TŰZ TAMÁS

 

 

Mindszenty hazatér

 

 

"Temettünk, de nem sírtunk, keblünket dagasztotta

a diadalmas érzés, mely hontalan hősök porából

új életnek tavaszát várja."

(Prohászka Ottokár szavai Rákóczi

hazatért hamvai fölött)

 

Nem búvópatakként, hanem a lélek lépéseivel

vonult a sötét hatalom ellen, fegyvertelenül.

Homlokán a szeretet törvénykönyve, pajzsul is,

de a kereszt esztelenségével lángolt s világított

az örömtelen, pogány éjszakában. Szavának

hatalma volt ott, ahol már kiüresült

a remény is, s távoli álomnak tűnt a szabadság.

 

Hajdani büszke nép, vazallusai lettünk a Gonosznak,

gúzsba kötötten vesztegeltünk a nemlét árkaiban.

Ez volt a kor, amelyről beszélni is szégyen,

s mielőtt kinyitnánk szánkat, pirulva elhallgatunk.

 

Temetünk, de nem sírunk, apát úr, bíboros

esztergomi érsek, ki élére álltál a rongyosok

hadának, elesni is készen a Mohácsnál mohácsibb

síkon, büszke vezér, megtörten is egyenes

derékkal. Most hazatérsz, örömhírt vinni

a szegényeknek, az elnyomottak seregének

s intő jelül az éji démonoknak: vigyázzanak,

mert hamvaidban is lobog a lélek,

megszólal az égő csipkebokorban rejtőzködő

Igazság. A hontalan hős visszatér ősi

sáncai mögé, hogy porában is késhegyig

menő harcra keljen az új élet tavaszáért,

kimondja a holtakat ébresztő, újjáteremtő

Igét: Kelj föl a rémálomból népem!

Repül a csillag-flotta.

Indulj te is az Örök Nap felé.

 

(1991)