„KÉZMŰVES VAGYOK”¹

Ismertem is, meg nem is. A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Rajz Tanszékén épp váltottuk egymást, 1990 augusztusában. Ő ment, én jöttem.² Nem a helyére kerültem, de mivel egy időben történtek az események, valamiféle üvegfal ereszkedett közénk, ami akkor is megmaradt, amikor 2003-ban a szomszéd településre, Tanakajdra költözött. Gyakran találkoztunk, köszöntünk egymásnak, de Ő sem hívott meg műtermébe, lakására, én sem hívtam meg. Nem kérdeztük meg egymástól, hogy vagy, min dolgozol. Ma sem értem, miért. Igazából nem ismertük egymást, kölcsönösen bizalmatlanok voltunk a másikhoz.

Egy alkalommal beszélgettünk kicsit többet az életéről, annak viszontagságairól, ekkor beigazolódtak korábbi feltételezéseim, vélelmezéseim, miért vonult ki „önként” művészeti közéletünkből. Többen nem hogy segítették volna előrejutását, hanem inkább gátolták, akadályozták.³ Ebből lett elege, és fordított hátat nekünk, pályatársaknak, kollégáknak, barátoknak és a közönségnek. „Az emberi igazságtalanság többnyire nem mártírokat teremt, hanem félig-kárhozottakat (...) Amikor az én kívülről sebet kap, szélsőséges, elkeseredett lázadással felel, akár a védekező állat.”⁴

Mindig is szabad ember volt, így ez a döntés is természetes volt számára, azzal együtt, hogy tudta, így önmaga vágja le saját szárnyait.⁵ „Tanakajdon nem lett a »község művésze«, elmagányosodott (...) Utolsó éveiben már inkább csak »tervei« (elképzelései) voltak, mintsem munkái.”⁶ A közelmúltban két emlékkiállítást is rendeztek összegyűjtött munkáiból, melyek rávilágítottak a nagyszerű indítás után szomorúan kettétört pályájára, befejezetlenül maradt életművére.⁷

 

1. Orci Józseffel Pécsett, 1965. 2. Baráti társaságban Ugodon, 1977. 3. A művész

 

Ez az írás megpróbál válaszokat keresni életútjának buktatóira és tanulságaira, rákérdez a kortársak, az utókor, valamint a mindenkori politikai hatalom felelősségére, egy emberi sors ilyetén alakulása kapcsán. Sajnos a tehetség Magyarországon legtöbbször nem áldás, hanem inkább átok és sorscsapás: „Áldjon, vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell”.

„1944. augusztus 29-én születtem Pápakovácsiban (...) Szüleim egyszerű munkások, azok közül valók, akik ma is legközelebb állnak hozzám (...) Általános és középfokú iskolai tanulmányaimat Pápán végeztem. Itt Cziráki Lajos, Hénel Gusztáv és A. Tóth Sándor festőművészek tanítottak a rajzolás és mintázás mesterségére. 1962 után textilgyárban, majd egy évig faszobrász műhelyben dolgoztam. 1967-ben a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar– orosz–rajz szakát, 1978-ban a Képzőművészeti Főiskola rendkívüli rajztanárképző tagozatát végeztem el. 10 évig tanítottam falun. A Szombathelyi Tanárképző Főiskola rajz tanszékére, jelenlegi munkahelyemre 1977-ben kerültem, ahol adjunktusként dolgozom. Műveimmel többnyire kollektív tárlatokon szerepeltem. Önálló bemutatkozásom a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán (1978, 1982, 1983) és az Ipari Szakmunkásképzőben (1981) volt. A Vasi Műhely és a Velemi Népművészeti Stúdió tagja vagyok.”^8,9

 

4. Szüret, főiskolai hallgatókkal, 1980-as évek eleje	Felvidéki tanulmányi kiránduláson Dóczi László festőművésszel

 

Szűkszavú önvallomásaiból keveset ismerünk (ezeket viszont több helyütt megismételte), ezért mindenképp kiegészítésre szorulnak. Pápakovácsi Pápától délre elhelyezkedő település. Édesapja Sulyok József, édesanyja Kovács Valéria, mindketten kétkezi munkások, szinte egész életükben a Pápai Szövőgyárban dolgoztak. Katolikus család második gyermekeként született, nővére, Sulyok Valéria később szintén a pedagógus pályát választotta. Otthon az édesanya volt a meghatározó személy, ő „vezényelte” a családot. ¹⁰ Már általános iskolában kitűnt rajzkészségével, nagyon szeretett „farigcsálni”. Ezt az ősi ösztönt szinte a génjeiben hordozta. „A mi földünkön jobbágyoknak és katonáknak, mesterembereknek és tisztviselőknek a faragást – vagy mint akkor mondták: a rovást – érteniük kellett, mert máskülönben nem boldogulhattak.”¹¹ Fennmaradt egy gyermekkori műve, az „Anya gyermekével”, amelyben először fogalmazta meg ezt a generációk közti elszakíthatatlan szeretetközösséget, ami később is egyik legfontosabb témájává vált.

Az önéletrajzában megnevezett nagyszerű képzőművészek nemcsak az iskolai tanárai voltak, hanem a pápai képzőművész körökben is (melyekbe nagyon fiatalon bekerült) foglalkoztak vele. A felsorolt tanárokon kívül még Erdélyi Gyula grafikusművészt kell megemlíteni, aki szeretett tanítványként emlékezett meg róla.¹²

 

6. Főiskolai hallgatók közt	7. Utolsó lakhelye, Tanakajd, Templom u. 8.

 

A pápai Türr István Gimnáziumban érettségizett, majd a Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett. A sikertelen felvételi után egy évig a szülei munkahelyén dolgozott. Ez az első nagyobb kudarc vagy törés az életében, ami egyszerre megviselte, de meg is edzette.¹³ Dolgozó emberként egy csapásra felnőtté vált, habár belül élete végéig örök álmodozó maradt. A következő évben már a Pécsi Tanárképző Főiskolára jelentkezett, ahol a felvételizők közül kitűnt nagyon érett rajzaival, melyeket mappájában vitt magával.¹⁴

 

8. Répcelaki emlékkiállítása, 2015

 

A pécsi főiskolán is kiváló tanárokhoz került.¹⁵ Itt ismerte meg későbbi feleségét, Pálffy Ágnest, akivel csoporttársak voltak. 1966. augusztus 20-án diákként kötöttek házasságot. Barátaival önképző kört és szobrász műhelyt hoztak létre, ahol végleg elkötelezte magát a plasztikának.¹⁶ Különösen a fafaragás és a fémdomborítás technikái álltak hozzá közel. „Szakdolgozatát Kapoly Antal népművész, faragóról írta (Platty Györgynél).”¹⁷

 

9. Portrétanulmány (szénrajz) 10. Feleségem (rézkarc)

 

A diploma után a főváros Szőlősgyöröki Nevelőotthonába került nevelőtanárnak, felesége csak egy év múlva követte őt, mivel később diplomázott.¹⁸ Ezen a nyáron részt vett a Balatonfüredi Művésztelepen, ami túllendítette azon a nehéz időszakon, ami akkor keletkezik egy fiatal művész életében, amikor a biztonságot nyújtó főiskolai műtermekből kikerül az életbe. A Szőlősgyöröki Nevelőotthonból megpályázott Szigligeten egy tanári állást, azonban csak Zákánytelepen tudott bérelni egy szoba-konyhás udvari lakást. Várandós felesége a nehéz körülmények miatt visszaköltözött szüleihez, Gyékényesre. A Nagykanizsán megszülető Péternek, majd később Virágnak a gyékényesi nagyszülői háttér jelentett biztonságot, adott otthont. Itt a gyékényesi ház körül található hulladék fákból, elbontott gerendákból, hordóaljakból készítette első komoly szobrait, domborműveit.¹⁹

 

11. Alvó gyermekeim (szénrajz), 1977 12. Mert minden szép és jó, de legjobb a jó álom (pasztell)

 

A közös életük azonban így elég tarthatatlan volt, nővére, Sulyok Valéria tanácsára 1974-ben, feleségével megpályáztak egy Veszprém megyében meghirdetett, szolgálati lakásos állást az Ugodi Általános Iskolában. Ez a lakás már ideális otthonnak számított.²⁰

 

13. Utolsó vacsora (rézkarc), 1981

 

Innét iratkozott be a Képzőművészeti Főiskola rendkívüli tanárképző tagozatára, ahol ismét csak nagy formátumú mesterekkel hozta össze a sors.²¹ Képzőművészetének ugodi korszaka már érett művészre vall, itt készíti el pl. a nagyméretű „Szeretet” kompozícióját. A Képzőművészeti főiskolai tanulmányai közben értesült a Szombathelyi Tanárképző Főiskola Rajz Tanszékén meghirdetett állásról, amit megpályázott, és el is nyert.²² Már a következő évben önálló kiállítással mutatkozott be a Rajz Tanszék Galériáján, amit négy év múlva, 1982-ben megismételt újabb műveiből, itt állította ki először az „Utolsó vacsora” című rézkarcát.²³

 

14. Anya gyermekével (rézkarc) 15. Pittmann László (rézkarc), 1980 16. Ermonne (rézkarc)

 

„A fiatal alkotó, Sulyok József gondolatvilága, eszköztára rendkívül sokoldalú. Rézdomborításban bomlik ki előttünk a világ (Születés), zuhan a mélybe a kísérletező ember (Ikarusz) (...) A legszebbek azonban a fafaragások. Hatalmas, egy tömbből faragott a gyermekéhez lehajló anya figurája (Szeretet). A lendület szépségét ragadta meg egy másik fa-kisplasztikában (Artisták), két ember egymást igénylő szépsége nyugszik Szerelmespárjában. Reliefben meséli el a négy évszakot, s a realista alkotások mellett kifejező nonfiguratív faszobrokban az anyag szépségéhez gondolati gazdagság társul (Tulipánfa, Fejfák).”²⁴

 

17. Paripa (linómetszet) 18. Gyermekjárás (linómetszet)

 

A két bemutató között, 1981 decemberében a szombathelyi Berzsenyi Dániel Szakmunkásképző Intézet Galériájában nyílt kiállítása. Az egymást követő önálló kiállítások azonban nem hoztak átütő sikert számára sem anyagilag, sem erkölcsileg. Már utaltunk sikertelen próbálkozásaira a Képzőművészeti Alapnál. Pedig ekkorra már képzőművészetének minden alkotóeleme kikristályosodott, összeállt. Egyszerre volt hagyománytisztelő és modern, mindkét szemléletmód természetességgel kötődött hozzá, ez soha nem okozott számára belső konfliktust vagy ellentmondást. Jelképek, szimbólumok köré gyűjtötte gondolatait, érzéseit (Nap, Három grácia, Vénusz). Mindig az intuícióból indult ki, ahhoz kereste és találta meg a megfelelő formát. Néha emiatt visszanyúlt a népművészethez és az archaikus korok művészetéhez. „Népművészetünk alapja a középkor művészete, nemzeti művészetünk alapja a népművészet.”²⁵ A Velemi Népművészeti Stúdiónak is ebből a vonzalmából lett tagja, habár maradéktalanul nem tudott beilleszkedni közéjük.²⁶ Vas megyében, a 70-es évektől a népi iparművészet és a népművészet sokkal nagyobb megbecsülésben részesült, mint a képzőművészet.

 

19. Óváros (linómetszet) 20. Emlék (linómetszet) 21. Önarckép virággal (linómetszet)

 

„Sulyok József nevét ne keressük művészeti lexikonokban, mert nem fogjuk megtalálni. Ez nem azt jelenti, hogy ez az érdem nem illetné meg őt, hisz fennmaradt, magángyűjtőknél megőrzött szobrai, domborművei, grafikái és festményei egy céltudatos és tehetséges művészről vallanak, aki tisztában volt a képzőművészet archaikus és modern funkcióival.”²⁷ A művészet intellektuális tevékenység, amely érintkezik, illetve ideális esetben párosul mesteremberek munkatapasztalataival. Ezért is nevezte szerényen csak kézművesnek magát.

 

22. Önarckép (rézkarc) 23. Szélkerék (rézkarc), 1981. 24–25. Gráciák I–II. (rézkarc), 1984

 

„Kézműves vagyok. A rajz és a grafika a szobrászat segítő műfajai, nem idegenek tőlem, sőt: megvédenek attól, hogy beskatulyázzanak. Úgy érzem a változatos anyaghasználat az alkotó segítsége, kapaszkodója, ugyanakkor számomra például a grafika pihentető is. Az anyaggal meg kell küzdeni, a küzdelemhez egész ember kell. Ha nem is tudatosan, de tudat alatt minden emberben él a vágy, hogy nyomot, jelet hagyjon maga után. Nem vagyok kivétel; számomra fa jelenti a maradandó nyomot.”²⁸

„Sulyok József alkotásainak középpontjában mindig az ember van. Igaz hozzáértéssel és szeretettel mintázza meg a gyermek gondtalan báját, az egyensúly pillanatát az artisták látványos, de nagyon kemény munkájából, a gondolkodó sakkozó nyugalmát, s mindezt úgy, hogy a szemlélődő együtt él alkotásokkal.”²⁹

 

26. Gráciák (monotípia) 27. Ádám és Éva (monotípia) 28. Múzsák (monotípia)

 

1984-ben képzőművészeti főiskolai csoporttársával, Simon János festőművésszel állított ki a sárvári várban. A vár boltíves termei körülölelték szobrait, mint az anyaméh magzatát.³⁰ „Lendületes mozgás jellemzi figuráit, amelyek filozófiai tartalmat hordoznak, gondolatokat ébresztenek. A belső tragikum, a szorongás közvetítői, a nősors igen míves megfogalmazásai az asszonyportrék, amelyek ugyanakkor nagy életszeretetet is tükröznek.”³¹ „Idolszerű nőalakjai, Vénusz figurái a matriarchális társadalmak ősi termékenységkultuszát idézték meg, szobrainak és grafikai lapjainak is ezek adták központi témáit.”³²

A különböző mitológiák, vallások ősképei, szimbólumai biztos fogódzókat jelentettek számára, melyeket megpróbált megújítani, aktualizálni (Nap, Vénusz, három Grácia, Múzsák, Baucis, Ikarusz, Jónás, Ádám és Éva, Krisztus). A görög-római mitológia ugyanúgy érdekelte, mint az Ó- és Újszövetség. „Corpus” torzóján a keresztrefeszített elernyedt, élettelen Megváltó alakja egyben mint Hal szimbólum is szerepel nála, amely a maga nemében egyedülálló megfogalmazás az egyetemes művészettörténetben.³³ Ugyanilyen többrétegű gondolati megfogalmazás a „Virág – Nap” című domborműve, amit egy kidobott hordófenékből faragott ki. A Nap, minden földi élet éltetője, szeretetet vált ki az élőlényekből, így a virágokból is, kinyílt szirmaikkal ugyanazt a telt, sugárzó körformát alkotják, mint ősforrásuk, a Nap. „A virágot a napfény fejleszti ki, az emberi lelket a szeretet.”³⁴

Az anyaság, az élet születése talán egyetlen Vas megyei képzőművésznek sem volt annyira központi témája, mint neki.³⁵ „A kerek formák a termékenység, az anyaság, az érlelődés képzetét sugallják, talán azért, mert a föld, a női mell és a legtöbb gyümölcs is gömbölyű, s ezek a formák épp azért fontosak, mivel gondolkodásunkban és érzékelésünkben ilyen képzettársításokat keltenek.”³⁶ A női test simuló, kerekded formái, a termékenység, a mag duzzadó belső energiái és az emberhez legközelebb álló lény, a ló, annak hasonló formarendszere szinte mindig bűvöletbe ejtette, grafikáinak, festményeinek, domborműveinek, szobrainak legvisszatérőbb témáit alkották. Mindez elválaszthatatlan volt szépségkultuszától, a „szépség koldusa” volt ő is. „A szépség a legfőbb evilági misztérium.”³⁷

 

29. Anya gyermekével (körtefa) 30. Játszók (körtefa) 31. Virág – Nap (relief, cserfa) 32. Kiáltó (diófa)

 

„Akkor jó egy kollektív tárlat, ha markáns egyéniségek alkotásai fedezhetők fel benne. Sulyok József ilyen egyéniség. Szobrokkal jelentkezett, ólom, fa, kő az anyaga. Portréi típusok. Realitás és absztrakció nagyon közeli fogalmak lehetnek a művészetben, ezt példázza szépen formált sorozata, a Változások. A téma: anya és gyermeke, örök tárgya a művészetnek. Ahogy az összetartozást megformálja, tojásba zártsághoz hasonlítja a szobrász, az egyéni, harmonikus, élményszerű, azaz művészi.”³⁸

„Annyit mondhatok, hogy »tiszta« munkákat csinált: tömbös nagyvonalú, egyszerű megfogalmazást – tehát elsősorban faragó szobrász volt. És a szépre törekedett, törekedett a szépre. Nem giccsesen, hanem kedvesen. (Az én borús rajzaimra egyszer azt mondta a főiskolán: »Nem a keserűt, a bajt kell megmutatni, Hamlet, hanem a szépet, aminek örülnek az emberek, amíg örülhetünk« – valahogy így.)”³⁹

 

33–34. Pihenő (terrakotta) 35. Strandon (terrakotta) 36. Lányportré (terrakotta)

 

„Sulyok József tanár úr csoportvezetőnk volt a matematika–rajz csoportban a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán. Életem, s a családom életét is meghatározta az a késztetés, amelyet tőle kaptam a Népművészet tantárgy tanítása során. Felhívta a figyelmemet a hagyományőrzés, az értékeink megőrzésének fontosságára (...) Örök hálával tartozom annak a nemcsak tanárnak, de jó pedagógusnak, aki jó érzékkel felismerte a témához való affinitásomat, s terelte efelé az érdeklődésemet. A mag jó helyre talált, termő talajra és szárba szökkent. Alapvetően egy lírai művész volt egész életében (...) Sokrétű talajra és szárba szökkent. Alapvetően egy lírai művész volt egész életében (...) Sokrétű tökéletesen igazolja, hogy pedagógusnak lenni nem »csak« munka kell legyen, hanem hivatás. Akkor annak eredménye generációkon átível. Örök hálával tartozom neki. Emléke legyen áldott!”⁴⁰

 

37. Hegedűs lány (rézdomborítás) 38. Jónás (rézdomborítás, textil, fa)

 

„Mindent tud a művészetről (...) hihetetlenül magas rendű szakmai tudás és rajzművészet birtokosa (...) Igazából egy olyan ember, aki mindenben, amihez nyúl, tud emberit és mélyet adni. Nem a naturalizmusra törekszik (meg tudja csinálni), mindig a lényeget mutatja. Minden művében a lényegre tör (...) Általában összefogott, erőteljes formákkal dolgozik mindenféle technikában. Szeret kísérletezni, például a rézdomborítást a fával ötvözi. Nagyon szerette a fát. Sajnos hivatalos megrendelést túl sokat nem kapott, amennyit én láttam az életéből, akkor is csak egy megrendelésre emlékszem, a szombathelyi kollégiumba kellett a híres néprajztudóst megmintáznia, ezt is fából csinálta. Nagyonnagyon fájó, hogy nem kapott több murális megrendelést.”⁴¹

 

39. Ikarus (rézdomborítás)

 

1986-ban, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Pável Ágoston kollégiumába, a névadó, a Vasi Szemle egykori alapító főszerkesztőjének domborművét készítette el.⁴² Ugyanebben az évben, Lentiben, a Sólyom László Művelődési Házban nyílt kiállítása Varga Ferenc szobrászművész meghívására, aki szintén kiváló fafaragó szobrász volt.⁴³ Három évvel később mutatkozott be utoljára életében önálló kiállítással a szombathelyi TIT Székház Galériájában. Ez a kiállítás volt hattyúdala.⁴⁴

Senki sem lehet próféta a maga hazájában, de Veszprém megyeiként is Vasban ezt az evangéliumi bölcsességet élhette meg. Önbizalomvesztésének mélypontját tetézte, vagy talán ebből következett, hogy még ebben az évben közös megegyezéssel elváltak, családjuk szétszakadt. Teljes elmagányosodásának következő stációját munkahelyének elvesztése jelentette számára.⁴⁵ Ekkor élte meg életének igazi purgatóriumát. „Szederkény nevű faluban élt."⁴⁶ Majd 2003-ban következett Tanakajd, ahol azért már szerény nyugdíjat kapott, ami létbizonytalanságát enyhítette. „Aztán ezt a szabad »autonóm« embert a test bajai alázták meg igazán. Egy combnyaktörés, aztán a rák. A kezelések, étkezésének szinte ellehetetlenülése. – Hát bizony; és végül – a vég (...) Alkotóművészetének nem vagyok kritikusa. (Mert a „kritika”, az ítéletmondás nekem nem megy, és mert tisztelem, és az elveszített barátot elfogultan látom.)”⁴⁷ „Munkáiban nyoma sincs a tragikumnak, vagy ha van, az is játékos és kedveskedő, nem élezi ki a tragikus helyzetet.”⁴⁸ „Művei, »dolgai« alighanem igen szétszóródtak.”⁴⁹

 

40. Kiűzetés a paradicsomból (rézdomborítás) 41. Merengő (rézdomborítás)

 

A kronológiai kör tehát bezárult, most próbáljuk megidézni az embert, visszahúzódó személyét, a néha ellentmondásos egyéniségét. „Sulyok József rendkívül kedves, halk szavú kolléga volt (...) Ismeretségünk korábbi évekre nyúlott vissza. Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán egy évfolyamba jártunk, habár a szobrászok az Epreskertben dolgoztak, mi pedig a Főiskola épületében, sokat beszélgettünk az alkotói terveinkről, aktuális munkáinkról, a művészetről (...) A közös hazautazások is alkalmat biztosítottak nagy beszélgetésekre (...) Szabadidőnkben például a csoport gyakran lejárt Szigetmonostorra, Várhelyi Gyuri szobrász barátunk szervezésében (...) Később a Vasi Műhely csoportos kiállításain állítottunk ki közösen. Itt jó baráti kapcsolatot tartottunk fenn. Mindig nagy szeretettel emlékezem vissza Jóskára és műveire.”⁵⁰ „Sulyok József békés ember volt, amennyire én ismertem, és nagy tudású (...) Végtelenül kedves és barátságos ember volt. Én nem tanultam tőle, csak népművészetet, de egy életre megszerettem mellette (...) Jellemző volt rá a nagylelkűsége, szeretett adni, jó ember volt.”⁵¹ „Nagyon áhította a szeretetet, ki volt éhezve rá.”⁵² „Feleségével nagyon szép, harmonikus párt alkottak, Jodó jó lélek volt.”⁵³

 

42. Tulipánfa (tölgyfa) 43. Család (diófa) 44. Szeretet (diófa), 1976

 

Ennél is többet tudunk meg talán legközelebbi barátjától, Orci József festőművésztől, költőtől. „Sulyok József – közvetlen körben Jodó – a barátom volt. Megjegyzem, a barátkozásra, barátságra sokkal rátermettebb lelkületű volt, mint én, például igen szeretett dicsérni, szinte fölmagasztalta az embert, aki barát volt, s ezzel igen sokszor zavarba hozott. 1965 őszén ismertem meg a pécsi Tanárképző Főiskolán – én elsős, ő negyedéves –; és mindjárt azzal leptem meg, hogy csinálhattam, mint bemutatkozó, egy »klubkiállítást«, és annak megnyitására őt kértem meg. (Akkor én hoztam őt zavarba.) Ugyanis tele volt művészi ambícióval, de kishitű is volt, mintegy a tanultak, a nagyok, a profik árnyékában. Ezért érzékeny és sértődékeny. Gondolom, védte finom önbecsülését. Későbbi szavaiból: »én nem értek a művészethez, de szeretem (különösen a tiedet« – íme egy dicséret); »én egy reneszánsz ember vagyok«. Arra gondolhatott, hogy rézdomborításokat, faszobrokat, grafikát, rajzot, festett képeket alkotott, egyik tanári szakja az irodalom volt, tehát az is a lelke területének számított... Egy »másik« főiskolára is együtt jártunk: a M. Képz. Főiskola (ma egyetem) levelező képzést adott ált. iskolai rajztanároknak középiskolai tanárrá avanzsálni. Szeretett odajárni, de nem az éltanuló fölényével vette az akadályokat, különösen az elméleti dolgokat (ábrázoló geometria!), – a rajzban és mintázásban azonban fölszabadult, magabiztos volt (...) Nem olyan ember volt, aki könnyen alkalmazkodik a kívánt formákhoz, önfegyelmez és megszervezi karrierjét (...) mindezt összevetjük: meglehetősen nemtörődöm, de szabad lélek volt.”⁵⁴ „Szeretett élni, szerette az életet. Az élet számára az örömöt jelentette.”⁵⁵

 

45. Kosztümös lány (tölgyfa) 46. Torzó (cseresznyefa) 47. Mag (diófa)

 

„Olyan embernek ismertük, aki szép csöndben készíti gyönyörű, táncoló lányalakjait.”⁵⁶ „Barátságos, szeretetre méltó, kedves és jó ember volt (...) Túl szerény, visszafogott, kevés önbizalommal (...) Nem bírta az italt. Egy pohár is rossz hatással volt rá... Segítséget nem fogadott el, azt állította, hogy önmaga is le tud szokni (...) Az alkohol tette tönkre.”⁵⁷

 

48. Corpus (tölgyfa) 49. Furulyázó (relief, diófa)

 

Ez a fajta önvédelem az élet megpróbáltatásaival szemben a legegyszerűbb és a legkézenfekvőbb, nem csak művész körökben, de legtöbbször irreverzibilis és reménytelen folyamatot gerjeszt, másrészt mindenképp csak félmegoldást nyújt. A XX. századi históriánk olyan kegyetlen történelmi présnek bizonyult sokunk számára, amely nem adott más lehetőséget ezrek-tízezrek számára. A „megalázottak és megszomorítottak” közt, kétkezi munkásemberek és értelmiségiek egyaránt áldozataivá váltak kegyetlen történelmünknek. „És ne féljetek azoktól, kik megölik a testet, de nem tudják megölni a lelket, hanem inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában”.⁵⁸

 

50. Alvó (relief, diófa) 51. Pável Ágoston (relief, diófa), 1986

 

Sulyok József testét megtörette ez az embertelen kor, de lelkét nem tudta összetörni, mert az ma is él műveiben, sőt még utánunk is élni fog, amikor mi már nem leszünk. Művei még akkor is létezni fognak, csak az a mostoha kor (melyben megszülettek) törlődik ki belőlük.

„Egy biztos, hogy ez a kiállítás a sarokköve lesz egy olyan fajta rehabilitációnak, amelyben az igaz lelkű művész és ember visszajár oda, ahova való. A megye, és azon túl pedig az ország művészeti életébe és tudatába, mert ő ezt megérdemli.”⁵⁹

   

KÉPJEGYZÉK

1	Orci Józseffel Pécsett, 1965. – Orci József tulajdona, Dabas
2	Ugodon baráti társaságban, 1977 – Orci József tulajdona, Dabas
3	A művész. A tanárképző főiskolák képzőművész oktatói közös kiállításának katalógusából. Nyíregyháza, 1984.
4	Szüret, főiskolai hallgatókkal, 1980-as évek eleje – Pékné Orbán Julianna tulajdona
5	Felvidéki tanulmányi kiránduláson Dóczi László festőművésszel – Pékné Orbán Julianna tulajdona
6	Főiskolai hallgatók közt – Pékné Orbán Julianna tulajdona
7	Tanakajd, Templom u. 8. A művész utolsó lakhelye – A szerző fotója
8	Répcelaki emlékkiállítása, 2015 – A szerző fotója
9	Portrétanulmány (szénrajz) – Pittmann Gyűjtemény, Szombathely – Varga Balázs fotója
10	Feleségem (rézkarc) – Pittmann Gyűjtemény, Szombathely – Varga Balázs fotója
11	Alvó gyermekeim (szénrajz), 1977 – Pittmann Gyűjtemény, Szombathely – Varga Balázs fotója
12	Fekvő akt (pasztell) – Horváthné Luchard Erika tulajdona, Szombathely – Varga Balázs fotója
13	Utolsó vacsora (rézkarc), 1981 – Horváthé Luchard Erika tulajdona, Szombathely – Varga Balázs fotója
14	Anya gyermekével (rézkarc) – Orci József tulajdona, Dabas – A szerző fotója
15	Pittmann László (rézkarc), 1980 – Pittmann Gyűjtemény, Szombathely – A szerző fotója
16	Ermonne (rézkarc) – Pittmann Gyűjtemény, Szombathely – A szerző fotója
17	Paripa (monotípia) – Pittmann Gyűjtemény, Szombathely – A szerző fotója
18	Gyermekjárás (linómetszet) – Orci József tulajdona, Dabas – Varga Balázs fotója
19	Óváros (linómetszet) – Orci József tulajdona, Dabas – Varga Balázs fotója
20	Emlék (linómetszet) – Orci József tulajdona, Dabas – Varga Balázs fotója
21	Önarckép virággal (linómetszet) – Orci József tulajdona, Dabas – Varga Balázs fotója
22	Önarckép (rézkarc) – Pittmann Gyűjtemény, Szombathely – A szerző fotója
23	Szélkerék (rézkarc) – Pittmann Gyűjtemény, Szombathely – A szerző fotója
24	Gráciák I. (rézkarc) – Pittmann Gyűjtemény, Szombathely – Varga Balázs fotója
25	Gráciák II. (rézkarc) – Pittmann gyűjtemény, Szombathely – Varga Balázs fotója
26	Gráciák (monotípia) – Horváthné Luchard Erika tulajdona, Szombathely – Varga Balázs fotója
27	Ádám és Éva (monotípia) – Horváthné Luchard Erika tulajdona, Szombathely – Varga Balázs fotója
28	Múzsák (monotípia) – Horváthné Luchard Erika tulajdona, Szombathely – Varga Balázs fotója
29	Anya gyermekével (körtefa) – dr. Kovács József tulajdona, Szombathely – A szerző fotója
30	Játszók (körtefa) – Orci József tulajdona, Dabas – A szerző fotója
31	Virág – Nap (relief, cserfa) – dr. Kovács József tulajdona, Szombathely – Varga Balázs fotója
32	Kiáltó (diófa) – dr. Kovács József tulajdona, Szombathely – A szerző fotója
33	Pihenő (terrakotta) – Pittmann Gyűjtemény, Szombathely – A szerző fotója
34	Pihenő (terrakotta) – Pittmann Gyűjtemény, Szombathely – Varga Balázs fotója
35	Strandon (terrakotta) – A Vasvári Békeház Képzőművészeti Gyűjteménye – A szerző fotója
36	Lányportré (terrakotta) – dr. Kovács József tulajdona, Szombathely – A szerző fotója
37	Hegedűs lány (rézdomborítás) – dr. Iker János tulajdona, Szombathely – A szerző fotója
38	Ikarusz (rézdomborítás) – dr. Kovács József tulajdona, Szombathely – Varga Balázs fotója
39	Jónás (rézdomborítás, textil, fa) – Orci József tulajdona, Dabas – Varga Balázs fotója
40	Kiűzetés a Paradicsomból (rézdomborítás) – közölve a művész 1984-es sárvári kiállításának katalógusában
41	Merengő (rézdomborítás) – dr. Kovács József tulajdona, Szombathely – Varga Balázs fotója
42	Tulipánfa (tölgyfa) – Horváthné Luchard Erika tulajdona, Szombathely – Varga Balázs fotója
43	Család (diófa) – Pittmann Gyűjtemény, Szombathely – Varga Balázs fotója
44	Szeretet (diófa), 1976 – A Nyugat-magyarországi Egyetem – SEK tulajdona, Szombathely – fotó: Varga Balázs
45	Kosztümös lány (tölgyfa) – dr. Kovács József tulajdona, Szombathely – A szerző fotója
46	Torzó (cseresznyefa) – Pittmann Gyűjtemény, Szombathely – Varga Balázs fotója
47	Mag (diófa) – A Nyugat-magyarországi Egyetem – SEK tulajdona, Szombathely – Varga Balázs fotója
48	Corpus (diófa) – dr. Kovács József tulajdona, Szombathely – Varga Balázs fotója
49	Furulyázó (relief, diófa) – közölve a művész 1984-es sárvári kiállításának katalógusában
50	Alvó (relief, diófa) – Horváthné Luchard Erika tulajdona, Szombathely – Varga Balázs fotója
51	Pável Ágoston (relief, diófa) – A NyME – SEK kollégiumának a tulajdona, Szombathely – A szerző fotója

   

JEGYZETEK

1	BURKON László: Jelek az emberről. In: Vas Népe 1981. 12. 04.
2	1977. augusztus1-jén került a Szombathelyi Tanárképző Főiskola Rajz Tanszékére, előbb 3 éves szerződéssel, majd véglegesítették. 1984-ben adjunktussá nevezték ki. 1986-ban 20 éves közalkalmazotti jutalomban részesítették. Munkaviszonyát 1990. szeptember 30-ával szüntették meg. (Simon Zsófia, a NyME–SEK levéltárosa szíves közlése.) 46 évesen szűnt meg a közalkalmazotti munkaviszonya, ettől az időtől nyugdíjas koráig rendszeres jövedelme nem volt. Ez lelkileg roppant megviselte, nyilván anyagilag is. Ekkortól kezdte felélni tartalékait, eladogatta műveit illetve értékes műtárgy-gyűjteményének darabjait barátoknak, gyűjtőknek (pl. korai Szász Endre-grafikákat). Közgyűjteménybe életében egyetlen műve sem került. (Halála után, születésének 70. évfordulóján, a szombathelyi Pittmann Gyűjteményből Mikó Ildikó ajándékozta egy szobrát a Vasvári Békeház Képzőművészeti Gyűjteményének.) Két köztéri alkotása ismert. Ezenkívül utolsó munkahelyének jogutódja, a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központja őrzi két nagyméretű plasztikáját, melyeket dr. Iker János korábbi főigazgató vásárolt meg a művésztől.
3	Ez a beszélgetés még a tanszék folyosóján történt, amikor apránként elvitte ottmaradt holmijait. A helyi szóbeli emlékezés őrizte meg Művészeti alap-tagsági felvételének kudarcát. Bérelt autót fogadott, amin a fővárosba szállította szobrait a tagfelvételi zsűri elé. Közben azonban Szombathelyről ment a telefon, így esélye sem volt a felvételre. Ezek után keserűségében a Margit-hídról a Dunába dobta egyik szobrát. – Magyar szakos tanár és irodalomszerető ember lévén, ebben a tettében Arany János Híd-avatás versének emléke kísért. „Néz a fiú... nem látja többé, / Elméje bódult, szeme vak; / De, amint sűrűbbé, sűrűbbé / Nő a veszélyes forgatag; / Megérzi a sodrát, hogy ragad. / S nincs ellenállás e viharnak...” (Kétszer próbálta meg az Alap-tagságot, valószínű, hogy a fenti eset a második alkalommal történt. Utána többet nem próbálkozott.) Az Alaptagság a Kádár-korszakban egyaránt jelentette a művészlét erkölcsi és anyagi elismerését; a kiállításokon való megjelenés, a vásárlás és a köztéri megbízások lehetőségét biztosította. Nélküle egy alkotó a pályán kívül érezhette magát, a partvonalról nézhette a közönséggel együtt a „meccset”.
4	WEIL, Simone: Jegyzetfüzet II. Új Mandátum Könyvkiadó, Bp. 25. old. WEIL, Simone: Kegyelem és nehézkedés. Vigilia Kiadó, 1994. Bp. 88. old.
5	Sulyok József életművének egyik legértékesebb, ars poétikának is tekinthető darabja az „Ikarusz” domborműve. Tudatában volt annak, hogy az átlag fölé, az ideák magasságába csak tehetségével emelkedhet egy földi halandó, szárnyakat ez a tehetség ad a repüléshez. – Ha egy ember kivonul a művészeti életből, nem tűnik fel, látszólag nem érzékeljük hiányát. Ha mindezt többen teszik, mint ahogy ez a ’45 utáni Vas megyei képzőművészetben megtörtént (a vasi képzőművészekről szóló írásaim a Vasi Szemlében erről szólnak), akkor hiányuk nagy űrt teremt. Egy hézagos, fogyatékos összkép rögződik bennünk, amelyből gyakran csak téves következtetéseket tudunk levonni. Ha a múlt értékei feledésbe merülnek vagy elhallgattatnak, akkor a jelen nagyon kétes lábakon áll, hisz nem tud mire támaszkodni. A rendszerváltás nem hozott ezen a téren fordulatot, minden maradt a régiben. „A demokratikus átalakulás korszaka által fölvetett és a globalizáció kiváltotta problémák egyidejűleg jelentkeztek (...) A multinacionális cégek az általuk működtetett kulturális ipar és média felhasználásával ugyanazokat az értékeket kívánták kiszorítani a közgondolkodásból, mint a régiónkat korábban hatalma alatt tartó kommunista uralom. Ezt érzékelve vallják sokan, hogy a kultúrában nem történt rendszerváltás.” Vö.: Az idők jelei. Lexica Kiadó, Bp. 2015. 40. old.
6	Orci József (Hamlet) festőművész, a közeli barát leveléből, 2015. 11. 30. Dabas
7	2015 októberében Tanakajdon, a Petőfi Sándor Művelődési Házban és 2016 januárjában Répcelakon a Répce Galériában. Utóbbi helyen 60 műve volt kiállítva, kivétel nélkül magángyűjteményekből. Mindkét kiállítást a szerző válogatta és rendezte, így testközelből szembesülhetett az életmű fontos és kiemelkedő műveivel.
8	Az 1984 novemberében, Simon János festőművésszel közösen Sárváron megrendezett kiállításának katalógusából.
9	BURKON László: Jelek az emberről. In: Vas Népe, 1981. 12. 05.
10	A pápakovácsi szülőházat lebontották, a helyén áruház épült. (Pálffy Ágnes szóbeli visszaemlékezése, 2016)
11	TAKÁTS Sándor: Régi faragómestereink. Művelődéstörténeti tanulmányok a XVI–XVII. századból. Gondolat Kiadó, 1961. Bp. 87. old.
12	BODNÁR Emese: A pápai képzőművész körök története. mek.oszk.hu/00100/00139/index.phtml – A. Tóth Sándor 1947-ben hozta létre a Pápai Képzőművészeti Szabadiskolát, ami a szombathelyi Derkovits Szabadiskolához hasonlóan 1949-ben képzőművész körré alakult át. 1952-től a Türr István Gimnázium rajztanára is volt, Sulyok Józsefet itt is tanította. 1949–66 között Hénel Gusztáv vezetett Pápán gyermek képzőművész kört, ahova az általános iskolás Sulyok József is járt. Cziráki Lajos 1946–59 között tanított Pápán. A pápai képzőművész körökből került ki ebben az időben Ézsiás István szobrászművész, Hencze Tamás és Horváth Lajos festőművész.
13	Szülei nem nagyon hittek képzőművészeti tehetségében, próbálták lebeszélni róla. Ez részben sikerült is nekik. A művész későbbi önértékeléseit biztosan negatív irányban befolyásolta ez, önbizalomhiány alakult ki nála, ami végigkísérte egész pályáját, a későbbi kudarcok mindezt csak tetézték.
14	Pálffy Ágnes szóbeli közlése
15	Tanszékvezető: Platthy György festőművész (1908–2003), csoportvezető: Horváth Olivér (1915–1997) festőművész, aki ábrázoló geometriát tanított, egyszerre volt festő, szobrász és grafikus, így kicsit példaképpé is vált Sulyok József számára. A rajzolás–festés tárgyat Kelle Sándor (1913–2003) festőművész, Pandúr József (1939) festőművész és Szendrő Miklós festőművész tanította, a díszítőfestést Cseh Sándor (1914–1991) festőművész, a művészettörténetet Lehöcz Mária, a rajz módszertant Gimesi József. (Gadányiné Kaposi Erzsébet szíves közlése)
16	A szobrászat mellett egész életében a festészettel és a grafikával is végig foglalkozott. Különösen kedvelte a sokszorosító grafikai technikákat, nagyon sok ex librist is készített. – A Szombathelyi Tanárképző Főiskolán is létrehozott a hallgatók számára egy ilyen szobrászműhelyt. Kelemen Mária Éva, pápai születésű festőművész így ír erről: „Szobrász szakkörbe is itt jártam, ahol egymásról portrékat mintáztunk. A szakkört Sulyok József tanár úr vezette. Ugyanitt kroki önképző kört szerveztünk egy kisebb csoporttal.” – Dunaújvárosi Képző- és Iparművészek www.artpart.hu
17	ORCI József: i. m.
18	Sulyok József évfolyama volt Pécsett az utolsó, amelyik háromszakos tanári diplomát kapott 1967-ben. A közoktatásban ma kirajzolódó súlyos pedagógushiányra az egyetlen jó válasz újra a háromszakos tanárképzés visszaállítása lenne. Szőlősgyörök híres Gárdonyi-emlékhely, az író testvérének és nagybátyjának a sírja itt található.
19	Pálffy Ágnes szóbeli közlése
20	Ugod a két világháború között Veszprém megye legkatolikusabb faluja volt. Lásd: BILKEI Ferenc: Debrecentől Pannonhalmáig. Székesfehérvár, 1927. 193. old.
21	Sarkantyu Simon (1921–1989) festőművész, Patay László festőművész (1932–2002), Bráda Tibor (1941) festőművész, Somogyi József (1916–1993) szobrászművész (a „földi” – hisz ő is Pápáról indult) és Végvári Lajos (1919–2004) művészettörténész.
22	Dr. Gadányi Károly, pécsi kollégiumi szobatársa, későbbi főigazgató és rektor ajánlotta figyelmébe az állást, és segített elnyerésében. Pályázatához az addig készült munkáiról fényképeket is adott be. (Sajnos az intézmény levéltárában nem található meg a pályázata.)
23	A nagyszerű mű keletkezéstörténetét Orci Józseftől ismerjük. Ebben az időben jelent meg Eisler János könyve Lőcsi Pálról, amelyet Orci József meg is vásárolt. Nála látta meg Sulyok József, és egy modern művészeti könyvvel elcserélték. (Később kedvenc mestere lett, „Pál mester” címmel érmet is készített róla.) Az „Utolsó vacsora” rézkarc tehát Lőcsi Pál művének egy sajátos parafrázisa. Eleve a rézkarc miatt tükör-szimmetrikusan átfordult az eredeti kompozíció. Sulyok művén így a bal oldali ülő csoportból áll fel egy figura, és lép középre tangóharmonikázva. Jézus alakjában önarcképet látunk. Az egész jelenet egy mai vendéglőbe helyeződik át, az apostolokból egy baráti asztaltársaság lesz, talán épp a főiskola csoporttársai, mert mintha a harmonikázó alaktól balra Orci József nézne velünk szembe. Az Anjou-liliom motívuma a háttérdíszítésben azonban így is középkorias hangulatot kölcsönöz a műnek. (Lőcsi Pál művének hátterén stilizált kereszteket és életfákat látunk.)
24	NN.: Házikiállítás – felsőfokon. Vas Népe
25	MAKSAY László: Kós Károly szellemi hagyatéka. Rajztanítás 1984/4. Bp. 17. old. – Sulyok József népművészetet is tanított a szombathelyi főiskolán.
26	A Szentesi Anikó és Kolnhofer Judit által szerkesztett és a Velemi Népművészeti Egyesület által kiadott 20 éves a Velemi Stúdió kiadványból kihagyták.
27	TÓTH Csaba: Kiállítások a végeken. In: Művészet és Barátai 2016/1. Bp.
28	BURKON László: i. m. Sulyok József ars poétikája itt ösztönösen rímel Heidegger gondolataira: „A mű megalkotása megköveteli a kézműves tevékenységet. A nagy művészek a legmagasabbra értékelik a kézműves képességet. Mindenekelőtt e képesség folyamatos gyakorlását, tökéletes birtoklását követelik meg.” HEIDEGGER, Martin: A műalkotás eredete. Európa Könyvkiadó, 1988. Bp. 92. old.
29	BURKON László: i. m.
30	„1984-ben közös kiállításunk volt Sárváron, amelyet Kiss Sándor, Munkácsy-díjas szobrászművész nyitott. Nagy örömmel készültünk a közös kiállításra.” Simon János festőművész levele, 2016. 01. 09. Sárvár
31	PÓSFAI János: Rangos helyen, rangos kiállítás. Vas Népe, 1984. 11. 13.
32	TÓTH Csaba: i. m.
33	„A hal azonban magát Krisztust is jelentheti: a görög hal (ikhthüsz) szót az ókeresztény korban valószínűleg Jézus nevének kezdőbetűiből alkották, titkos rövidítésnek értelmezték: IKHTHÜSZ = Ieszousz Khrisztosz, Theou Üosz, Szótér (=Jézus Krisztus, Isten fia, Megváltó).” Lásd: A keresztény művészet lexikona. Corvina Könyvkiadó, 1986. Bp. 114. old.
34	GÁRDONYI Géza: A lélek ébresztése. Szent Gellért Kiadó, Bp. 44. old. Lásd még Szt. Ferenc Naphimnuszát.
35	Még Németh Mihály szobrászművész munkásságában ilyen jelentős ez a téma.
36	MOORE, Henry: A szobrászatról. Helikon Kiadó, Bp. 1981. 16. old.
37	WEIL, Simone: Ami személyes, és ami szent. Vigilia Kiadó, Bp.1983. 95. old.
38	BUDAI Rózsa: Hűségesek, változtatók, útkeresők. Vas Népe, 1983. A kritika nem mindig fogadta kedvezően munkáit. A következő Vasi Műhely kiállításról Halmágyi Miklós így írt: „Marosits József és Sulyok József egyaránt faragott kővel vesznek részt, szobraik ezúttal erősen közepes színvonalat képviselnek, nincsen bennük kellő ötlet és megjelenítő erő, viszont van egy nagy adag sematizmus.” In: HALMÁGYI Miklós: Lépések és léptékek. Vas Népe, 1984. 11. 17., 9. old.
39	ORCI József: i. m.
40	Pékné Orbán Julianna írásbeli visszaemlékezése, 2016, Gyenesdiás
41	Torjay Valter festőművész, művészettörténész kiállítás-megnyitójából, 2016. január 13. Répcelak. A választékos anyaghasználatra kiváló példa a Jónás című műve, ami szinte egy ready made, vagy egy arte povera alkotás, hiszen a hagyományos rézdomborítást ráapplikálta egy rajztáblára, amit előbb egy foszladozó régi szőttessel vont be. 1987-ben még kapott egy köztéri megbízást, ekkor készítette el Fürst Sándor domborművét a Fürst Sándor Általános Iskolában. Ld. GUTTMANN Miklós (szerk.): A Szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Évkönyve 1984–88. Szombathely, 1988. 107. old.
42	Ebben az évben lett a Pável Ágoston kollégium kiváló kollégium. Dr. Iker János kollégiumigazgató ekkor bízta meg a névadó portréjának elkészítésével. (Ez az egyetlen adat róla a rendszerváltás után, még életében kiadott szombathelyi bibliográfiában. Vö. TAKÁCS Miklós: Szombathely bibliográfiája. Szombathely, 1997. 410. old.)
43	Varga Ferenc (1957–1996) rédicsi faszobrász nemcsak kiállításokat szervezett és rendezett Lentiben, hanem szobrász alkotótelepeket is. A kiállítást a közeli barát, Pittmann László (1943–2006), a Szombathelyi Grafikai Kör elnöke nyitotta meg. Ma is a szombathelyi Pittmann Gyűjtemény őrzi legtöbb művét.
44	A kiállítást szintén egy barát, dr. Kovács József pszichológus, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola docense nyitotta meg. A Pittmann Gyűjteményen kívül ő rendelkezik a legjelentősebb kollekcióval a művésztől. – A kiállítás után többet nem szerepelt közönség előtt, még csoportos kiállításokon sem. Így sajnos kimaradt a korszak legjelentősebb seregszemléjéről, az 1992-ben, a Szombathelyi Képtárban megrendezett A gondolat valósága (Absztrakciós törekvések Vas megye képzőművészetében 1945-től napjainkig) című kiállításról is. Mivel e kiállításnak a szerző volt az egyik kurátora, később joggal neheztelhetett rá a művész emiatt. Sajnos ugyancsak kimaradt az 1993-ban kiadott Ars Savaria művészeti albumból is, melynek egyik szerkesztője szintén e sorok írója volt. (Ez is közrejátszhatott a bevezetőben megemlített távolságtartásában.)
45	Válása után gyakorlatilag főiskolai műterme maradt egyetlen mentsvára, sokszor szállása is.
46	ORCI József: i. m. Valójában Szergényben élt ekkor, de erről az időszakáról szinte semmit nem lehet tudni. (T. Cs.)
47	ORCI József: i. m. 2011. augusztus 21-én, hosszú szenvedések után, nagyon legyengülve, a szombathelyi kórházban, gégerákban hunyt el.
48	Orci József visszaemlékezését idézi Némethy Mária. Vas Népe, 2016. 01. 18., 4. old.
49	ORCI József: i. m. Nemcsak szétszóródtak, hanem legtöbbnyire datálatlanok is, így ez a tanulmány sem vállalkozhat arra, hogy időrendbe sorolja őket. A fennmaradt műtárgyjegyzékek és művek összevetése is sok gondot okoz, mivel sokszor a fellelhető műveknek címük sincs.
50	Simon János festőművész levele, Sárvár, 2016. 01. 09.
51	Torjay Valter megnyitójából
52	Orciné Dócz Katalin szóbeli közlése, 2016
53	Dóczi Horváth Mariann szóbeli visszaemlékezése, 2016
54	ORCI József: i. m.
55	NÉMETHY Mária: Ő mindig a lényegre tört. Vas Népe, 1016. 01. 18., 4. old.
56	Torjay Valter megnyitóbeszédét idézi NÉMETHY Mária, i. m.
57	Pálffy Ágnes szóbeli közlése
58	Máté 10:28
59	Torjay Valter répcelaki megnyitójából