A tanulmány feltöltése következő számunk megjelenése után történik.

 

 

 

 

 

 

 

MOLNÁR ZOLTÁN TAMÁS
„FELHŐK KÖZÖTT JÁROK, HOLDSUGÁRON ÉLEK”
(Békássy Ferenc angliai diákéveiről)

A Vas megyei Zsennyén született ifjú 1905-től az angliai Bedales középiskola diákja lett, majd 1911-ben felvették Cambridge-be, ahol történelem szakon tanult. Tagja lett az Apostoloknak, az egyetemen működő társaságnak, amely Békássyt több irodalmi és esztétikai tanulmány elkészítésére ösztönözte. Ismerőse, barátja lett a matematikus Bertrand Russell, a filozófus Ludwig Wittgenstein, a közgazdász John Maynard Keynes, az író Virginia Woolf, akinek köszönhetően 1925-ben megjelentették a magyar költő angolul írt verseit, aforizmáit. Békássy az I. világháborúban esett el 1915-ben. A tanulmány az angliai diákéveiről szól, amelyekről sokat megtudhatunk a költő Noel Olivier-hez írt leveleiből.

 

 

 

 

 

 

 

TÓTH CSABA
VÁLTOZATOK EGY TÉMÁRA –
VAS MEGYEI KÉPZŐMŰVÉSZEK ÖNARCKÉPEI
(3. rész)

Több mint száz éves egy állandó vasi képzőművészeti gyűjtemény gondolata. A régi vágy csak 2011-ben realizálódott, amikor megnyílt a Vasvári Békeházban a vasi képzőművészeti gyűjtemény. Ez a tanulmány – a művészportrékat elemezve – többek közt azért íródott, hogy bizonyítsa ennek a gondolatnak a létjogosultságát.

Írásában a szerző egy évszázadot ölel fel. Az itt olvasható harmadik, befejező részben a sapkás, kalapos, maszkos, illetve késői önarcképeket veszi sorra. Külön értéke a nagy ívű dolgozatnak, hogy együtt láthatjuk vasi képzőművészetünket, igaz, annak csak egy képtípusát, de az legalább a legjellemzőbb és legkarakteresebb.

 

 

 

 

 

 

 

HORVÁTH SÁNDOR
PÁVEL ÁGOSTON ÉS A GYŰJTŐHÁLÓZAT SZERVEZÉSE

Az alapvetően filológiai érdeklődésű Pável Ágoston (1886–1946), a Vasi Szemle egykori főszerkesztője számára mért volt fontos a gyűjtőhálózat megszervezése? Kikből és milyen segítséggel sikerült fölállítani a hálózatot, és a társaság működése hogy vált fontos részévé az ő munkásságának? A szerző – a szombathelyi múzeumi Pável-konferencia előadójaként – ezekre a kérdésekre ad választ dolgozatában.

Összefoglalva: a megye hét körzetének képviselői bevonták a gyűjtőmunkába a középiskolai tanárokat, rajtuk keresztül pedig a diákokat. A rendszeresen megjelenő folyóiratot, valamint a különböző típusú gyűjtőhálózatok megszervezését a múzeumot is szervező Pável a múzeumi munka kiterjesztéséhez használta fel.

 

 

 

 

 

 

 

HORVÁTH CSABA SÁNDOR
A SOPRON–KŐSZEGI HÉV MEGVALÓSULÁSA
(És az általa átszelt terület érintett mezőgazdasági és ipari egységei)

Az alapos forráskutatással készült dolgozat bemutatja, hogy a helyiérdekű vasutak (HÉV-ek) építési korszakának végére – a XX. század elején – megépített vonal milyen jelentős volt a térség számára.

A vaspálya nemcsak a mezőgazdasági termények szállítására specializálódott, hanem a vonal mentén található üzemek, gyárak és bányák szállítási nehézségein is könnyíteni tudott az érdekelt nagybirtokosok és más tulajdonosok – főként az Esterházyak – megelégedésére. A vonal kacskaringóssága Az építkezés szempontjából kedvezőtlen hegyi terep miatt kacskaringós lett a vonal, ami viszont később a turisztikai jelentőségét emelte.

 

 

 

 

 

 

 

DOBOS ANDRÁS–KULCSÁR IMRE–MOLNÁR ERZSÉBET
VESEÁTÜLTETETT BETEGEINK SORSA
(A Vas megyei nefrológiai centrum esetei, 1976–2016)

Az idült vesebetegség világszerte igen jelentős népegészségügyi problémává vált. A betegség romlása során elérhet a végstádiumú állapotig, amikor vesepótló kezelésre van szükség. Mind a dialíziskezelés, mind a vesetranszplantáció biztosítja a beteg túlélését, de a teljes rehabilitáció elérhetősége, a jobb életminőség és a hosszabb távú túlélés a veseátültetés mellett szól.

Bár a veseátültetésen átesett Vas megyei betegek nefrológiai gondozása kiesik a helyi ellátás látóköréből – szívós kutatómunkával is hiányos az adatbázis –, az érintett orvos-team célja a betegek további sorsának követése volt. Tanulmányukban negyven évet átfogó időszak eredményeiről, tanulságairól számolnak be.

 

 

 

 

 

 

 

CZAKÓ GÁBOR
ŐSMAGYAR NYELVEMLÉKEINK

A jeles magyar író az első ezredforduló előtti nyelvemlékeinkről írta esszéjét. Ezek zömmel a magyar honfoglalás korából maradtak fenn, esetleg még régebbiek.

Elemzésében sorra veszi a Szarvasi tűtartó föliratát, a Nagyszentmiklósi kincs néhány darabját és egyéb nyelvtörténeti emléket. Érdekes feltételezése, hogy a Sabaria (Szombathely) helynév és a szabar/szavir magyarok népneve között szoros kapcsolat van.