TŰZ TAMÁS
"Temettünk, de nem sírtunk, keblünket dagasztotta
a diadalmas érzés, mely hontalan hősök porából
új életnek tavaszát várja."
(Prohászka Ottokár szavai Rákóczi
hazatért hamvai fölött)
Nem búvópatakként, hanem a lélek lépéseivel
vonult a sötét hatalom ellen, fegyvertelenül.
Homlokán a szeretet törvénykönyve, pajzsul is,
de a kereszt esztelenségével lángolt s világított
az örömtelen, pogány éjszakában. Szavának
hatalma volt ott, ahol már kiüresült
a remény is, s távoli álomnak tűnt a szabadság.
Hajdani büszke nép, vazallusai lettünk a Gonosznak,
gúzsba kötötten vesztegeltünk a nemlét árkaiban.
Ez volt a kor, amelyről beszélni is szégyen,
s mielőtt kinyitnánk szánkat, pirulva elhallgatunk.
Temetünk, de nem sírunk, apát úr, bíboros
esztergomi érsek, ki élére álltál a rongyosok
hadának, elesni is készen a Mohácsnál mohácsibb
síkon, büszke vezér, megtörten is egyenes
derékkal. Most hazatérsz, örömhírt vinni
a szegényeknek, az elnyomottak seregének
s intő jelül az éji démonoknak: vigyázzanak,
mert hamvaidban is lobog a lélek,
megszólal az égő csipkebokorban rejtőzködő
Igazság. A hontalan hős visszatér ősi
sáncai mögé, hogy porában is késhegyig
menő harcra keljen az új élet tavaszáért,
kimondja a holtakat ébresztő, újjáteremtő
Igét: Kelj föl a rémálomból népem!
Repül a csillag-flotta.
Indulj te is az Örök Nap felé.
(1991)