GYURÁCZ FERENC
A VASI
SZEMLE BEMUTATÁSA
(A Soproni Szemle 2004/3. számában
megjelent cikk kissé módosított változata)
----------------------------------------
--------------------Szemlénk ekkor már három
éve létezett. 1933-ban jelent meg az első száma a Vas
Vármegyei Múzeumok Barátainak Egyesülete kiadásában, majd
már 1934 elején a második. Az első szám címe még Folia
Sabariensia volt, a másodikon már szerepelt a Vasi
Szemle elnevezés is. Mindkét szám emlékszám volt az
1933-ban elhunyt kiváló celldömölki botanikus: Gáyer Gyula
emlékének szentelve, természettudományos tárgyú írásokat
közölt. A harmadik számtól aztán dr. Pável Ágoston
jegyezte főszerkesztőként a lapot, egészen 1944-ig, a
megjelenés kényszerű felfüggesztéséig. Elsősorban az ő
hozzáértő és áldozatos munkájának, megnyerő
egyéniségének köszönhető a folyóirat máig érvényes
feladatkörének kialakítása és olyan színvonalú művelése,
amely, úgy vélem, a magyar folyóirat-kultúra klasszikusai
közé sorolja az 1933-44 közti Vasi Szemlét. Fő feladata az
volt, ami ma is: nyilvánosságot adni bármely tudományág
Vas megyével s részben a vele szomszédos területekkel
kapcsolatos eredményeinek, mégpedig szakmailag magas szintű,
de a nem szakmabeli művelt olvasó számára is befogadható
megfogalmazásban. A tudományos jellegű publikációk
mellett kis mennyiségben akkor is és mai is helyet kaphatnak a
lapban a vasi kultúrával vagy akár a társadalmi élettel
kapcsolatos színvonalas, de nem tudományos jellegű
közlemények (pl. vitacikkek, esszék) is. Pável Ágoston
minőség-érzékét mutatja, hogy az általa szerkesztett
valamennyi évfolyamból (egy évfolyam 4-6 számból, 20-24
nyomdai ívből állt) fel lehet sorolni máig számon tartott, a
szakirodalomban gyakran hivatkozott publikációkat a
legkülönfélébb tudományágak területéről
(történettudomány, néprajz, művészettörténet, botanika,
állattan, földtudományok stb.)
--------------------Formailag a Szemle 1944. évi
utolsó számaként jelent meg 1949-ben az ún.
Pável-emlékkönyv (az 1946-ban meghalt főszerkesztő
emlékére), majd többéves tetszhalál következett a lap
történetében. Az 1955-től előkészített újraindítás
1958-ban valósult meg.
--------------------Ekkor előbb évente kétszer,
majd háromszor, végül 1964-től évente négy számban látott
napvilágot, a Vas Megyei Tanács kiadásában (elsősorban a
kultúrát meggyőződéssel támogató tanácselnök, dr.
Gonda György jóvoltából). A főszerkesztő 1960-tól
egészen 1987-ig a jeles történész, levéltár-igazgató,
dr. Horváth Ferenc volt, akinek munkáját népes
szerkesztőbizottság segítette. E hosszú időszakban a Szemle
hűen belesimult politikailag dresszírozott,
pártkongresszustól pártkongresszusig nyújtózkodó szellemi
környezetébe, a tanácsköztársasági megemlékezések, a
kreált munkásmozgalom-történet, az ideológiai elhajlások
elleni harc és a termelési kimutatások világába, és még a
nyolcvanas években sem tágított ettől. Ennek ellenére
felsorolhatatlanul nagy azoknak az értékes közleményeknek a
száma, amelyekkel ezekben az évtizedekben gazdagította a
Szemle Vas megye és általában a Nyugat-Dunántúl tudományos
megismerését a legkülönbözőbb tudományágak területén.
(Hogy egyetlenegyet kiemeljek itt, Sopron folyóiratában: a
hetvenes években sokrészes sorozatban láttak napvilágot a
kiváló soproni kutató, dr. vitéz Házi Jenő nagy
jelentőségű forrásközleményei Vas megye középkori
okleveleiből.)
--------------------A következő főszerkesztő, dr.
Gál József tanár, helytörténész (1987-1994) tágította
a lap tájékozódásának szemhatárát és bővítette
szerzőinek körét, fontos tematikus összeállításokat hozott
létre
--------------------Miután, 1994-ben, első
főállású főszerkesztőként, pályázat útján e sorok
írója került a folyóirat élére, a folytatás és a
fokozatos megújulás programjának megvalósításába fogtunk.
Folytatni elsősorban Pável Ágoston szellemi igényességét,
minden értéket befogadó türelmét és a történelmi múltra
szervesen építkező hagyományelvűségét, ugyanakkor mind
formailag mind tartalmilag érdekesebbé tenni a lapot az olvasó
számára. 1995-96-tól megújítottuk a rovatrendszert, külön
helyet nyújtva például a jelenkori és a történeti tárgyú
írásoknak, a közép-európai összefüggéseknek, a
Szombathelyen nagy súlyú orvostudomány közleményeinek, a
portréknak, a tudományos vagy a kulturális közéletet
érintő esszéknek vagy éppen az egy-egy témakör markánsan
egyéni értelmezését nyújtó írásoknak. A páveli
lapszámok szemle-rovatához hasonló méretűre bővítettük ki
Könyvszemle-rovatunkat (számonként akár 8-10 könyvet
ismertetve), hogy az így betölthesse szerepét: a megyével
kapcsolatos tudományos könyvtermés legalább hozzávetőleges
áttekintését.
--------------------1996-tól használjuk a Kassai
Ferenc tervezte új borítót és belső tipográfiát, 1997-től
az addigi négy helyett évente hat számot bocsátunk ki, és
ugyancsak 1997-től kétévenként, két ("humán" és
természettudományos) kategóriában odaítéljük
nívódíjunkat. 1999 elején elindítottuk honlapunkat a
Világhálón (címe: web.axelero.hu/vasiszem,
szerkesztője Tóth Attila), amely számonként 2-3-4
tanulmányt teljes terjedelmével ad közre, míg a többinek
rezüméjét közli három (magyar, német, angol) nyelven.
--------------------Tartalmi tekintetben nehéz
bármit is kiemelni az elmúlt tíz évből. Fontosak a korábban
elhallgatott vagy nem eléggé értékelt jeles személyiségek -
pl. Bogyay Tamás, br. Inkey Béla (geológus), borostyánkői
Egán Ede, hg. Batthyány-Strattmann László, Mindszenty
József, Bárdossy László, Lajos Iván, Józsa Péter és
mások - portréját megrajzoló, vagy életének,
tevékenységének egyes mozzanatait feltáró írások.
Megemlítek két most futó, kiváló irodalomtörténeti
sorozatot: Kovács Sándor Iván professzor "Dunán
inneni" íróarcok című portréit és Lőcsei
Péter Weöres-mozaikok című forrásközléseit. A
legemlékezetesebbek talán a tematikus számok vagy rövidebb
tematikus összeállítások voltak (bár szükségképpen
háttérbe szorítják a különállóan megjelent, kitűnő
írásokat). 1996-ban meghirdetett 56-os pályázatunk értékes
forrásanyagot hozott felszínre, de millecentenáriumi vagy
éppen a 2000-es millenniumi középkortörténeti számunkat is
említhetném a történettudomány vidékéről, miként 1999-es
természetvédelmi-madártani számunkat a természettudományok
vagy éppen 2001-es Fettich Nándor-emlékszámunkat a régészet
területéről. A történeti vizsgálódások mellett
szeretnénk hangsúlyt vetni a régió, a megye vagy éppen a
vasi megyeszékhely jelenét és jövőjét stratégiai szinten
érintő témákra. Hogy erre szükség van, mutatja 1997-es
ankétunk Szombathely regionális szerepéről, kulturális
helyzetéről, továbbá azok az értékes, legtöbbször
tanulmány-értékű hozzászólások, amelyeket felkérésünk
nyomán 29 jeles vasi vagy idekötődő értelmiségi írt
2002-ben, miután közzé tettük a Szombathely mentálhigiénés
állapotáról készített, megdöbbentő szociológiai
tanulmányt. (Internetes honlapunk látogatottsága kb. az
ötszörösére emelkedett nem sokkal azután, hogy valamennyi
"mentálhigiénés" hozzászólást közzé tettük
rajta!)
--------------------Szerkesztőbizottságunk,
amely jelenleg nyolc, különböző tudományágakban jártas Vas
megyei szakemberből áll, évente 2-4 alkalommal ülésezik,
tanácsadó jelleggel. Részt vesz a legfontosabb döntésekben
(például a nívódíj odaítélésében). Költségvetésünk
túlnyomó részét a Vas Megyei Közgyűlés biztosítja, és
ugyancsak a Közgyűlés választja meg ötévenként a
főszerkesztőt. E sorok írójának harmadik megbízatása 2004
őszén kezdődött.
--------------------Több évtizedes szünet után
2003-ban újraindítottuk a Vasi Szemle Szerkesztőségének
könyvkiadását. Különböző támogatások révén
közrebocsátottuk szerkesztőbizottságunk legidősebb tagja, az
idén 90 éves dr. Kuntár Lajos A véres Don című haditudósítói
riportkönyvét. Az első ízben 1943-ban megjelent, de 1945-ben
betiltott mű a történettudomány számára is hasznos,
miközben a szélesebb olvasóközönség is jól fogadta. E
sorok írása idején jön ki a nyomdából Balogh Lajos:
Büki tájszótár című munkája, amelyet további kötetek
követnek.
--------------------Könyvkiadásunk - miként
egész tevékenységünk - célja (és a provincializmus
elkerülésének biztosítéka), hogy úgy szolgáljuk szűkebb
hazánk kultúráját, hogy tevékenységünk egyszersmind egész
nemzetünk művelődésének is javára váljék.