KOLTAI JENŐ
KRESZNERICS FERENC JELENTŐSÉGE

Tanulmányában a szerző – a tudós pap mai utóda – újabb kutatásairól számol be, két szempontot kiemelve: Kresznerics Ferenc korának szellemtörténeti vonatkozásai; az alsósági római katolikus esperesplébános abban a korban szokatlan ökumenikus nyíltsága. Az előbbit meghatározták a felvilágosodás eltorzulásai, a francia forradalom borzalmai és a jozefinizmus. Az ökumené korabeli elemeit kutatva pedig jeles személyiségek tűnnek fel Kresznerics kapcsolataiban: így Dukai Takács Judit evangélikus vallású költőnő vagy Zádor Stettner György ügyvéd, Vas vármegye képviselője, a pápai református főiskola jogakadémiájának tanára.

 

 

 

 

 

 

 

ITTZÉS NÓRA
MÁKFEJGYŰJTÖGETÉS –
SZÓTÁRÍRÁS KRESZNERICSTŐL A NAGYSZÓTÁRIG

A cím két szótárt idéz. Elsőként Kresznericset, amelyen itt az opus, a Magyar szótár értendő. Ez a korszak, az „egyszemélyes” szótárak korszaka gyakorlatilag lezárul a XIX. században. A másik szótár még a XXI. században is évtizedekig, elsődleges formáját tekintve számítógépes adatbázisként készülő A magyar nyelv nagyszótára, amelynek főszerkesztője e tanulmány szerzője. Az írásnak nem célja, hogy fejlődéstörténetet adjon, inkább azokat az összefüggéseket, elsősorban lexikográfiai „kapcsolóelemeket” veszi számba – lásd: „Czuczor–Fogarasi” –, amelyek összekötik e két művet, s amelynek alapján egyfajta kontinuum két végpontjának tekinthető Kresznerics Ferenc szótára és a Nagyszótár.

 

 

 

 

 

 

 

CSÖRSZ RUMEN ISTVÁN
KRESZNERICS FERENC KÉZIRATOS VERSGYŰJTEMÉNYE (1790–1809)

Kresznerics Ferenc szerteágazó munkásságának van egy olyan területe, amelyről viszonylag kevés szó esik a szakirodalomban: a közköltészeti szövegek gyűjtése. Más tevékenységeinek (pl. szótár- és nyelvkönyvírás, közmondásgyűjtés) jóval látványosabb eredményei voltak; több kortársa vállalt hasonló feladatokat ekkoriban, s róluk többet tudunk, jóllehet gyűjtéseik egytől egyig kéziratban maradtak. E dolgozat írója jó húsz éve, a magyar közköltészeti kutatások újrakezdésekor figyelt fel az értékes forrásra. Anyagából azóta már számos szöveg megjelent a Régi magyar költők tára XVIII. századi közköltészeti köteteiben, így a nagyközönség is ízelítőt kaphatott a kéziratból.

 

 

 

 

BAJZIK ZSOLT
AZ IKERVÁRI KASTÉLY TÖRTÉNETE (II. rész)

A kastély több mint ötszáz éves, a birtok sorsában meghatározó szerepet játszó főnemesi család pedig, a Batthyányak mintegy ezer év távolába vezetik vissza származásukat.

A levéltáros szerző építészeti, kert- és gazdaságtörténeti érdeklődést is eláruló, illetve család- és művelődéstörténeti ismereteket is gazdagon elénk táró tanulmánya második részében a Haynau-féle megtorlás és az első világháború közötti időszak eseményeit, családtörténeti vonatkozásait veszi sorra. Példaértékű a kivégzett miniszterelnök özvegyének küzdelme a császári hatóságokkal; jellemző ellenpélda az egyik családtag felelőtlen költekezése (vadászat, lósport), ugyanakkor képet kaphatunk az épület műgyűjteményének gazdagságáról is.

 

 

 

 

 

 

 

GLAVANICS KRISZTINA
PÁRHUZAMOK ÉS KÜLÖNBSÉGEK A SZENTPÉTERFAI ÉS A HORVÁTZSIDÁNYI SZÍNJÁTSZÓK 25 ÉVES MÚLTJÁBAN

A két grádistyei horvát település amatőr színjátszó körének léte, működése a magyarországi horvát kisebbség szempontjából nagy jelentőséggel bír. A dolgozat szerzője, aki maga is tagja e magyarországi kisebbségi közösségnek, az amatőr színtársulatok munkáját vizsgálva valóban sok párhuzamot talált. Különbségek leginkább a programpolitika és a nyelvi adaptáció terén fedezhetők fel. Szentpéterfán erősebb a ragaszkodás a helyi nyelvjárás iránt, Horvátzsidányban a nyelvi adaptációt illetően szabadabb, nyitottabb felfogással találkozunk. A cél azonban közös: a grádistyei horvát nyelv őrzése, ápolása, a horvát kultúra, hagyományok művelése az osztrák–magyar határ tövében.

 

 

 

 

 

 

 

NÉMETH ISTVÁN PÉTER
DUNÁNTÚLI ADALÉKOK BATSÁNYI JÁNOS XX. SZÁZADI EMLÉKEZETÉHEZ

Batsányi János (1763–1845) költőnk művei, élete komoly hatással volt a magyar szellemi élet jeles gondolkodóira, alkotóira. Ugyanakkor sem saját kora, sem a későbbi Magyarország nem adta meg neki a méltó elismerést, a „hív fáradozásaiért” járó köszönetet. A két szélsőség, a kultusz és a feledés közötti sávban azért folyamatosan bukkantak föl elmúlt századunkban a Batsányi-kötetek, kritikai kiadásaik, a róluk szóló tanulmányok, évfordulóin a megemlékezések. Jelen írásában a szerző összegyűjtötte a költővel kapcsolatos irodalomtörténeti mozaikokat – ezzel járulva hozzá mai emlékezetéhez.