SEBESÜLTEK KARÁCSONYA
SZOMBATHELYEN
AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN

A 100 éves újságokat fellapozva, már az adventi időszakban megjelentek a jótékony adakozásra felhívó üzenetek. Az egyházi és világi előkelőségek vagy ipari üzemek dolgozóinak nagy összegű adományait külön cikkben kiemelve, míg a kisebb pénzek felajánlóit hosszas felsorolásban, több számon keresztül folytatásban név és összeg szerint közölték a napilapok, a Vasvármegye és a Szombathelyi Újság.

A jótékony célú előadások, népszínművek, pásztorjátékok jövedelmét többnyire a családi fészektől messze, a fronton harcoló katonák karácsonyára és a hátországban szükséget szenvedő, szegény, mezítlábas, ruhátlan gyerekek, a hadiárvák és a hadiözvegyek megsegítésére fordították. Rajtuk kívül kiemelten fontos volt karácsonykor a városunkban ápolt, a „hősies harcokban” megsebesült, beteg és lábadozó katonák megörvendeztetése is. A több mint 30 000 lakosú Szombathelyen ugyanis az első világháborúnak közel háromezer katonasebesültjét ápolták folyamatosan, egymást váltva.¹ Ezekből 722 férőhelyet biztosítottak a Vöröskereszt egyleti tartalékkórházak és a magánzók.²

A befogadott sebesültek tömege óriási tehervállalásnak számított, minthogy Szombathelyen nem volt közkórház. A környékbeli gyermekeket, vagy felnőtteket is csak százas nagyságrendben tudták főképp az Emberbaráti Egylet Kórházában és a Fehérkereszt Egylet Kórházában ápolni, esetleg a tbc-gyanúsakat tízes nagyságrendben a TEVVE dispensaire-jében, rendelőjében megvizsgálni. Működött ezenkívül 1899-től a 11-es huszárezred laktanyájában katonai csapatkórház, amelyet szükséges volt „hazafias kötelességből” az infrastrukturális és személyi hiányok mellett egy tartalékkórházi rendszerrel kibővíteni.

Tartalék kórháznak hívták a nagyobb városok minden olyan intézményét, amely legalább száz ágyas volt és a felszerelések és berendezések mellett ehhez a számhoz megfelelő orvos- és ápolónői gárdát tudott kiállítani. Ilyenek létesültek Szombathelyen egyrészt császári és királyi, azaz katonai szervezésben főképp iskolákban, másrészt a Vöröskereszt Egylet működtetésében.

Kezdetben óriási szervezőmunkára volt szükség, mivel sem megfelelő orvosgárda, sem megfelelő létszámú hivatásos ápolószemélyzet nem állt rendelkezésre. A környékbeli fürdőorvosok, az önkéntesen jelentkező nyugdíjas korúak, a városi tiszti főorvosok és Vöröskereszt egyleti doktorok, a Magyar Királyi Államvasút főorvosai, akiket helyi szolgálatra be tudtak osztani, a maguk területén szaktekintélyek voltak,³ de nem rendelkeztek sebészi képesítéssel, holott az esetek nagy része sebészi beavatkozást igényelt. Az első, képzett és tapasztalt hadi sebész, Dr. Pető Ernő 1915-ben került városunkba a katonai tartalékkórház V. (sebészeti) osztályának élére.⁴

A vöröskeresztes tartalékkórházak – I. számú: Közigazgatási internátusi a Jókai utcában; II. számú: Vakok Intézetében elhelyezett kórház; III.: Fehér Kereszt Gyermekkórházban; IV.: Emberbaráti Kórházban; V.: TEVVE dispensaire-jében – és a vöröskeresztes betegnyugvó állomások – vasútállomási és a Szent Márton utcai első kerületi elemi iskolában – katonai felügyelet alatt álltak, egy inspekciós tiszt folyamatosan ellenőrizte a betegforgalmat és az adminisztrációt. Ennek megfelelően a napi ápolási díjak alapján a hadi kincstár havonta megtérítette utólagosan az ellátás költségeit.⁵

Az egylet iratai fennmaradtak a levéltárban, de a katonai kórházak osztályainak egészségügyi iratait az elsők közt selejtezték ki a hadi és városi levéltárakból, ezért fontos forrás maradt az újság, azon belül is a karácsonyi számok, mivel az ünnep alkalmával, a sajtó segítségével betekinthetünk a katonai kórházak helyi struktúrájába és személyzetének működésébe. Különös tekintettel arra, hogy a katonai kórházak közül mindig az ötös osztályt mutatták be főrangú küldöttségeknek és a vöröskeresztes megbízottaknak, akik minden esetben csodálattal egybeforrt elismeréssel véleményezték az ott látottakat.⁶ Így Pető Ernő mintaintézményén az ötös, sebészeti osztályon kívül, más katonai tartalékkórházi részleg nem is került a sajtótudósítók figyelmébe soha. Különleges alkalmakkor szívesen tudósítottak még a vöröskeresztes kórházakról is. Összességében sokkal részletesebben és gyakrabban, mint a katonai kórházakról, amelyeknek az osztályszerkezetét szinte kizárólag a karácsonyi tudósításokból lehet ma már csak rekonstruálni.

Érdekes, ahogyan kezdetben (1914/1915-ben) elhalmozták a – hadviselők számára fontos, minél hamarabb felgyógyítandó, és a frontra visszaküldendő – hős sebesülteket ajándékokkal. Az évente mélyülő hiánygazdaság hatásaként érzékelhető, hogy egyre szűkösebben álltak hozzájuk, míg végül 1918-ban, a háború elvesztésével kialakult állapotok közt – forrongások, visszavonuló csapattestek fegyelmezetlenségei, Szombathely megszállása stb. – már szót sem ejtenek a sebesültekről és a lábadozókról a helyi sajtóorgánumok.

Már a háború kezdetétől, 1914 nyarától fogva, a sebesültszállító és kórházvonatokon folyamatosan érkező sebesültszállítmányokat a katonaság által lefoglalt iskolahelyiségekben és egyéb intézményekben helyezték el.

A katonai kórházak részére a szombathelyi iskolaépületek legtöbbjét már 1914. augusztus 1-jén lefoglalta a katonai hatóság. Ezeknek egy részét 1916 tavaszán adták viszsza az iskolai funkcióknak, miután a csapatkórháztól nem messze felépült az új létesítmény, a barakk-kórház. A lefoglalt iskolák másik része 1918 végéig sebesültápoló intézmény maradt. A szombathelyi katonai, cs. és kir. tartalékkórház 11 osztályából hármat, az I., II., VI-os osztályt a Kámoni úti lovassági laktanya területén rendezték be a csapatkórház adottságait kihasználva, míg a további 8 osztályt elszórtan polgári és egyházi oktatási-közösségi intézményekben.⁷ A tartalékkórház IV. és V. osztálya a mai Zrínyi Ilona utcában foglalta le a polgári fiúiskolát, a felső kereskedelmi iskolát, valamint az egykori Brenner János utcai elemi iskolát. A III. és a VII. osztály szintén egymáshoz nagyon közel a városi II. kerületi elemi iskolában, a Szily János utcában és a Templom tér 2. alatti polgári leányiskolában helyezkedett el. Az Árvaházban volt a 17 szobával és 225 ággyal kialakított VIII. osztály, amelyet (1916/17-ben) dr. Lenk Rezső vezetett.⁸ A Hollán Ernő u. 8. szám alatt álló püspöki elemiben a IX-es Abteilung (=osztály) húzódott meg. A r. kat. Főgimnáziumban, a Kereskedelmi Kaszinóban, a Kőszegi utcai Széll Ödön-féle bérpalotában⁹ a X. és XI. tartalékkórház működött 1916. január végéig.¹⁰

Végig a háború alatt működött a domonkos nővérek polgári leányiskolájában, a Paragvári utcában, a földszinten berendezett 40 ágyas kórháza, amely a Fehér Kereszt Gyermekkórházban 70 ággyal kialakított, vöröskeresztes III. tartalékkórház alosztályaként állt dr. Szenti János felügyelete alatt.¹¹ A 11 katonai és 5 Vöröskereszt egyleti tartalékkórházi osztályon kívül a város peremterületéhez közel gazdálkodó birtokos nemesek is befogadtak lábadozó katonákat ápolásra.

A háborús időkben a katonáknak alapvetően már az is nagy örömet okozott általában, ha magyar földre kerültek vissza, és ha a lövészárkok szennyes, fagyos körülményei után fűtött kórházakban, tiszta ágyba fektették őket.¹² Karácsonykor azt ígérték az újságok a sebesültek javára adakozók számára, hogy áldozatkészségükkel kitörölhetetlen érdemeket szerezve örökre beírják nevüket a történelembe, és soha nem feledkeznek meg róluk. Az alábbiakban vizsgáljuk tehát meg a szeretetadományokat, hogy miképp sikerült ezekkel a beteg, sebesült katonákat a szeretet ünnepén felvidámítani.

 

*

 

Az első háborús karácsony sebesültjeinek rendezett ünnepség fennkölt, gyertyalángos hangulata – a másnapi tudósítás szerint – regénybe illően szép volt, mintha egyenesen könyvírók számára készült volna¹³ A háborús idők helyi újságjainak karácsonyi számai azért érdekesek, mert miközben a sebesültek karácsonyi ünnepségéről tudósítanak, sok mindent elárulnak a vöröskeresztes valamint cs. és kir. tartalékkórházak osztályaira, orvosaira és ápolószemélyzetére nézve.

Ebből tudhatjuk meg, hogy a Főgimnáziumban ápolt sebesültek részére a nagytermet, a középen felállított karácsonyfán túl pazar díszbe öltöztették. A műsor felvezetéséül helyi ifjú leányok karácsonyi dalokat énekeltek orgonakísérettel, majd a lengyel legionáriusok dalos előadása következett. Pehm káplán, a később híressé vált Mindszenty József bíboros megkapóan szép ünnepi beszédet mondott. A karácsonyfa átadása után a meghatódott katonák dr. Engel Brúnónak mondtak köszönetet, aki a Vöröskereszt támogatásával rendezte meg az ünnepet.

 

Dr. Horváth Leó, a cs. és kir. tartalékkórház V. sebészeti osztályával a Brenner János utcai elemi iskola épülete előtt

 

A legsúlyosabb sebesültek a felső kereskedelmi iskolában, a polgári fiúiskolában és az elemi iskolában, a mai Zrínyi Ilona utcai iskolaépületek szobáiban, ágyban vették át dr. Horváth Leó vezető főorvos szívhez szóló szavai után az ajándékokat. Az osztályteremnyi szobákban mindben külön-külön állítottak fel karácsonyfát, és minden fekvőbeteg kapott „egy díszes papírtálcára rakva harisnyát, fésűt, pénztárcát, pipát, szipkát, zsebkendőt, gyufát, egy csomag szivart, egy doboz cigarettát, kést, levélpapírt, levelezőlapot, ceruzát”. A számukra sok szép, értékes holmin felül ünnepi süteményt is osztottak a betegeknek. A sebesült tisztek a vezető főorvosnak ezüst cigarettatárcát adtak át, míg Széchenyi Rezső gróf és neje egy művészi kivitelű tárcával ajándékozta meg a népszerű orvost.

A tudósítás következő helyszínén, a Közigazgatási Internátussal már átlépünk a katonai szervezés alatt állók közül a Vöröskereszt Egylet tartalékkórházainak intézményébe, ahol két nagy teremben gyűltek össze a járóképes sebesültek. Itt Herbst Géza alispán tartott nekik magasan szárnyaló beszédet, a Szentmárton utcai elemi iskolában – a megpihenő átvonuló katonák kétszáz ágyas, betegnyugvó állomásának helyszínén – dr. Kiss Emil vármegyei főjegyző magyarul és dr. Ernuszt József németül beszélt a tündöklő gyertyafényben. A Fehérkereszt Egylet Gyermekkórházának fele részét a sebesültek ápolására alakították át. A négy kórteremben és két elkülönítő helyiségben lábadozó, beteg katonák – ekkor – száz főt meghaladó létszáma különleges látogatót fogadott 1914. december 24-én fél 4-kor: gróf Mikes János megyéspüspök úr jött el hozzájuk személyesen fekete reverendás kispapjai kíséretében, akik szobáról szobára járva énekkel emelték az ajándékozás ünnepi pillanatait. A püspök ugyanis ágyról ágyra áldást hozott, és az olvasni nem tudók medaliont, az olvasni tudók pedig könyvet kaptak tőle a színes, meleg, illatos kórházban, ahol legalább erre a napra száműzték a jodoform, benzol, éter és kámforszesz szagát. Két halvány arcú tífuszbeteg a püspöki áldó kezeket összecsókolgatta, így az ápolónők rögtön szublimátos vizet hoztak fertőtlenítés céljából, nehogy a betegség átterjedjen.

Török, szerb, lengyel, rutén, vend, szlovén, horvát, román, cseh egyformán boldogan, meghatódva fogadta a „karácsonyfa, a szent ének és szent ember” jelenségét. Egyik beszélgetésben sem történt olyan szomorú eset, mint amikor Ferenc József egyik legutóbbi katonai kórházban tett látogatása során Őfelsége megkérdezte a mindkét szemére megvakult katonát, hogy milyen kívánságát teljesítse, mire a sebesült úgy válaszolt, hogy „egy golyót a fejembe, felséges uram! – amitől állítólag a király sírva fakadt”.¹⁴

A gyermekkórházban ápolt súlyos sebesültek és betegek körében kialakított meghitt hangulatban talán része volt annak is, hogy minden katona asztalkáját telerakták adományokkal. A meleg ing, zsebkendő, kesztyű, harisnya, óralánc, ceruza, dió, alma jóságos kezeknek köszönhetően feledtette a nyomorúságos körülményeket legalább egy kis időre. Büszkén hirdették az újságok, hogy még Szombathely városa is megajándékozott minden helyben ápolt katonát! Cigaretták adományozásával. A korszakban rendkívül népszerű dohányt még kifejezetten ártalmatlannak gondolták, sőt nélkülözhetetlennek a jó közérzethez.

Érdekes, hogy ekkor még a katonák által tapasztalt túlélési történetek egyike is publicitást kaphatott a szilveszter közeledtével. Egy szombathelyi sebesült katona elmondásából újságtudósítás formájában értesülhettek az olvasók, miképp élte meg és élte túl a fronton tapasztalt egyik szörnyű robbanást, a közvetlen közelében oroszok által felrobbantott acélszerkezetű vasúti híd megsemmisülését. Érdekesek a leírásban a hangutánzó szavak és a képies kifejezések, amellyel a robajló rettenetet a csendhez szokott hátországiaknak ábrázolta.¹⁵

1915. december 24. egy pénteki napra esett. Az újságok a címlapokon a harcterek elcsendesedéséről tudósítanak, majd beljebb, a helyi hírek között megtudhatjuk, hogy minden kórház rendezett ünnepélyt, kivéve – a katonai tartalékkórházak közül – az első, az ötödik és a hatodik tartalékkórházat, ahol a ragályos betegségek ezt nem tették lehetővé. A szombathelyi kórházakban ápolt sebesültek javára a kórházparancsnokság 6200 koronát gyűjtött, és a felajánlásoknak köszönhetően sok térd- és érmelegítőt, flanel kapcát, selyemsálat, meleg inget, csuklyát, alsóruhát, élelmiszert: almát, kalácsot, rumot, teát, mákos és diós kiflit osztott szét az ünnepségen.¹⁶ Így az otthonuktól a távolba kényszerült sebesült katonáknak meghatóan gyönyörű ünnepséget rendeztek az ápolóhölgyek és a közönség adakozásának köszönhetően.

 

Dr. Vizkeleti Kiss Emil a betegnyugvón szolgáló ápoló személyzettel, SmM. SVe. 74. 26. 1.

 

A Szentmárton utcai betegnyugvóban és a vasúti üdítőállomáson dr. Kiss Emil vármegyei főjegyző, Vöröskeresztes főmegbízott tartott szép beszédet, majd az ápoló hölgyek előadása után megvendégelve a katonákat, szétosztották az ajándékokat is. A Szily János utcai elemi iskolában dr. Hacker Ignác – fogorvos – beszélt szívhez szólóan az ajándékozás előtt.¹⁷

A huszárlaktanyában, a tartalékkórház második osztályán a jótékonyságáról híres Szegedy Györgyné Gerliczi Irma bárónő vezetésével állítottak fel karácsonyfát. A fenyőgallyakkal díszített teremben pásztorjátékot adott elő három katona és egy bájos, ifjú leányka. Az ünnepségen az orvos és az új, helyi katonalelkész mondott beszédet az édesség- és ajándékosztás előtt. Gróf Mikes János püspök a hazáért szenvedő katonák személyes bátorítására és gyámolítására ebben az évben a negyedik katonai tartalékkórházat kereste fel, ahol Glück Gyula doktor szólalt még fel az ajándékozást megelőzően. A püspök a vöröskeresztes tartalékkórházak közül a Jókai utcában az internátusit (ma: a POTE egészségügyi főiskolai kihelyezett tagozatának épülete) látogatta meg, ahol Herbst Géza alispán beszéde és az ápolónők harmónium-játéka után osztották ki az ajándékokat. Ezenfelül a püspök úr még ezer db, 140 korona értékű tábori levelet és 50 koronát adományozott ebben az évben a sebesültek karácsonyára a szétosztott 1150 korona összes adományából. Készpénzben ugyanannyit, mint a Katolikus Legényegyesületnek, Katolikus Tanoncotthonnak, a Katolikus Cselédotthonnak, Katolikus Leányvédő Egyesületnek, a székesegyházi zenészeknek és a szegedi siketnémáknak.¹⁸

Később leadták a kórházakban 25-én celebrált szentmisék rendjét is. Mikes János püspök engedélyével oltárt állítottak fel a kórházakban és a reggeli órákban misét mondtak a Szentmárton utcai betegnyugvó állomáson, a tornacsarnokban, a Polgári Fiúiskolában, a Főgimnáziumban és a Közigazgatási Internátusban, de a kápolnával rendelkező sebesültápoló helyeken is: az Emberbaráti és Fehér Kereszt Kórházban, valamint a domonkos apácazárdában, ahol a katonák részt tudtak venni a helyi istentiszteleteken.

Ezekben a napokban végezhették az utolsó simításokat a katonai tartalékkórházak bővítésére létesített, új barakk-kórház komplexumon, amelyet azonban már csak 1916 januárjában adtak át. Első lakói talán azon 320 fős sebesültszállítmány közül kerültek ki, akik közvetlenül a karácsonyt megelőző napokban, dec. 22-én és 23-án érkeztek városunkba.¹⁹ A modern, izolálhatóan részekre tagolható 304 illetve 608 ágyas barakk-kórházakat a szombathelyi Weiss&Müller építési vállalat építette meg és rendezte be a pozsonyi katonai hadtest területén, Kőszegen, Nagykanizsán, Csáktornyán, Győrben és Szombathelyen egységes – a tervrajzoktól az épülettáblákig uniformizmusra törekvő – elvek alapján.²⁰

 

Kourim Gizella önkéntes vöröskeresztes ápolónő számára, a barakk-kórházba,
a VII. szemészeti osztályra címzett képeslap

 

A hadi egészségügyi tapasztalatok felhasználásával megtervezett barakk-kórházak mindenütt egységesen felépülő szerkezete, úgy tűnik, a hadvezetőség könnyen kezelhetőségre irányuló igényeit volt hivatott kielégíteni. Szombathelyen az impozáns, új katonai kórházat és a vele együtt épült kápolnát az 1916. január 2-án, vasárnap délelőtt fél 10 órakor kezdődött ünnepséggel dr. Tóth József apát-kanonok szentelte fel.²¹ Az egészségügyi létesítmény átadásán jelen volt katonai részről Münster alezredes a tiszti karral, dr. Glück Gyula ezredorvos az orvosi karral, Szegedy Gina és Chernel Györgyné vezetésével többen a vöröskeresztes hölgyek közül, Békássy István főispán, Herbst Géza alispán, dr. Kiss Emil megyei főjegyző, Kiskos István polgármester és a kórház kivitelezői, Weiss és Müller építési vállalkozók. A gyalogsági laktanyától északra elhelyezkedő, méreteit tekintve szép, nagy épület főfolyosója 179 m, keresztfolyosója 137 m hosszú volt, melynek óriási keresztfolyosóján állt az oltár, ahol dr. Tóth az ünnepi szentmisét mondta. A 90. gyalogezred zenekara egyházi énekeket játszott, de sajnos a Gotterhalte után elmaradt a magyar Himnusz. A több épületcsoportra tagolódó, de mégis összefüggő kórházban a 32 betegszoba úgy helyezkedett el, hogy kettesével lezárhatóak, teljesen izolálhatóak voltak. A 32 szoba mindegyike 19 ággyal rendelkezett, és kétszobánként tartozott mindegyikhez egyegy fürdőszoba mellékhelyiségekkel. Az épület kialakításánál feltűnő, hogy a háborúban terjedő fertőző betegségeken úrrá lenni, volt az egyik fő cél. Eleve a főbejárati fertőtlenítőn át juthatott csak be a beteg a kórházba, ahol az volt a szándékuk, hogy mindenkit megfürdetnek, míg ruháit száraz, forró gőzzel fertőtlenítik. A csatornázott és villanyvilágítással ellátott épület centrumában alakították ki a konyhát az éléskamrákkal. A modern, minden igényt kielégítő barakk-kórházat csupán egy kritikai szó érte: a „főbejárat” feliraton kívül, minden informáló tábla szövege német volt, pedig a Szombathelyen ápolt sebesültek több mint a fele magyar anyanyelvű volt.²²

A következő évben, 1916-ban természetesen ezen új létesítményből tudósították elsőként a karácsony ünnepét. Az újságok címoldalain a háborús évértékelések és a királykoronázás jelent meg fő témaként. A helyi szempontból fontos események közt a Karácsonyfa-ünnepélyek töltötték meg a napilapok hasábjait.²³ Elsőként a huszárkaszárnya melletti hatalmas barakk-kórház ünnepi műsoráról tudósítottak. A – polgári leányiskolából, főgimnáziumból és vakok intézetéből ide átköltöztetett – sebesült katonák részére állított karácsonyfa talán itt volt a legpompázatosabb, amelyet körbeállva a katonák, énekre zendítettek az ünnepség kezdetén. A parancsnokság és a tisztikar részéről dr. Glück Gyula törzsorvos tartott a nap jelentőségéről magasröptű beszédet, ezt követően Sputz Gyula belgyógyász, törzsorvos német nyelvű gyönyörű beszéde következett, amelyet Lazovács lelkész szláv nyelvű köszöntője és megható, magyarul mondott imája egészített ki az ajándékosztást megelőzően. A IV. osztályon Blaskovits Jákó tábori lelkész, az internátusi vöröskeresztes kórházban Beer Károly mondott nagy hatású beszédeket.

A Vöröskereszt vasúti üdítőállomásán nemcsak az átutazó sebesültek, hanem az Erdélybe visszatérni kívánó tüköri menekült, gyermekes családok közös éneke tette meghitté a karácsonyi hangulatot. Négy kis erdélyi menekült gyermek külön verset is mondott, majd az üdítő állomás főnöknői, dr. Ernuszt Gézáné (akit csak generálisnak hívott mindenki katonás fegyelme és precízsége okán) és Pohl Sándorné a háziasszony szerepében osztott ajándékot dr. Kiss Emil vöröskeresztes megbízott költői beszéde után.

Lélekemelő ünnepség folyt le a tartalékkórház V. osztályán, amelyet ebben az évben Mikes püspök a papnövendékekkel együtt meglátogatott. Az eredetileg a Torna és Zrínyi Ilona utcai iskolaépületekben 3 helyen is állítottak fel karácsonyfát. Az A.) osztályon Szegedy Gina csillagkeresztes palotahölgy, a B.) osztályon dr. Mayer Ferencné úraszszony intézett gyönyörű alkalmi beszédet a sebesültekhez a kórház összes orvosa és ápolónője jelenlétében. A sebészeti osztály 27-es tiszti szobájában Hirschler főhadnagy rendezett nagyon kedves karácsonyi ünnepélyt.²⁴

 

Bořivoj Rambousek karikatúrája a cs. és kir. tartalékkórház VII. osztályáról

 

1917-ben, a háborús évek negyedik karácsonyán a közellátási nehézségek megszervezésén túl az éhes gyerekek részére (napi 400 adaggal) márciusig osztandó meleg leves és kenyér, a rekvirálások töltötték meg a hírek hasábjait. A hosszú háború alatt a kihűlőben lévő adakozókedv lángjai az ünnepek közeledtével azonban ismét fellángoltak. Ebben az évben az áldozatkész lakosság figyelmét a kiemelten rászorulókra hívták fel, mint a szegényekre, a vakokra, a rokkantakra és az árvákra. Többször olvashatjuk, hogy a fronton harcoló katonák kérésére 1917-ben nem küldtek nekik karácsonyi csomagot, csak fehérneműt közadakozásból. Talán a nagy nélkülözésnek kitett hátországi rászorulókat kívánták ezáltal jobban patronálni. A november 26-án a Kultúrházban előadott „Tündérjáték” bevétele is kizárólag a hadiárvák javára folyt be, és hadikölcsönt is Szombathely „háziezredének”, a 83-asok özvegy és árvaalapjára lehetett már csak jegyezni.

A szombathelyi katonakórházak lélekemelő karácsonyi ünnepélyei közül ezúttal a dr. Pápai Hugó vezette VII. (szemészeti) osztály állt a tudósítás középpontjában.²⁵ A Smidt Múzeum tulajdonában, ezen az osztályon készült 38 db-os karikatúra-sorozat humoros jelenetein ugyanaz az egészségügyi személyzet szerepel, mint az újságban. A cseh származású, akadémiai festőművész, a sebesült Bořivoj Rambousek (Liblic, 1890 – Pirot, 1921)²⁶ különleges alkotásai mind ugyanebben a háborús évben keletkeztek, legfeljebb néhány hónappal korábban. A karikatúrák az áldozatkész, a halállal folyton megküzdő elszánt személyzet leleményességét vonultatják fel, miképp gyógykezelik a sokféle betegségben szenvedő, csontsovány, összetöpörödött, katonai szolgálatra teljesen alkalmatlan bakákat.

A tartalékkórház VII. osztályán a karácsonyi ünnepség december 24-én délután kezdődött. A sebesült katonáknak Baumgartner László²⁷ méltatta az ünnep jelentőségét, majd Forn szakaszvezető körülbelül ugyanarról németül és Gontranszky önkéntes szláv nyelven beszélt. Ezt követően a Karányi testvérek művészi hegedű- és zongorajátéka következett, és Flesch Bözsike elszavalta a „Magyar hiszekegyet”. Dr. Pápai Hugó (1868–1944?)²⁸ főorvos beszédében köszönetet mondott az ünnepség rendezőségének, és kiosztották a katonáknak való ajándékokat, amelyek az alábbiak voltak: kalács, cukorka, cigaretta, dohány stb. Jelen voltak az önkéntes vöröskeresztes ápolónők közül dr. Pápai Hugóné, dr. Náray Szabó Lászlóné, Nádas Róbertné,²⁹ Kourim Gizella³⁰ és Szele Ilonka. Az állomásparancsnokságot dr. Löwenthal főtörzsorvos³¹ és Ferenczy őrnagy képviselte.

Az árvaházban berendezett cs. és kir. tartalékkórház VIII. sz. osztályán [az Árvaházban] dec. 24-én délután 2 órakor tartották az ünnepélyt. Horváth Anna, a Karányi testvérek, Prinster Frigyes és Ecsedi Gyula művészetükkel szórakoztatták a beteg katonákat. Ez után a himnuszt énekelték el közösen. Szegedyné báró Gerliczy Irma osztotta ki az ajándékokat, melyekből a betegeken kívül az osztályon szolgálatot teljesítők is részesültek. Végül dr. Lenk Rezső osztályvezető főorvos köszönte meg a jószívű hölgyek Szegedyné Gerliczy Irma, özv. Reiszigné Puteany bárónő, Reiszig Antónia és további 12 önkéntes vöröskeresztes ápolónő odaadó működését.

A XI. számú tartalékkórházban a du. 5 órakor kezdődött ünnepség dr. Löwenthal József és több előkelőség jelenlétében zajlott. A termet dr. Winkler Mór díszítette fel művészi hozzáértéssel. Bevezetésül Árvai János zenekara szórakoztatta az összegyűlteket. Ez után a kórházi lelkész tartott istentiszteletet, melynek során magasan ívelő, vigaszt nyújtó szavakkal szólt a hallgatósághoz. Az ajándékosztás után az egyik beteg, önkéntes mondott köszönetet a társai és a maga nevében.

 

Dr. Pápai Hugó a polgári leányiskolában berendezett cs. és kir. tartalékkórház VII. osztályán, 1914 decemberében

 

1918-ban a visszavonuló szövetséges katonák incidensei és a helyi meggyengült közfegyelem képezték a fő témát az újságokban.³² Egészségügyet érintő tudósításként egyedül dr. Pető Ernő kórház-igazgatói kinevezése olvasható a dec. 24-i számban.³³ Abból a célból, hogy az ötös tartalékkórház orvos-főnökét itt marasszák, dr. Ostffy Lajos főispán a közegészségügyi bizottság előterjesztésére kinevezte a – kaotikus viszonyok közt hirtelen felállított – vármegyei közkórház igazgató-főorvosának. Sebesült katonákról nem esik szó, legfeljebb a nyár óta több hullámban pusztító spanyolnátha áldozatainál sorolják fel különkülön a katonai kórházakban elhunytakat és a civil lakosok közül kiemelten a gyerekeket. A karácsonyi adakozások középpontjában a szegények és az árvák voltak. Tömeges méreteket öltő létszámuk miatt az év végén a hadirokkantak, sérültek és árvák gyűlésükön elhatározták, hogy csatlakoznak az országos szövetséghez. Tisztikart választottak maguknak: díszelnök gr. Széchenyi Rezső, elnök Szegedy Georgina, ügyvezető elnök dr. Szily Ferenc személyében.³⁴ A kialakult politikai helyzethez képest ezek azonban csak mellékszerepet kaptak. Leglényegesebb témaként jelent meg Szombathely antant hatalmaktól való megszállása. Az újság szívszorongatóan megírja, hogy az első békekarácsonyon hazajöttek ugyan a frontról, a lövészárokból a derék, sokat szenvedett katonák, de a szobájuk hideg és sötét. Az asztalon puszta, sovány kenyérke körül szomorkodik a rosszul ruházott család, és a lelkekben bizonytalanság ül: mi lesz velünk? – teszi fel a kérdést.³⁵

A háborús karácsonyokról összefoglalásul elmondható, hogy amint a győztes háborúban való hit szertefoszlott, úgy tűntek el az újságok tudósításai közül a beteg, sebesült katonák is... A Megváltó születésének örömhíre csak egy messzi hazában való reménységre gyújtott lángot a kereszténységen felnőtt Európában, a magyar lakta vidéken élők szívében.

 

 

A Smidt Múzeum tartalékkórházi enteriőrje, orvostörténeti állandó kiállítás, 2016

 

A sebesültek karácsonyának négy év alatt keletkezett tudósításaiból végkövetkeztetésként megállapítható, hogy a katonai tartalékkórházi osztályok az elhelyezkedésük alapján egybeesnek a Vas megyei tiszti főorvos 1914-ben írt jegyzetével, sőt azokat az egyes osztályokon szolgáló egészségügyi személyzetre vonatkozóan forrásértékű adatokkal egészítik ki.³⁶ A karácsonyi tudósítások egybecsengnek a Smidt Múzeum képeslap- és fényképgyűjteményében, valamint világháborús emlékei közt található vonatkozó dokumentumaival, és így együttesen szólnak e korszak különleges társadalmi összefogásáról és áldozatkészségéről.

   

JEGYZETEK

1	Újabb kórházak 1200 sebesült számára Szombathelyen. = Vasvármegye (továbbiakban: Vvm.) 1914. dec. 24. 4. old.; A tej, a katonaság és a polgárság. = Vvm., 1917. ápr. 12. 3. old.
2	uo.; F. SZABÓ Géza (főszerk.): Vas Vármegye és Szombathely Megyei Város általános ismertetője és címtára az 1931–32. évre I–II. kötet. Budapest [1931], 30. old. (továbbiakban: SZABÓ [1931])
3	Vasárnapi körséta. A szombathelyi sebesültek között. = Vvm., 1914. okt. 13. 2. old.
4	PETŐ Ernő: A múlt és a jelen Vasvármegye és Szombathely város kórházának életében. Budapest, 1934. (továbbiakban: PETŐ, 1934) 37. old.
5	Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára, A Vöröskereszt Szombathelyi Fiókegyesületének iratai. A Vöröskereszt egyleti tartalékkórházak (1–5. osztályainak) szeptember havi kimutatásai. 112/1914. (továbbiakban: MNL VaML; SzVF. ir.)
6	Ferenc Salvátor főherceg Szombathelyen. = Vvm., 1916. okt. 13. 5. old. A bajor királyi család Szombathelyen. Látogatás az ötös kórházban. = Vvm., 1918. jún. 12 1–2. old. A királyi család tagjai Szombathelyen. = Vvm., 1918. szept. 17. 2. old.
7	MNL VaML, Vasvármegye Tisztifőorvosa iratai, 1914/ szám nélküli iratok 10. (továbbiakban: V Ti. Szn/1914)
8	Karácsony a szombathelyi kórházakban. = Szombathelyi Újság (továbbiakban: SzÚ) 1915. dec. 25. 8. old.; Beteg katonáink karácsonya. Karácsonyfa ünnepélyek a szombathelyi kórházakban. = Vvm., 1917. dec. 25. 4. old.
9	Újabb kórházak 1200 sebesült számára Szombathelyen. = Vvm., 1914. dec. 24. 2. old.
10	STEINER Miklós (szerk.): A csornai Premontrei Kanonokrend Szombathelyi Főgimnáziumának 1915–16. évi Értesítője. Szombathely, 1916. 55. old. (továbbiakban: STEINER, 1916)
11	Új kórház a harctéri sebesültek számára. = Vvm., 1914. szept. 12. 3. old. MNL VaML Szombathelyi domonkos nővérek Polgári leányiskolájának iratai. Tantestületi jegyzőkönyvek 1–2. kötet, 1905–1922.
12	Kourim Gizella (1875–1952?) emlékkönyvbejegyzései, Smidt Múzeum (továbbiakban: SmM); Látogatás a szombathelyi kórházakban. Gróf Csekonics Endre a sebesültek között. = Vvm., 1914. okt. 15. 2–3. old.; Egy nap a Fehér Kereszt kórházban. = Vvm., 1914. okt. 25. 2–3. old.
13	A karácsony. Ünnep a kórházakban. = Vvm., 1914. dec. 25. 9. old.
14	A karácsony. Ünnep a kórházakban. = Vvm., 1914. dec. 25. 9. old.
15	Egy vasúti híd légberöpítése = Vvm. 1914. dec. 25. 13. old.
16	A katonai kórházparancsnokság... = SzÚ, 1915. dec. 25. 7. old.
17	Karácsony a szombathelyi kórházakban. = SzÚ, 1915. dec. 25. 8. old.
18	Megyéspüspökünk karácsonyi adakozása. = SzÚ, 1915. dec. 25. 7. old.
19	Sebesültek érkezése. = SzÚ, 1915. dec. 23. 3. old .
20	MNL VaML Vegyes iratok. Weiss és Müller építési vállalkozók iratai. Militär barakk. (továbbiakban: Épt. Mb.)
21	Kórházszentelés. = SzÚ, 1916. jan. 4. 2. old.
22	Uo.
23	Karácsonyfa-ünnepélyek = Vvm., 1916. dec. 28. 2. old.
24	A sebesültek karácsonya. = SZÚ, 1916. dec. 28. 2–3. old.
25	Beteg katonák karácsonya. Karácsonyfa ünnepélyek a szombathelyi kórházakban = Vvm., 1917. dec. 25. 4. old.
26	Életútját ismertető honlap: http://www.liblice.estranky.cz/clanky/vyznamni-rodaci.html Letöltés ideje, 2016. szeptember 25.
27	Baumgartner László Szombathelyen született 1894-ben, a karikatúrákon Pápai doktor segéd-orvosa, a későbbiekben Pető Ernő tanítványa, a Közkórházban Stranz Gyula belgyógyászati osztályán alorvos.; DOROMBY József: A volt cs. és kir. 83-as és 106-os gyalogezredek története és emlékkönyve. Budapest, 1934. 242. old.; PETŐ, 1934. 156. old.; GARZULY Ferenc: A múlt árnyai. In: Vasi Szemle 2004/3. sz. 267–280. old.; SmM, Pető Ernőnek készített emlékkönyv ST. 2000. 35.
28	MÁV-főorvos, MNL VaML SzVF. ir. 28/1914
29	Született 1875-ben, Górban, Felsőszelestey-Guary Mária önkéntes vöröskeresztes ápolónő, a szombathelyi Jótékony Nőegylet titkára 1902-től, pénztárnoka 1916-tól, Nádas Róbertnek (Kassa 1858 – Szombathely 1924), a MÁV-műhely főnökének a második felesége; SmM, Nádas Róbert gyászjelentése, ST. 75. 32. 988; A szombathelyi jótékony nőegylet. = Vvm., 1916. júl. 16. 2. old.
30	Önkéntes vöröskeresztes ápolónői ruhája, kitüntetése, emlékkönyvei, levelei a SmM-ban.; KEPPEL Csilla: Háborús sebesülések. Kourim Gizella szombathelyi, önkéntes vöröskeresztes ápolónővér levelei és emlékkönyvei tükrében. In: KAPRONCZAY K. (szerk.): Háború és orvoslás. Az I. világháború katonaegészségügye, annak néhány előzménye és utóélete – Budapest. 2015, 153–166. old.
31	Dr. Löwenthal J.-et megelőzően dr. Glück Gyula tarcsai fürdőorvos volt a kórházparancsnok 1915–1917 között, előtte dr. Pecharz.
32	Utóhangok az ostffyasszonyfai tábor kifosztásáról. = Vvm., 1918. dec. 31. 3. old.
33	Dr. Pető Ernő kórház-igazgató. = Vvm., 1918. dec. 24. 2. old.
34	A háboru áldozatainak gyülése. = Vvm. 1918. dec. 31. 3. old.
35	Karácsony. = SzÚ, 1918. dec. 25. 1. old.
36	MNL VaML V Ti. Szn/1914