunk egészségügyi politikáját. 2./ Ami a magyar egyház kinevezett képviselőit illeti, őket árulónak bélyegezte. Azt állította, hogy a lengyel püspöki kar ellenállást fejt ki a kormánnyal szemben, míg Magyarországon nem ez a helyzet. 3./ Részletesen foglalkozott a magyarországi vallásoktatás helyzetével, s közölte, hogy erre semmi lehetőség nincsen, totális a világnézeti indoktrináció. Ismét a kommunizmus elleni harcra szólított fel, mert ez a lelkiismereti szabadság legnagyobb ellensége.

Érdekes volt, hogy az élőbeszéd fordítása részint enyhített, részint erősített Mindszenty mondanivalóján. Egyházi politika tekintetében a fordítás enyhébbnek bizonyult; így a magyarországi főpapok elítélésével. Ugyanakkor vastagított az antikommunista vonalon.

A volt hercegprímáshoz intézett kérdések a nyilatkozat szélsőséges jobboldaliságára reagáltak. Első sorban azt firtatták, miért jelentette meg Mindszenty az emlékiratot a pápa tanácsa ellenére.

Mindszenty válaszában kifejtette, hogy a pápát túl már Magyarországról is, követségi fogságában állandóan tájékoztatta. Magyarországról való távozása után három alkalommal találkozott a pápával személyesen és több írásos feljegyzésben értekeztek egymással. Mindszenty azt állította, hogy a pápa nem tiltotta meg a könyv megjelentetését, csupán aggodalmát fejezte ki afelett, hogy ez az emlékirat ronthat a magyarországi egyház és állam viszonyán.

Egy dán újságíró megkérdezte, hogy ezek szerint Mindszenty nem hisz a pápa csalhatatlanságában.

Mindszenty válasza csak annyi volt, hogy könyvében erre a kérdésre részletesen kitért – titkára viszont egy hosszú németnyelvű feleletben teológiai fejtegetésbe bocsátkozott a pápa csalhatatlanságát illetően: Zakar úr a pápát csak lelki és nem politikai dolgokban tartja csalhatatlannak, továbbá a csalhatatlanság csupán az úgynevezett ex kathedra⁴¹ kijelentésekre vonatkozik.

Egy baloldali szociáldemokrata német újságíró megkérdezte, hogy az adott körülmények között helyesnek tartaná-e Mindszenty József, ha a katolikus egyház Magyarországon a föld alá vonulna?

Mindszenty ezt helyesnek tartaná – és tolmácsa persze erősen vastagította szavait a főpapok árulásáról mondott jelzőivel.

A nyugati sajtókonferenciákon természetesen mindig a kellemetlen kérdéseknek van inkább helyük, de az én hétesztendős frankfurti tapasztalatomban sem érzékeltem még ilyen ellenséges légkört. Nyilvánvalónak tetszett előttem, hogy még Springer propagandája sem képes ezt a szélsőséges uszítást centrumba állítani. A sajtókonferencia után a Bild Zeitung megjelent tudósítójával beszéltem – még ők, Springer közvetlen szócsövei sem csinálnak nagy storyt Mindszenty József frankfurti megjelenéséről, mert úgy érzik, hogy még az egyházon belül is Mindszenty egy jobboldali kisebbség szócsöve.

A sajtókonferencia másfél óra után egy fogadással ért véget, ahol az újságírók személyesen tehettek fel kérdéseket Mindszentynek. Az még kiderült, hogy a németek után a skandinávok adták ki a könyvet először; s hogy az angol körül nehézségek vannak. A könyvet az egyházak emigrációs alapja finanszírozza.

Egy rövid jelentésben bármily részletes, csak a sajtóértekezlet nagy vonalait vázolhattam. Részletes és bőséges jegyzeteket csináltam, ezekről szóban bármikor beszámolok. Itt csupán a megnyugtató végeredményt szeretném közölni: Mindszenty könyve elszigetelt és jószerint sikertelen propaganda-hadjáratot folytatott a frankfurti könyvvásáron."⁴²

 

Mindszenty Emlékirataim című könyvéről Aczél Györgyöt, a Minisztertanács elnökhelyettesét, a kulturális és egyházi területet felügyelő pártállami vezetőt több oldalról tájékoztatták azok a személyek, akiknek beosztásukból fakadóan kezébe került az 1974 októberében megjelent kiadvány. Így tett Kornis Pál, a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatója, aki 1974. október 17-én küldte el Aczélnak Mindszenty könyvének német nyelvű példányát és a kötethez készült szóróanyagot.⁴³

Aczél Györgyöt 1974. március 21-én nevezték ki a minisztertanács elnökhelyettesévé. ⁴⁴ Ezt a tisztségét 1982. június 25-ig töltötte be.⁴⁵ A kinevezése előtt négy hónappal, 1973. december 4-i ülésén az MSZMP Központi Bizottság Politikai Bizottsága egy fontos döntést hozott az ÁEH felügyeletével kapcsolatban, ugyanis a kormányfelügyeletet a területért felelős miniszterelnök-helyettesre bízták⁴⁶, aki 1974. március 21-től Aczél György volt. Korábban és 1982 után sem ismerünk olyan miniszterelnök-helyettest, aki olyan aktív kapcsolatot ápolt volna – az 1971-től az ÁEH elnöki tisztét betöltő – Miklós Imrével, mint Aczél György. Miklós Imre 1974. március 26-án kelt levelében jelentkezett be felügyeleti elöljárójánál, Aczél Györgynél, és 1974 márciusától 1982 júniusáig évente átlagosan 20–30 jelentést, feljegyzést küldött meg Aczélnak különböző hazai és nemzetközi egyházi vonatkozású eseményekről. A korabeli egyházpolitika irányítását tükröző, Aczél György miniszterelnök-helyettes irathagyatékában⁴⁷ megtalálható, eredetileg "Szigorúan titkos" minősítéssel ellátott dokumentumokat az ÁEH keletkeztette és Miklós Imre egy-egy kísérőlevél keretében küldte meg a "kultúr pápának". Aczél György a legtöbb esetben szignójával jelezte az elolvasás tényét, néha megjegyzést fűzött a kapott jelentéshez és néhány alkalommal levélben vagy személyes találkozó keretében reagált Miklós Imrének a megküldött egyházpolitikai jelentésről.

Mindszenty művének megjelenése után az ÁEH is aktivizálta magát. Miklós Imre 1974. október 28-án tájékoztatta Aczélt a Propyläen Verlagnál megjelent 438 oldalas kötetről. Az ÁEH a kötetből megítélésük szerint fontosabb illetve kevésbé ismert részek szövegszerű fordításával kivonatos áttekintést készített, amelyet elküldtek felügyeleti vezetőjüknek. Egy hetvenhét oldalas kivonatos fordítást készítettek Mindszenty Emlékirataim című munkájáról.⁴⁸

 

Mindszent József német, magyar és majd számos nyelven megjelent írása, Emlékirataim című könyve nagy érdeklődést váltott ki; mondhatjuk, hogy nemcsak kiadói szempontból, az eladott példányszámokat tekintve lett siker, hanem annak tartalma, a megélt történések papírra vetése fontos küldetése volt a bíborosnak, aminek napjainkig érő hatása van. A magyar pártállami szervek nem örültek, hogy nem tudták megakadályozni az Emlékirataim megjelenését, ezért igyekeztek annak fogadtatását, terjesztését akadályozni. Mindszenty írása azonban túlélte bírálóit, azokat a személyeket, akik életében ellenségei voltak, és mindent megtettek, hogy perbe fogják, ellehetetlenítsék, és a börtönben embertelen körülmények között tartsák, majd ezt követően az Amerikai Egyesült Államok követségén folyamatos alku tárgyaként bánjanak vele. Folyamatosan ellenőrizték és nyomon követték az állambiztonság emberei minden lépését. De noha 1975-ben elköltözött ebből a földi életből, írásai, különösen emlékiratai a mai napig újabb és újabb kiadásokat érnek meg. Amíg fennállt a kommunista diktatúra Magyarországon, addig itthon nem lehetett kiadni a bíboros könyvét, de a nyugaton megjelent magyar nyelvű könyveket – az első kiadás 1974-ben, a második 1975-ben, a harmadik 1988-ban jelent meg – becsempészték az országba, és kézről kézre adták azoknak, akik tisztelői voltak a hercegprímásnak. A rendszerváltáskor a Szent István Társulat felismerte, hogy milyen nagy igény van Mindszenty emlékiratára, és 1989-ben változatlan formában, ugyanolyan külső és belső tartalommal, puha kötésben megjelentette az Emlékirataim című kötetet. Sem ekkor, sem 2002-ben, amikor a Magyarországi Mindszenty Alapítvány adta ki, nem került sor a szöveg tartalmi vizsgálatára, a kézirattal történő összevetésre, hanem változatlan formában jelent meg a mű. A 2002-es ötödik kiadás keménytáblás borítóval jelent meg. Ha belelapozunk a kötetbe, és összevetjük a korábbi, 1989-es kiadvánnyal, akkor az oldalszámok tekintetében eltérést tapasztalhatunk. Nem tartalmi bővítésről van szó azonban, hanem a képmellékleteket, amelyek változatlan formában jelentek meg, az oldalszámozásnál hozzá számolták az oldalakhoz, míg a korábbi kiadványokban erre nem került sor, így a kötet számozott lapszámai növekedtek, de tartalmában és terjedelmében nem változott a kiadvány. Mindszenty József életútjának kutatói korábban többször felvetették, hogy érdemes lenne összevetni a megjelent munkát az eredeti kéziratokkal.

 

MINDSZENTY JÓZSEF: EMLÉKIRATAIM 2015-ÖS MEGJELENTETÉSE

A Helikon Kiadó képviseletében 2014 januárjában Kovács Attila Zoltán irodalomtörténész, a kiadó főszerkesztője vetette fel, hogy a Helikon Kiadó szívesen újra kiadná ezt a fontos és nagy érdeklődésre számot tartó kötetet. A jogtulajdonos Mindszenty Alapítványt Kovács Gergely képviselte az új kiadás feltételeinek egyeztetése során. Az Alapítvány kért fel a szöveg történetkritikai gondozására, Mészáros István történész professzort pedig az anyag szakmai lektorálására. Mindszeny József halálának 40., érseki kievezésének 60., pappá szentelésének 100. évfordulóján Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek ajánlásával adhattuk közre ezt a nagyon személyes, és minden korábbi kiadásnál gazdagabb munkát.

Az Emlékirataim magyarul már öt kiadást megért,⁴⁹ mégis jelentőséggel bír ez az új megjelenés, hiszen 40 év óta mindig változatlan szöveggel és formában adták ki a kötetet. Úgy éreztük, hogy vissza kell nyúlni az eredeti forrásokhoz, elővenni Mindszenty József sokkal gazdagabb eredeti jegyzeteit, a részleteiben különböző gépelt szövegeket. Ezeket tanulmányozva vált előttünk bizonyossá a korábban is sejtett tény: a bíboros nemcsak hogy nagyon alapos előkészítő munkát végzett, és nagyon részletgazdag memoárt írt, hanem maga a kézirat több személy lektorálásán is keresztülment. Több szövegváltozat készült, ahogy haladt előre, és csiszolódott a szöveg. Kovács Attila Zoltánnak a Márai Sándor-művek kritikai kiadásánál használt módszerét alkalmazva, a különböző idősíkban keletkezett szövegeket fésültük össze. Ezt bizonyítja a 2015-ös kiadványban megjelentetett kimagasló forrásértékkel rendelkező kimutatás,⁵⁰ mely az egyes fejezetek "szerzőségéről", azaz a Mindszenty-szövegek kiadásra történt előkészítéséről konkrétan és részletekbe menően számot ad.

Mindszenty József Emlékirataim című művét egységes egésznek tekintettük. Az 1974 tavaszán, húsvétján lezárt és nyomtatásban megjelent szöveget tekintettük a főszövegnek. Ezzel párhuzamba állítottuk az 1973 telén, karácsonyán lezárt szövegverziót. Ami az 1973-as szövegben benne volt, de az 1974-es megjelent szövegben nem, azt [félkövér betűvel] szedtük, ami az 1974-es szövegbe bekerült, mint szövegmódosítás, változtatás az 1973-as verzióhoz képest, azt pedig /dőlt betűvel/. A változásokat nem tartalmazó részek normál írásmódban kerültek a kötetbe. A mai nyelvhelyességi szabályok szerint javítottuk a szöveget. Ott végeztünk lábjegyzetelést, ahol szükségét éreztük megmagyarázni egy fogalmat, eseményt, személyt, de csak olyan mértékben, ami az Emlékirataim olvasásához, értelmezéséhez feltétlenül szükséges. Az Emlékirataim egységét nem kívántuk megbontani, külön nem vizsgáltunk olyan eseményeket, történéseket, melyek nem szerepelnek a szövegben, hiszen ezeket Mindszenty, a szerző sem írta le, nem mondta el. Ő így tekintette egésznek és teljesnek a saját életrajzi művét. Így vetettük egybe a két részt.

 

Nyilván lehetett volna más szerkesztési szempontokat is figyelembe venni, az egyes javításokat, módosításokat feltüntetni, a különböző szövegváltozatokat még részletesebben közölni, de a Helikon Kiadót és a Magyarországi Mindszenty Alapítványt egy olyan XXI. századi kiadvány megjelentetésének szándéka motiválta, amely szerkesztett, magyarázó jegyzeteket tartalmaz, és a már véglegesnek tartott, lezárt szövegvariánsokat veti egybe, és kiegészíti olyan részekkel, amelyek kimaradtak a kötetből. Nem tekintette sem a Kiadó, sem az Alapítvány, sem a szerkesztők, sem a lektor szakmailag járható útnak, hogy az egyes fordításokat összevessük; a magyar nyelvű, Mindszenty által írt kéziratot és a megjelent 1974-es kiadványt kívántuk összevetni és a különböző szövegvariánsokat egymásba fésülni.

   

JEGYZETEK

1	József Kardinal MINDSZENTY: Erinnerungen. Ullstein Verlag, Frankfurt–Berlin–Wien, 1. Auflage, Oktober 1974.; Mindszenty József: Emlékirataim. Vörösváry István kiadása, Toronto, 1974. november 4. (Első kiadás), 1975. április 21. (Második kiadás)
2	NÉMETH László: VI. Pál és Mindszenty József. In: Vigilia, 1998. 4. szám; MÉSZÁROS István: Mindszenty bíboros szilenciumra ítélése 1971-ben. In: Valóság, 1999. 4. szám 62–76. old.; SOMORJAI Ádám OSB: Ami az Emlékirataimból kimaradt. VI. Pál és Mindszenty József 1971–1975. Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2008.; Megerősítés és pontosítás: az Emlékirataim és a korabeli források és fordítások. In: NÉMETH László Imre: Mindszenty megvalósult álma. A Santo Stefano Rotondo és a Szent István Ház. Szent István Társulat, Budapest, 2009. 107–115. old.; BALOGH Margit: Ikonná dermedt emlékirat, avagy egy jó pásztor naplója. Mindszenty József bíboros emlékiratainak története. In: Századok 2012. (146.) 1. szám 3–45. old.; SOMORJAI Ádám OSB: Törésvonalak Mindszenty bíboros Emlékirataiban. Tartalmi és szövegközlési sajátosságok. Vecsey József, a társszerző. ELTE, Budapest, 2013.
3	NAGY Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött 1–2. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1990. Szerk.: Glatz Ferenc, Antal László, Sipos Péter. Extra Hungariam sorozat.
4	KERTÉSZ István: Magyar békeillúziók 1945–1947. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1995. Extra Hungariam sorozat.
5	RÁKOSI Mátyás: Visszaemlékezések 1892–1925 I–II., Napvilág Kiadó, Budapest, 2002.; RÁKOSI Mátyás: Visszaemlékezések 1940–1956 I–II., Napvilág Kiadó, Budapest, 1997.
6	SÍK Endre: Egy diplomata feljegyzései, Kossuth Kiadó, Budapest, 1967.; Bem rakparti évek, Kossuth Kiadó, Budapest, 1970.
7	MINDSZENTY József: Emlékirataim. Sajtó alá rendezte: Kovács Attila Zoltán, Soós Viktor Attila. Helikon kiadó, Budapest, 2015.
8	Magyarországi Mindszenty Alapítvány Levéltár 019/1., 019/2., 070., 070/a., 070/b., 071., 072., 073., 074/1-3., 075., 077., 078. dossziék; 24-44. dobozok
9	1974. január 10–17. Budapest, résztvevők: Luigi Poggi, Angelo Sodano, valamint Miklós Imre, Balló István, Straub István. 1974. augusztus 1–10. Budapest, résztvevők: Luigi Poggi, Ivan Dias, valamint Miklós Imre, Balló István, Straub István 1974. november 8–13. Róma, résztvevők: Agostino Casaroli, Luigi Poggi, Ivan Dias, valamint Miklós Imre, Straub István. 1974. december 7–12. Budapest, résztvevők: Luigi Poggi, Ivan Dias, valamint Miklós Imre, Balló István, Straub István.
10	MNL OL M-KS 288. f. 4. cs. 125-126. ő. e. MSZMP KB 1974. március 19–20-i ülése.
11	MNL OL M-KS 288. f. 5. cs. 625. ő. e. MSZMP KB Politikai Bizottságának 1973. december 4-i ülése.
12	MÉSZÁROS, 1999. 69. old.
13	VÖRÖS Géza: Mindszenty megfigyelése és az állambiztonság információszerző módszerei. In: Az ügynök arcai. Mindennapi kollaboráció és ügynökkérdés. Szerk.: HORVÁTH Sándor. Libri Kiadó, Budapest, 2014. 397–408. old.
14	Bíró Béla (1899–1982): művészettörténész. 1924-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán rajztanári, 1930-ban a Tudományegyetemen művészettörténetből doktori oklevelet szerzett. 1943-ban a kolozsvári egyetemen lett magántanár. Később a budapesti Szépművészeti Múzeumban dolgozott. 1956 novemberében elmenekült Magyarországról, és Kaliforniában telepedett le. Long Beach-ben az Állami Egyetem művészettörténeti docense, 1970-ben Bécsbe költözött. Közreműködött a vaduzi Mindszenty-múzeum megszervezésében. Sajtó alá rendezte Mindszenty feljegyzéseit Esztergomról, a prímások városáról.
15	Bogyay Tamás (1909–1994): történész, művészettörténész. Egyetemi tanulmányait mint az Eötvös Kollégium tagja a budapesti Tudományegyetem bölcsészeti karán végezte. 1932–1935 között egyetemi gyakornok a művészettörténeti és klasszika archeológiai tanszéken. 1933 és 1934-ben a berlini Collegium Hungaricum és a római Magyar Történeti Intézet ösztöndíjasa. 1935 és 1940 között a zalaegerszegi tanfelügyelőség tisztviselője. 1940-től 1945-ig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tisztviselője, utoljára mint miniszteri titkár. 1945. március végén a Szépművészeti Múzeum műkincs-szállítmányának kísérőjeként került Németországba. 1952–1974 között, Kőszegi Ákos néven a Szabad Európa Rádió munkatársa. 1963-tól 1968-ig a müncheni Magyar Intézet igazgatója.
16	Vecsey József (1913–1977): katolikus pap, szerkesztő. Káplán és középiskolai hittanár, majd a szombathelyi szemináriumban teológiatanár. 1952 nyarán Nyugatra menekült. Párizsban magyar lelkész, 1954 augusztusától 1955 decemberéig Münchenben a Szabad Európa Rádió katolikus műsorát szerkesztette. Utána a svájci St. Gallenbe került, ahol lelkipásztori munkát végzett. 1969-től kiadója és szerkesztője az Életünk című katolikus lapnak. Mindszenty bíboros Nyugatra érkezése után bécsi titkárságának vezetője lett, és annak haláláig közvetlen munkatársa volt. A bíboros halála után a Mindszenty Alapítvány tagjaként megszervezte a vaduzi Mindszenty Házat.
17	Mindszenty József: "Életem utolsó percéig harcolok". Sajtókonferencia. Torontó, 1973. szeptember 21. Magyar Élet, 1973. október 6. In: MINDSZENTY József: Szentbeszédek III. Vasárnapi Levél, Wien, 1973. (11/12), 50–53. old.
18	Hírszerző Csoportfőnökség, hírszerzés a Vatikán, Izrael, az egyházi emigráció ellen.
19	Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) 3. 2. 9. R–8–009/1. 7. old.
20	Garamvölgyi József (1929–) 1951-ben a Budapesti Tudományegyetemen végzett, majd 1951. júniustól a Népművelési Minisztérium előadója lett. 1950-ben belépett a Magyar Dolgozók Pártjába. 1952. januárban az MTA belföldi aspiránsa, majd októbertől 1955-ig a Szovjetunióban tanult, mint magyar aspiráns. Hazajövetele után 1962-ig az MTA szaktitkára volt. Ezt követően az MSZMP KB Kulturális Elméleti Munkaközösség titkára, majd az Agitációs és Propaganda Bizottság titkára. 1965-től a KB Agitációs és Propaganda Osztályán dolgozott, politikai munkatárs, majd 1969-től osztályvezető helyettes. 1971-ben nevezték ki a művelődési miniszter helyettesévé, beosztásából 1977-ben felmentették; átkerült a Külügyminisztériumba. 1977-ben megbízták a varsói nagykövetség vezetésével. Az MSZMP KB Külügyi Osztálya 1984. februárban megbízatása alóli felmentését és itthoni elhelyezését javasolta.
21	Kornis Pál (1919–) hivatásos katona. 1945–1955 és 1957–1960 között a hadsereg állományának tagja. A Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztályán is tevékenykedett, ő volt 1949-ben a Magyar Dolgozók Pártja összekötője a Katonapolitikai Osztállyal. A Tervhivatal munkatársa 1955–1957 között, a Kiadói Főigazgatóság helyettes vezetője 1960–1971 között, majd nyugdíjazásáig a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat vezetője.
22	A Kultúra Külkereskedelmi Vállalatot a Külkereskedelmi Minisztériumhoz tartozó vállalatként a Népgazdasági Tanács 1950. október 1-jén alapította. Tevékenységi köre: Sajtótermékek kivitele és behozatala, külföldön magyar sajtótermékek terjesztésére könyvkereskedések létesítése. A vállalat létrehozását gazdasági természetű meggondolások motiválták: a szocialista külkereskedelem alapjainak lerakása időszakában a sajtótermékkel való külkereskedelem önálló vállalat megalapítását igényelte.
23	ÁBTL 3. 2. 9. R–8–009/3. 195. old.
24	Titkosan ügykezelt iratok. Ezek a dokumentumok keletkezésükkor minősítést kaptak, a 2000-es években került sor felülvizsgálatukra és a minősítésük törlésére.
25	MNL OL XIX–J–1–j 1974. Vatikán 160-28 003280/1 113. d.
26	MNL OL XIX–J–1–j 1974. Vatikán 160-28 003280/2 113. d. Bakó József Feljegyzése, 1974. június 24.
27	MNL OL XIX–J–1–j 1974. Vatikán 160-28 003280/2 113. d. Kornis Pál levele.
28	ÁBTL 3. 2. 9. R–8–009/3. 197–205. old.
29	Hírszerző csoportfőnökség, külföldi elhárítás.
30	BTL 3. 2. 9. R–8–009/3. 220. old.
31	Belső Reakció Elhárító Csoportfőnökség, az egyházak vonalán tevékenykedő ellenséges elemek elhárítása, római katolikus egyházzal szembeni elhárítás.
32	Sic! Stephansplatz.
33	Sic! Stephansdom.
34	Sic! Verlag.
35	ÁBTL 3. 2. 9. R–8–009/3. 221–222. old.
36	MNL OL XIX–J–1–j 1974. Vatikán 160-28 003280/4 113. d.
37	ÁBTL 3. 2. 9. R–8–009/3. 263. old. A feljegyzés után a Külügyminisztérium 003280/4/1974. számú akta mellékletéről készült másolat található, ami tartalmazza Mindszenty József frankfurti könyvvásáron tett nyilatkozatát (264–265. old.), és a Molnár Ferencnek, a Kulturális Minisztérium államtitkárának írt Feljegyzést és útijelentést, aláírás nélkül (266–268. old.).
38	ÁBTL 3. 2. 9. R–8–009/3. 269. old. BM III/III. 4-c. alosztály fejlécén az alábbi bevezetéssel: "Tájékoztatásra és felhasználásra megküldjük közvetett úton, egyoldalú megbízható forrásból származó információnkat Mindszenty József volt hercegprímásra, valamint a Propylaen Könyvkiadóra vonatkozóan." Az útijelentés átirata, Budapest, 1974. november 11. Dr. Horváth József rendőr alezredes, csoportfőnök-helyettes és Dr. Békési András rendőr alezredes alosztályvezető írta alá a jelentést (270–273. old.), Mindszenty József nyilatkozata (274–275. old.).
39	ÁBTL 3. 2. 9. R–8–009/3. 276. old.; Feljegyzés és útijelentés Molnár Ferenc államtitkárnak Kulturális Minisztérium (277–280. old.). Benedek és Lehel valószínűleg a rezidentúra tisztjeinek fedőneve volt.
40	Mindszenty Józsefnek valóban Zakar András volt a titkára, azonban nem 1974-ben, hanem 1945–1948. november 19. között, amikor az Államvédelmi Hatóság emberei letartóztatták. A Mindszenty-per III. rendű vádlottjaként 6 évi fegyházra ítélték. 1974-ben Mészáros Tibor volt a titkára.
41	Sic! ex katedra. A római katolikus tanítás szerint a pápa tévedhetetlen, ha egyházi tanítás kérdésében hivatalosan (ex katedra) nyilatkozik.
42	MNL OL XIX–J–1–j 1974. Vatikán 160-28 003280/4 113. d.
43	MNL OL XIX–A–2–ad AGy/568/74 28. d.
44	MNL OL M–KS 288. f. 4. cs. 125–126. ő. e. MSZMP KB 1974. március 19–20-i ülése.
45	MNL OL M–KS 288. f. 4. cs. 186–187. ő. e. MSZMP KB 1982. június 23-i ülése.
46	MNL OL M–KS 288. f. 5. cs. 625. ő. e. MSZMP KB Politikai Bizottságának 1973. december 4-i ülése.
47	MNL OL XIX–A–2–ad Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese iratai.
48	MNL OL XIX–A–2–ad AGy/568/74 28. d.
49	MINDSZENTY József: Emlékirataim. Vörösváry István kiadása, Toronto, 1974. november 4. (Első kiadás), 1975. április 21. (Második kiadás); 1988. Kardinal Mindszenty Stiftung, Vaduz, Lichtenstein (Harmadik kiadás), 1989. Szent István Társulat, Budapest (Negyedik kiadás); Magyarországi Mindszenty Alapítvány, Budapest, 2002. (Ötödik kiadás)
50	Az Emlékirataim szövegváltozatok között találtam rá erre a kimutatásra. Mindszenty Alapítvány 34. doboz. A dosszién ez szerepel: "Prímás Úr kézirataiból készült első szöveg. Ennek alapján készült a német fordítás. Prímás Úr irányítása, ellenőrzése és felügyelete mellett Dr. Vecsey József válogatta ki, állította össze és egészítette ki." Érdekes, hogy a SZÁMKIVETÉSBEN fő rész, és fejezetei: Tárgyalások a pápa megbízottjával; Vívódásaim; Rómában; A Pázmáneumban; Lelkipásztori utaim; Amiért nem mondhattam le; – nem szerepel ezen a kimutatáson. Hivatkozik rá Balogh Margit tanulmányában: Ikonná dermedt emlékirat, avagy egy jó pásztor naplója. Mindszenty József bíboros emlékiratainak története. In: Századok 2012. (146.) 1. szám 3–45. old.