BAJZIK ZSOLT
AZ IKERVÁRI KASTÉLY TÖRTÉNETE (1. rész)

A privatizáció során az ezredfordulón magántulajdonba került épület osztozik sok más hasonló műemlék sanyarú sorsában: napjainkban is tovább pusztul. A szomorú jelen állapotot azonban megelőzi a kastély több mint ötszáz éves múltja, a birtok sorsában meghatározó szerepet játszó főnemesi család, a Batthyányak pedig mintegy ezer év távolába vezetik vissza származásukat.

A levéltáros szerző építészeti, kert- és gazdaságtörténeti érdeklődést is eláruló, illetve család- és művelődéstörténeti ismereteket is gazdagon elénk táró tanulmánya első részében a mártír miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos kivégzése napjáig (1849. október 6.) és a családot anyagilag is sújtó birtokátadási leltárig jut el.

 

 

 

 

 

 

 

TÓTH CSABA
„KIT ANYA SZÜLT, AZ MIND CSALÓDIK VÉGÜL...”
[Drimmer László (1925–2009) festőművész ismeretlen munkássága]

A nemrég felfedezett festői hagyaték a Vas megyei látványfestészetnek egy eddig feltérképezetlen és ismeretlen területét képviseli. A zsennyei indíttatás és identitás mindvégig érződik a műveken, ám azokban kiteljesedik, sőt szinte megkoronázódik a szombathelyi mesterek munkássága, életműve. Az életrajz feldolgozása és a hagyaték bemutatása azonban nemcsak ezért érdekes: a művész, mint művészetpolitikus, „közel volt a tűzhöz”, ennek ellenére elfeledettsége nem különbözött a mellőzött társakétól. Festői jegyzeteit íróasztalába zárta, íróasztalának szánta, megtartotta magának. Az ő művészete sem illeszkedett a szocialista kurzus ideológiai sémáiba.

 

 

 

 

 

 

 

TÜSKÉS ANNA
SZENT MÁRTON ALAKJA SZÉLFORGÓKON

A dolgozat témája egy eddig kevéssé vizsgált műfaj: az egyházi és világi épületek tornyát díszítő szélforgó.

A szombathelyi várostorony XIX. századi tervrajzain látható, szélforgó funkciót betöltő ikonográfia: Szent Márton püspök alakja pásztorbottal – nem egyedi, de toronykereszten viszonylag ritka. A népszerű szent püspöksüveges és pásztorbotos álló alakjának jó párhuzama a domaszkówi templom Szent Miklós szélforgója. Szent Mártont a koldussal ábrázolták az utrechti dóm tornyának csúcsán, ami mára múzeumba került. Mindhárom épület esetében a védőszent alakját választotta a megrendelő a szélforgó díszéül.

 

 

 

 

 

 

 

SÜTHEŐ LÁSZLÓ
A MAGYAR–OSZTRÁK VÍZÜGYI BIZOTTSÁG TÖRTÉNETE

A Rába és a Duna között elterülő nyugat-magyarországi térség a két világháborút megelőzően Moson, Sopron, Győr, Vas vármegyékkel, valamint a szervesen hozzátartozó városokkal nemcsak geopolitikai és gazdasági, hanem a térséget behálózó vízfolyásokkal együtt egy vízgazdálkodási egység is volt. A trianoni békediktátum jelentős változást hozott a XX. század elejére kialakult egységes magyar vízgazdálkodási rendszerben is. Magyarország és Ausztria 1956-ban írta alá azt a vízügyi egyezményt, amely mind a mai napig szabályozza a két ország határtérségének vízügyi együttműködését.

A Vízügyi Bizottság hatvan éves története kutatása során a szerző visszanyúlt a XIX. század vízügyi fejlesztéseihez, illetve az ahhoz kialakított szervezetrendszerhez is.

 

 

 

 

 

 

 

UGRY BÁLINT
FESTETICS LÁSZLÓ UTASÍTÁSAI ANYJA, SALLÉR JUDIT TEMETÉSÉNEK RENDJÉRŐL
(1829. március 29. és április 3.)

A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrzi a Festetics család keszthelyi levéltárának iratanyagát. Festetics László iratai között akadt rá a szerző arra a két utasításra, amelyeket a gróf anyja temetésének rendjére vonatkozóan fogalmazott.

Az itt – betűhív átírásban, az értelmezést segítő lábjegyzetekkel – közölt dokumentumok mindenekelőtt arról nyújtanak képet, hogy milyen előkészületeket igényelt, illetve hogyan zajlott Magyarországon egy temetés a nemesség körében a XIX. század első felében, ugyanakkor számos tanulsággal szolgálnak a társadalom-történetírás számára is.