FÉNYKÉPEZTE PÁVEL ÁGOSTON

A néprajz és a néprajzi muzeológia tudománytörténete is azt igazolja, hogy amióta megjelent a képrögzítés lehetősége, a különböző társadalomtudományok igyekeztek kihasználni a dokumentálás új technikai megoldásait. A fényképezés, a fotózás előtt (igaz, később mellette is, sőt napjainkban a műtárgyközlésekben fölértékelődően) jószerivel a képi rögzítésnek csak a rajz, a grafika, illetve a festészet lehetőségeivel rendelkezett tudományszakunk.¹

A magyar néprajzkutatásban ma már meglehetősen jók az ismereteink a fényképezőgépnek, a fényképezésnek, majd a filmezésnek a néprajzi kutató (terep) munkában való megjelenésével kapcsolatban.² E tekintetben azzal a jelenséggel találkozunk, hogy a képrögzítés e technikai újdonsága – részben a vidéki műhelyek, részben a vándor fotográfusok jóvoltából – csaknem egy időben terjedt el kutatóink, muzeológusaink körében.³ Természetesen e téren is voltak az új megoldásokra, lehetőségekre fogékonyabb egyéniségek, akik hatására fokozatosan honosodott meg a dokumentálás e minden korábbinál gyorsabb és mennyiségében is kiterjedtebb módja.⁴

A korai időszakban a sérülékeny és különösen gondos kezelést, tárolást igénylő, ún. üveglemezre készített felvételek, és természetesen a fekete-fehér kivitelezésű képek voltak elterjedve. (Viszonylag korán megfigyelhető azonban a képek egy részének színezése, de ezek még nem a színes technika révén jöttek létre.)

Pável Ágoston is azok közé tartozott, akik meglátták a fotózásban, a néprajzi fényképek készítésében rejlő lehetőségeket. Munkásságának ezt a vetületét vissza-visszatérően említi, illetve tárgyalja a Vas megyei múzeumtörténet.⁵

„Pável tudta, hogy a múzeum alapja a tárgyi gyűjtemény, amit viszont csak a tárgyak funkcióját értelmező leírások, fényképek tesznek teljessé. 1928 és 1946 között a történeti Vas megye több mint száz településén gyűjtött tárgyakat, adatokat és készített fényképfelvételeket. (...) A gyarapodási napló 1938-ig nem tartja nyilván a fényképeket, csak 1938–1944 között találjuk meg évenként a ’fényképállomány gyarapodásáról’ szóló adatokat. A múzeum és a néprajzi tár éves működéséről szóló jelentéseiben Pável Ágoston viszont már 1931-től beszámol a ’népies tárgyú fényképfelvételek’ számáról. Ezek szerint 1938 előtt 300 néprajzi tárgyú fényképet készített, amelyek nagy része, sajnos, elpusztult a második világháború alatt. Ma a Savaria Múzeum néprajzi osztályának fotótára közel kétszáz Pável Ágoston-felvételt őriz a következő témakörökből: építkezés, földművelés, háziipar, kisipar, közlekedés, viselet, lenfeldolgozás, táplálkozás, méhészet, játék, temetkezés.”⁶

Ezzel az állománnyal kapcsolatban Nagy Zoltán a következőket írja: „Összességében megállapítható, hogy Pável Ágoston 1931–1944 között mindösszesen 965 felvételt készített, melynek 21%-a, egyötöde, összesen 207 fotó vészelte át a háborús idők zivatarát.”⁷

A 24. lábjegyzetben itt is megemlíti, hogy: „Valójában Pável már 1927-ben is készített fotókat, de erről nem szólnak a jelentések. A gyűjteményben viszont 1927-ből 5 db, 1928-ból 2 db, 1929-ből 1 db, és 1930-ból 1 db, mindösszesen 9 felvételről van tudomásunk. A fényképfelvételek összesítésénél ezt a számot a végső [jószerével becsült] számadásnál beszámítottuk.”⁸

Továbbá a 25. jegyzetpontban a következőképpen részletezi az állományt: „168 db a Savaria Múzeum Néprajzi Tárának fotógyűjteményében, 1 db az S. Pável Judit által gondozott hagyatékban, 8 db a Vasi Szemlében, 2 db Tóth János könyvében, míg 28 db a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Magyar Népi Építészeti Gyűjteményében található. A Néprajzi Múzeum Ethnológiai Archívumában viszont egy fényképe sem őrződött meg.”⁹

Több forrásból is tudjuk, hogy „az 1920-as évektől főleg Bátky Zsigmond hatására érdeklődésének középpontjába a magyar ház szerkezeti felépítése, főként annak tüzelőberendezése került. E tárgykörben az évek során jelentős mennyiségű népi építészeti felvételt készített.”¹⁰

Pável Ágoston az 1920-as évek második felében készítette azokat a felvételeket, melyek egy korai publikációjában (Nyílttűzhelyű konyhák a hazai szlovénoknál), a budapesti Néprajzi Múzeum évkönyvében jelentek meg 1927-ben.¹¹ A tanulmány néhány évvel később megjelent szlovén nyelven is a ljubljanai Néprajzi Múzeum hasonló jellegű periodikájában, mégpedig ugyanazokkal az ábrákkal és fényképekkel, mint a magyar nyelvű közleményben, kiegészülve a Rábavidék (Prekmurje) térképével.¹² Ebben a tanulmányban, illetve ezekben a tanulmányokban Pável Ágoston Rábatótfaluból (Slovénska vés) a grafikák mellett egy férfi portré (1. ábra. Öreg vend férfi [Zsámpár Ferenc]) és két tűzhelyrészlet (4. és 5. ábra) fényképét is közli.

A Zsámpár-portréval kapcsolatban megjegyezzük, hogy Sándor István – miközben nem tesz ugyan említést Pável Ágoston fényképező gyakorlatáról, fotódokumentációs munkájáról – az 1927-es terepmunka kiemelkedő jelentőségű adatközlőjeként idézi föl alakját: „Nem kevésbé érdekes, amit Rábatótfalu öregjéről olvashatunk. A gyanakvó, riadt arcvonású emberek, bármiről is érdeklődik a kutató, Zsámpár Ferenchez, a 86 éves falubölcséhez irányítják, aki a falu első sklonikja – tanítója – volt még az 1860-as években. ’Az ő bölcsességében való babonás hit a legjobb ajánlólevél mindenkifelé’ be kell hát kopogtatni hozzá, bár a kutató a gyerekes bőbeszédűségnek nem nagy hasznát veheti. ’De amint elköszönök más tornácra és hallom a hátam mögött súgva tett megjegyzést: „az öreg Törni-től jött”, mindjárt megértem az arcok barátságos kiderülését s az aggodalom borújának nyájas oszladozását. Hogyne! A vén falubölcse! Aki tőle jön, már az csak nem sántikálhat rosszban” Az idegenből jött kutató számára a falu szélesebb nyilvánosságának bizalmát tehát a néppel együtt élő tanítónál, papnál is hatékonyabban biztosítja az öreg, akit környezete talán már inkább koránál, mintsem fogyatkozó bölcsességénél fogva kiemelkedő tisztelettel övez.”¹³

 

1. kép (Néprajzi Múzeum Ethnológiai
Adattár F. 55294) – Pável Ágoston eredeti
publikációiban: 1. ábra. Öreg vend férfi

 

A Rábatótfaluban készített korai fotódokumentációra Nagy Zoltán is utal, amikor arról ír, hogy: „A Vasvármegyei Múzeum éves jelentéseiben Pável 1931-től számol be »népies felvételekről«, noha tudjuk, hogy már korábban is készített ilyen felvételeket.”¹⁴ A 12. jegyzetpontban pedig forrásmegjelölést (MNÉGY 12961 Pável Ágoston: Füstös konyhás ház tűzhelye, Rábatótfalu, 1927.) is ad.¹⁵

Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy az MNÉGY rövidítés valójában a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Népi Építészeti Gyűjteményét jelenti, mely eredendően Vargha László hagyatékát foglalja magába.¹⁶

E hagyaték fényképkollekciójának egy része bizonyosan másolat, mégpedig föltehetően/ bizonyíthatóan más kollekciókból, így a budapesti Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárának fotógyűjteményéből (is?!). Ezt látszik igazolni Nagy Zoltán utalása is, miszerint 7 db Gönyey-felvétel és 4 db Pável-fotó Vas megyei vonatkozású.¹⁷

 

2–3. kép. (Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattár F. 55289 és F. 55291)

 

 

4. kép. Kolonicsék tűzhelye [a füstöskonyhában] (Savaria Múzeum SNF 1293,
illetve Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattár F. 55290)

 

Nagy Zoltán föltételezése a fotósorozatról beigazolódott, sőt kiegészíthetjük azzal, hogy a budapesti Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárának fotógyűjteményében megtaláltuk azt a 6 fényképfelvételt, pontosabban azok másolatát, melyeket minden bizonnyal az említett értesítőbeli tanulmányhoz mellékelt.²⁰

Mint látjuk azonban, nem minden kép került bele a tanulmányba – föltehetően részben minőségi okok miatt, részben pedig részlet jellegük következtében maradhattak ki a szerkesztőség, illetve szerkesztő megítélése alapján –, s csak a fentebb idézett három került publikálásra. Föltevésünket alátámasztani látszik, ha alaposan szemrevételezzük a nem publikált három képet. A nem publikált képek közül kettő (a két függőleges állású) egyértelműen beazonosítható közeli részlete a tanulmányban közölt felvételnek. (Afféle fázis fotónak is fölfoghatnánk.)

 

5. kép (S. Pável Judit tulajdona)

 

A harmadik felvétel izgalmasabb, ugyanis a vízszintes állású fotón olyan kemenceszáj is látható, mely a másik fotókon nem, továbbá a padkán lévő edények is jobban kivehetők.

A fényképmásolatok, (ún. pozitív felvételek) kartonozva a budapesti Néprajzi Múzeum nyilvántartásában ( 55.289–55.294 leltári számmal és Rábatótfalu származási hellyel) szerepelnek, mint Pável Ágoston felvételei.

Azt, hogy e korai képek milyen fényképezőgéppel készültek, nem tudjuk pontosan. Azt azonban igen, hogy a Vasvármegyei Múzeum 1929-ben már bizonyíthatóan ’rendelkezett’ fényképezőgéppel, de az valószínűleg nem volt a tulajdona. Pável Ágoston munkajelentéseiben ugyanis találunk a fényképezéssel kapcsolatos adatokat is. Továbbá: „Munkaterveiben rendszeresen szerepel ’fényképfelvételek eszközlése néprajzilag értékes objektumokról’. Működésének második évében, ’nagycsütörtökről nagypéntekre forduló éjszaka’ (1929. III. 29-én) betörtek a múzeumba, és többek között elvitték a néprajzi tár ’fényképezőgépének állványát, ép lemezeit és különböző fotográfiai kellékeket’. Pável év végére pótolta a tár fényképezőgépének a betörés alkalmával ellopott járulékos részeit: maga a gép a betörés idején – szerencsére – nem volt a múzeumban, s így az megmenekült.”²¹

 

6. kép (S. Pável Judit tulajdona)

 

Azt is tudjuk, hogy: „A negatívok előhívását és nagyítását fényképészekre kellett bíznia, mivel a múzeumban nem volt hozzá megfelelő ’fényképező kamra és felszerelés’. Az 1933. évi számadás szerint például 44 pengőt fizetett ki különféle fotócikkekért és munkálatokért.”²²

Pár évvel későbbről azonban S. Pável Judit jóvoltából (a megőrzött családi fényképek körében) több fotó is dokumentálja, hogy Pável Ágoston milyen fényképezőgépet használt az 1930-as évek végén. Az egyik kép az akkori Jugoszláviában, Bled mellett Bohinjban (ma Szlovénia) készült 1937. aug. jelzéssel.

A másik fénykép – Pável Judit emlékei szerint – 1938-39-ben készülhetett, Schlainingban (Városszalónak), amikor Pável Ágoston tervezte – a „potom árért” kínált – vár megvételét – egy nagy tájegység közös múzeuma céljából. Több képet is készített akkor a várról, de csak ezen látható az a bizonyos fényképezőgép, amelyet ezekben az években használt. A közvetlenül Pável Ágoston mellett álló társuk csak a kísérethez tartozott, de utána az őszes hajú Visnya Aladár, a kőszegi múzeum vezetője üldögél a vár mellvédjén, leghátul pedig a vár megbízott őrzője áll. Visnya Aladár lelkes támogatója volt Pável Ágoston ötletének, de a háború gyorsan beleszólt a megvalósításába.

Amennyire a fényképekről kivehető, mindkét felvételen ugyanaz a fényképezőgép típus látható.²³ Minden bizonnyal ezt a készüléket említi, írja le Nagy Zoltán is 2011-ben megjelent tanulmányában.²⁴

A Pável Ágoston által készített felvételek kapcsán föltehető a kérdés: miként is működött Pável „optikája”? Ezzel kapcsolatban idézzük fel Illés Péter gondolatait, aki Pável Ágostonnak a későbbi, az 1930-as években végzett terepmunkája kapcsán írta: „Pávelék a terepen elsősorban fotográfiákat készítenek, és talán ez hozza létre azt a szerzői intenciót, mely a szövegbe is leképezett valóságot a hétköznapokban relevánstól eltérő, kitüntetett ’dimenziókba’ helyezi. Erre már maga az Őrségi képek cím is felhívja a figyelmet, bár igazán az olvasás közben vagy azt követően válik világossá, mire is utal a cím. Roland Barthes szerint a fotográfia az alanyt tárggyá alakítja, egészen múzeumi tárggyá.”²⁵

Pável Ágoston azonban nem csak maga fényképezett, hanem pártolta, sőt támogatta azok tevékenységét, akik Vas megyében a néprajzi gyűjtést fénykép-dokumentálással egészítették ki. Erre a legjobb bizonyíték, hogy amikor Csaba József érdekében ki kellett állni, többek között éppen e tevékenységét emelte ki: „Pompás felvételek, nagyszerű érzékkel az érdekes és megörökíteni való iránt.”²⁶

Mint arra már korábban is utaltunk, az 1920-as évek végétől – jelen közleményünkkel is – dokumentálható fényképezés később Pável Ágoston múzeumi, muzeológiai tevékenységében mind fontosabb szerepet kapott, különösen terepkutatásain, illetve néprajzi gyűjtőmunkájában.²⁷

A Pável-évfordulóhoz kapcsolódó kis közleményünkkel egyrészt megerősítjük és pontosítjuk eddigi ismereteinket, hogy Pável Ágoston már 1928 előtt készített néprajzi dokumentálás céljából fényképfelvételeket, hiszen azok egy részét már 1927-ben előbb magyar, majd 1931-ben szlovén nyelvű szakmai periodikában publikálta (lásd Függelék 7–8. kép), illetve a budapesti Néprajzi Múzeumnak ajándékozta. Másrészt, ha mindössze az itt tárgyalt 6 fényképfelvételt sikerült beazonosítva megtalálnunk, s abból, az itt közölt 2. és 3. képet először tesszük közzé, ezzel is gazdagítottuk a második világháború alatt megcsonkult, Pável Ágoston által készített fényképkollekciót, „gyarapítottuk” annak mennyiségét.

   

FÜGGELÉK

 

7. kép (Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattár F. 755293, illetve Savaria Múzeum SNF 1294) – Pável Ágoston eredeti publikációiban: 4. ábra Tűzhelyrészlet	8. kép (Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattár F. 755292, illetve Magyar Népi Építészeti Gyűjtemény 12951) – Pável Ágoston eredeti publikációiban: 5. ábra